A fesztiválfeeling már belépéskor is kézzel-, azaz csuklón fogható volt: a résztvevők karszalagot kaptak a regisztrációnál. A keresztény szórakozáslehetőségeiről szóló vitaestre a Cross Sound Facebook-oldalán lehetett jelentkezni. A szervezők az első negyven „kommentelőnek” biztosítottak lehetősé- get véleményük kifejtésére, közülük azonban végül csak mintegy húszan jelentek meg a Rézkígyó kávézóban. (Talán mert sejtették, hogy a vitaestről videofelvétel készül?)

Eldöntendő kérdések

A fesztivál főszervezője, Németh Bálint bevezetőjében rámutatott: a Jesus Loves Electro koncert utáni reakciók rádöbbentették a szervezőket arra, hogy a kérdéskör megválaszolásában a fiatalok elvilágiasodásától való félelem motiválja a keresztény közösségeket. A szekularizáció létező veszély, ám a Cross Sound gárdája épp azt szeretné, hogy az egyházban lévő fiatalok legyenek hatással a világra, és ne fordítva. Hogy „Krisztusban szabadok legyünk, ne pedig szabadosak”. A vitaest célja a párbeszéd és a közös válaszkeresés elindítása arról az egyáltalán nem egyértelmű kérdésről, hogy ma egy keresztény fiatal miként töltheti el a szabadidejét, mi fér ebbe bele, és mi nem. A téma megvitatását az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetséggel közösen szervezett konferencián kívánják folytatni. (Az elhangzottakról készült videofelvételt ezért is küldték el különböző egyházi és ifjúsági vezetőknek.) A vitatott „keresztény partikultúra” körvonalazása kreatív stratégiával zajlott. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ által kialakított vitaszínház koncepció előre kidolgozott rövid, provokatív jelenetekkel veti fel a kérdéseket, amelyekre – első körben – csak igen/nem választ lehet adni, s csak ezután következhet az érvelő kifejtés. A Cross Sound vitaszínház moderátorának a nevelési központ munkatársát, Nyári Arnoldot kérték fel, a jelenetekben Kovács Andrea és Molnár-Kovács Éva színészek játszottak.

Elkülönülve szórakozni?

Az estet öt „felvonásban” tematizálták: szabad-e világi buliba mennie egy hívőnek; táncolhat-e egy keresztény egy nem hívővel; van-e Istennek tetsző zenei műfaj; egy keresztény buliban szabad-e alkoholt inni; és egyáltalán: létezik-e keresztény buli? A világi bulikat és szórakozóhelyeket a résztvevők többsége elutasította, magát a bulizást viszont nem. Zenét hallgatni, táncolni nem bűn. Nem hívőkkel egy közösségben szórakozni sem bűn, de annak megvannak a veszélyei. A világi szórakozóhelyekkel kapcsolatban elhangzott, hogy az ottani bulikban is ragaszkodni kell a keresztény értékekhez, így a mértékletességhez… A világban természetesen veszélyes élni, de a bibliai üzenet és küldetés nem arról szól, hogy menjetek, és védjétek meg magatokat, hanem hogy tegyetek tanítvánnyá minden népet. Részkérdésként felvetődött, hogy van-e különbség a világi és a keresztény buli között. A kisebbség szerint nincs különbség. Nem a hely és a társaság kell, hogy meghatározza a keresztények viselkedését. Az ellenvélemények szerint a kísértések terén van különbség. Egy keresztény buliban aligha érik verbális „támadások” a keresztény fiatalt. Érdekes volt a látszat és a valóság közötti különbséget hangsúlyozó felszólalás, mely szerint attól függetlenül, hogy egy keresztény buliban – ahol dicsérik az Urat – a komfortzónánkon belül vagyunk, a dicsőítés is lehet csak látszat. Ezzel párhuzamos vélemény szerint illúzió azt mondani, hogy lehetséges százszázalékosan védett helyet biztosítani. Ráadásul ez izolációt is jelent, amely még bibliai alapon sem védhető, hiszen Jézus így imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) Az est során egyébként gyakran idéztek igéket, bizonyítva, hogy a vitában részt vevő fiatalok jól ismerik a Bibliát. A cél és az eszköz különválasztását szorgalmazta egy másik felszólaló, aki szerint a keresztény bulinak az evangélizáció a célja. Többen viszont a tanúbizonyság-tétel lehetőségét hangsúlyozták a világi buliban. Részeg és bedrogozott emberek között a keresztény embernek feladata lehet, hogy támogassa elesett barátait, kimutassa a szeretetét – annak ellenére, hogy nem ért egyet azzal, amit tesznek.

