Nem volt ez másként december elsején sem, amikor ádvent első vasárnapját, az új egyházi év kezdetét, templomszentelésünk ünnepét, keresztelést és felnőtt konfirmációt ünnepelhettünk együtt a gyülekezet közösségében megkoronázva egyházi elöljáróink, a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetői, Kondor Péter püspök és Font Sándor egyházkerületi felügyelő és feleségeik látogatásával. 

Jó volt végigtekinteni az érkezőkön. Az ünnepek, az együttlét várható öröme, a tavaszias idő, na és a megújult bejárat felett elhelyezett tetszetős megjelenésű, új „Erős vár a mi Istenünk”-felirat mosolyt csalt az érkezők arcára. 

A közös, ünnepélyes bevonulás után keresztelővel kezdődött az istentisztelet. Az Úr nagy ajándéka, ha egy újabb lélek lép a követői közé, s különösen nagy öröm ez, ha az új testvér egy piciny gyermek. A jövőt, a reményteljes jövőt jelenti mindannyiunk számára. 

Szállt, zengett az ének, amikor megszólalt az énekkar, ez alkalommal hangszeres kísérettel. 

A püspök Mt 21,1-11 igéje alapján prédikált, egyebek közt tükröt tartva elénk: „Ne higgyék a kedves testvérek, hogy (…) bebiztosíthatják maguknak az üdvösséget egy (időnkénti) úrvacsorával.” Az igaz kereszténységhez, a Krisztushoz való tényleges kapcsolathoz ennél jóval több, s főleg jóval mélyebb, élő hit kell.

Az istentisztelet következő része a felnőtt konfirmáció volt. Gyarmati Mónika testvérünk olyan kivételes ajándékot kapott, hogy a születésnapján térhetett be véglegesen evangélikus egyházunk tagjai közé az útravalóul választott 1Pt 5,7 ige alapján.

A jeles alkalmat szeretetvendégség követte, melynek keretében a presbitérium vendégül látta az egyházkerület vezetőségét. A jó hangulatú együttlét végén a vendégek megköszönték a szíves vendéglátást, a felügyelő pedig annak a reményének adott hangot, hogy amikor majd egyszer elkészítik működésük számvetését, erre a találkozásra egészen biztosan a jó élmények között fognak visszatekinteni. Mindig örömmel emlékeznek a teli templomra, a mozgó úrvacsorán résztvevők sokaságára, az élő gyülekezet semmihez sem fogható légkörére és hangulatára, a közösen megélt ünnepre.

Az Úrnak legyen hála ezért a különleges alkalomért, az együttlétért, gyülekezeti tagok és vendégek közösségéért, gyülekezetünkért, püspökünkért és lelkészeinkért!