Tessedik Sámuel apai nagyszülei Cseh- és Morvaországból elvándorolt takácsmesterekkel érkeztek Magyarországra az 1700-as évek elején. A nagyapa, Tessedik György – foglalkozására nézve mészáros – Sámuel nevű fia a lelkészi hivatást választotta. A Pest megyei Alberti lutheránusainak volt lelkipásztora, amikor 1742. április 20-án Sámuel nevű elsőszülött gyermeke meglátta a napvilágot. Két esztendő múlva Békéscsabára hívták meg lelkésznek, itt is halt meg 1749-ben.

A három gyermekkel magára maradt özvegy visszaköltözött szülővárosába, Pozsonyba, és mások gyermekeinek nevelésével kereste meg a család kenyerét. „Sokszor nyolc, kilenc, sőt tíz gyermeket is elfogadott kosztba, és számtalan előkelő család még sírjában is áldja gyermekük iránt tanúsított jóságáért. Az ő tanítása és példája folytán fogamzottak meg az én lelkemben is a józan nevelésnek főbb elvei” – írja lelkésszé lett fia az önéletrajzában.

Árvaház és vízi szállítás

„Szüleim már a legzsengébb koromban kerti munkához szoktattak, és oly nagy kedvet ébresztettek lelkemben a kertészet és gazdászat iránt, hogy azokat egész éltemen át sok és fontos teendőim között is nagy szenvedéllyel űztem, s hetvenhét éven keresztül legkevesebb tizenötezer vadoncot és oltványt neveltem magból, s terjesztettem el szerencsésen különösen a gyümölcsfákban szegény Alföldön” – idézi fel visszaemlékezésében Tessedik.

De nemcsak a szülői házban szerzett gyermekkori tapasztalatok voltak befolyással a későbbi evangélikus lelkészre, hanem az egyetemi évei során látott külföldi jó példák is. A kor szokásainak megfelelően ugyanis az ifjú Sámuel 1763-tól – debreceni főiskolai tanulmányok után – több éven át külföldi egyetemeken is pallérozta tudását. A németországi Erlangenben – itt a hittudományok mellett természettudományi és orvosi stúdiumokat is hallgatott –, majd Jénában, Lipcsében, Halléban és Berlinben tanult.

Pénz híján természetesen gyalog tette meg az utat, ez azonban jó lehetőséget nyújtott arra, hogy szétnézzen, hogyan élnek az emberek az általa bejárt vidékeken. „Halléban láttam a nagyszerű árvaházat […]. Jénában láttam a szép vízszabályozást, tanúbizonyságául annak, hogy […] egyszerű gát emelése által mily nagyszerű gépezetet lehet a víz által mozgásba hozni; mily nagy darab földet lehet vízmentesíteni és mesterséges kiöntés által termővé tenni.” Berlinben „a csinos és hasznos kanálisok” ragadták meg figyelmét, „melyeken oly kevés embererővel gyakran egy vagy két lóval oly gyorsan igen nehéz árucikkek minden veszedelem nélkül szállíttatnak […], s a kéznél levő ladikokon […] zaj nélkül olcsón hordják ki a hajóból rendeltetésök helyére.”

E gyakorlatot a későbbiekben maga is alkalmazta a szarvasi templom és az iskola építésénél: a Tiszán és a Körösön szállíttatta az építkezéshez szükséges fát. Visszaemlékezéseiben így folytatja: „…láttam a gyönyörű, hűs árnyékkal kínálkozó kellemes erdőket az egykori homokpusztaságon; és elgondolkoztam a Tiszavidéki puszták felett, ahol egész napon át hiába keres az utazó egy-egy fát, melynek árnyékában megpihenhetne.”

Jóvá tenni a rosszat

Miután tanulmányait befejezte, hazatért, és lelkészi szolgálatba állt. Elsőként a Nógrád vármegyei Surányban volt udvari lelkész Sréter György kastélyában. Szarvasra 1767-ben került. Itt elkeseredve és csalódottan látott munkához. Ugyanis, ahogy írja, „találtam egyűgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot még a leghasznosabb javaslatok iránt is. […] Kerestem cselekvő kereszténységet, és találtam a vallás álcája alatt […] hamis néphitet, babonaságot […].”