Inni vagy nem inni

Az alkoholfogyasztással kapcsolatban a kereszténység hitele forog kockán, s ennek súlyát a vitázók mind át- érezték. A többség szerint lehet inni egy keresztény buliban, de a mértéktelenség vállalhatatlan. Mindenkinek tisztában kell lennie a maga „mértékével”: van, akinek már egy pohár sör is sok, más négy sör után is képes összeszedett maradni. Az ellenvélemény szerint a keresztény fesztivál vagy buli elnevezés a társadalomban megnyit egy széles elvárás horizontot. Az alkoholfogyasztás támadási felület lehet a keresztényekkel kapcsolatos sztereotípiák miatt. Erre példa a Fábián Tamás nevével fémjelzett Index-cikk is, amelyben tendenciózus vélemény és káröröm fogalmazódott meg. Marketingszempontból jól kell pozicionálni a kereszténységet, és ki kell zárni minden olyan tényezőt, amely hiteltelenné teheti. Az alkoholfogyasztás megengedése miatt a Cross Soundot az Index-cikkben is élve boncolták – nem szabad következetlen stratégiát követni, mert abból csak vesztesként lehet kijönni. Válaszként elhangzott, hogy az a kisebbik baj, hogy egy dezinformáló Index-cikk hiteltelenné próbálta tenni a keresztény fesztivált, sokkal nagyobb baj, hogy a keresztények sem ellenőrizték a cikk információit, és tájékozódás hiányában „egymásnak estek”. Az alkoholfogyasztás engedélyezésének üzenete az volt, hogy a Cross Sound bizalmat szavazott a fiataloknak, hogy képesek felelősen alkoholt fogyasztani, mértéket tartani – hiszen nem az alkoholban, hanem Jézusban lelik meg az örömöt.(A kiskorúak természetesen a fesztivál utóbuliján sem fogyaszthattak alkoholtartalmú italokat.) A keresztény buli létezését taglaló „felvonásban” a két színésznő helyzetkomikummal illusztrálta „egy házibuli” és egy „egyházi buli” különbségét. A többség szerint létezik a keresztény buli, ahol adva van minden körülmény ahhoz, hogy pont ugyanolyan legyen, mint bármely más buli, de kereszténnyé a kollektív tudat és a belső szabadság miatt válik. Az ellenvélemények szerint csupán keresztény, Krisztus követő emberről beszélhetünk, keresztény műfaj, zene és a többi nem létezik. Ha egy Jézusban hívő ember összejövetelt szervez, legyen az születésnap vagy „tejfakasztó buli”, arra törekszik, hogy ne hasonuljon meg a hitében, és minőséget hozzon létre. Ez azonban nemcsak a szórakozásra vonatkozik, hanem az élet minden területére, a munkára, a művészetekre egyaránt. Egy vitaest nem tehet csodát – természetesen a Rézkígyó kávézóban sem sikerült a rendkívül összetett és messzire mutató kérdéskört megoldani. Számtalan hasonló alkalomra lesz még szükség, hogy érdemi előrelépést lehessen felmutatni a „keresztény partikultúra” feltérképezésében és az egyházzal összehangolt további fejlesztésében. Felbecsülhetetlen viszont a kezdeményezés és a tapasztalat, hogy a keresztény fiatalok öntudatosak, értelmesen és józanul tudnak érvelni. A szórakozás terén szomjazzák ugyan a modern világgal való élő kapcsolatot, de ugyanennyire Isten igéjét is.

AZ ÍRÁSTUDÓK FELELŐSSÉGE

Az ominózus Index-cikk Fábián Tamás tollából már a címében is félrevezető és hatásvadász: Alkoholba fojtanák keresztény ifjúságunk. Az újságíró alapvető szakmai hibákat vétett, a főszervező Németh Bálintot például „Német Balázs”-ként mutatta be. Az alkohollalszemben meghirdetett zéró tolerancia hangsúlyozottan egyszeri alkalomra vonatkozott: a 2014-es fesztiválra. Ezt a szervezők négy sajtóközleményben is taglalták, a cikkben emlegetett „páli fordulat” nem állja meg a helyét. A vitriolosan kritizált, alkoholfogyasztásra való felhívás a fesztivál utóbuliján nem hangzott el, a koncertre kreált, alkoholmentes Cross Sound-koktél promóciójáról volt szó. Keresztényi jóindulattal hozzáállva issúlyostévedés az ivás népszerűsítéséről írni ebben az esetben, de valószínűbb a tudatosferdítés. A szervezők hiába kértek az Indextől helyreigazítást, választ sem kaptak megkeresésükre.