– Most jártál először  Rómában? Milyen hatással volt rád a város?
– Éppen 20 évvel ezelőtt, 1998 nyarán töltöttem el egy hosszabb időt Rómában a családommal. Óriási élmény volt, máig emlékszem számtalan részletre. A város már akkor is magával ragadott, a történelem – és benne az egyháztörténelem – mint esszencia van jelen a metropolisz minden egyes négyzetcentiméterén. Bár összetettebb a világ, mint 2000, 200 vagy éppen 20 éve, azért a „minden út Rómába vezet” igazsága máig igazság, még ha kicsit „halkabban is szól” ez a mondat.

– Hogyan élted meg evangélikusként a találkozást a pápával? Olyan volt, amilyennek elképzelted?
– Feledhetetlen élmény volt. Életre szóló, minden kétséget kizárólag. És ez független a felekezeti hovatartozástól. Mikor az ökumenikus konferencia utolsó napján Ferenc pápa audiencián fogadta a háromnapos konferencia delegációját, mindannyiunkban izgatottság és várakozás volt. Ki-ki fogalmazgatta magában, mi is lesz az két-három mondat, amit mondani fog Róma püspökének. A Szentatya nagy szeretettel és nyitottsággal fogadott minket, és a konferencián részt vevők számára írt üzenetét végül nem olvasta fel, inkább mindnyájunkkal kezet fogott és váltott néhány szót. Személyessége, személyisége óriási hatással volt rám, és minden jelen lévő „konferenciatársamra”. Sokszor a jelenlét, egy érintés, egy mosoly, egy kézfogás, egy gesztus, egy áldás, egy rövid csend többet ad, mint egy hosszú, szépen kidolgozott hivatalos beszéd.   

Az interjú itt folytatódik.