Az evangélikus népiskolákban úgyszintén színvonaltalansággal, súlyos hibákkal találta szemben magát. „Fő gondomat tehát az képezte, hogy a szarvasi egyháznál és iskoláknál tapasztalt hiányokat kipótoljam, a rosszat jóvá tegyem” – fogalmazott önéletírásában. Házi kosztosokat tartott, akiknek a családjait gyakran látogatta. „A beteglátogatásokat arra használtam fel, hogy nemcsak a beteget, hanem a jelen levő egészséges családtagokat is igyekezzem felbuzdítani – olvashatjuk irataiban. – Nyilvános előadásaimban igyekeztem felmutatni a babonaságnak, az uralkodó előítéleteknek és káros szokásoknak esztelenségét; s emellett kimutattam az Isten munkáiban, a természetben nyilatkozó nagyot, szépet és hasznosat.”

Közben magánéletében is változás állt be: 1769-ben feleségül vette elődjének, Markovitz Mátyás lelkésznek a leányát, Teréziát. Az ő 1791-ben bekövetkezett halála után Lissoviny Karolinával kötött házasságot. Két házasságából tizennyolc gyermeke született, közülük kilenc érte meg a felnőttkort.

Tessedik – a rá jellemző precizitással – saját bevallása szerint szóról szóra leírta a prédikációit. Sajnos az évszázadok során ezek megsemmisültek; amelyet ismerünk közülük, az Kristóffy György szarvasi evangélikus tanítónak köszönhetően maradt fenn, úgy, ahogyan ő az igehirdetés elhangzása közben a templomban leírta a szöveget.

Mezőgazdasági reformer és iskolaújító

Miután látta, hogy népnevelő szándéka a felnőttek körében nem ér célt, a gyermekek felé fordult: iskolát alapított. Így számol be erről: „1780-ban május 8-án kedvező választ nyerve, építettem egy iskolát, alapítottam kertet és könyvtárat, szereztem kellő eszközöket és gépeket a magam költségén, s négy esztendőn keresztül magam tanítottam ingyen a szarvasi mindkét nembeli nagyobb ifjúságot, hogy belőlük hely és idő körülményeihez képest értelmes embereket, jó keresztyéneket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdasszonyokat képezzek.”

A diákok nagyrészt a Tessedik által írt tankönyveket használták, az iskola tantervét is ő állította össze. „Ezen gyakorlati gazdászati és ipariskolának eszméje abból állott – írja önéletrajzában –, hogy benne a paraszt- és polgári gyermekek, nem szerint elkülönítve, úgy szerezzék meg a minden tekintetben szükséges reálismereteket, hogy amellett elég gyakorlati ügyességgel bírjanak […], több mint hatvanféle munka végeztetett, de nem egyszerre, hanem lassan egymás után idő és körülmények, lelki testi képességek, hajlam és kedv szerint; tehát a gyermekek nem terheltettek, nem osztatott ki nekik egész napi munka…” A tananyagban a selyemszövés, a gyapjúfeldolgozás, a fonás, a textilfestés is szerepelt.

Újító munkáira, azok eredményeire az uralkodók is felfigyeltek, ez pedig nem kis irigységet váltott ki Tessedik környezetében. „A két fejedelem, nevezetesen II. József és a most uralkodó Ferenc császár részéről tanúsított különös kitüntetés és nagy kegyelem felköltötték irántam a gyülöletet és az irigységet – emlékezik vissza. – Addig, amig a dicsérő oklevelet és a két aranyérmet meg nem kaptam, barátaim eljöttek hozzám majdnem mindennap megnézni az intézetet és a gazdasági kertet! De az érmek elfogadása után két évig majdnem senki sem jött.” Mivel az alapító anyagi forrásai 1795-ben kimerültek, pártfogót pedig nem talált a fenntartására, kénytelen volt bezárni az iskola kapuját. 1799 tavaszától állami támogatással ugyan újranyílhatott, 1806-ban azonban – ismét főként a pénzhiány miatt – végleg megszűnt az intézmény.

Lelkészi szolgálata és pedagógiai tevékenysége mellett Tessedik mezőgazdasági szaktekintéllyé nőtte ki magát. Hogy csak néhányat említsünk sokrétű tevékenységei közül: az alföldi szikes talajon több mint háromszázfajta facsemetét nevelt. Ő honosította meg Szarvason és környékén az akácfát, a gazdaságban pedig mezővédő erdősávot alkalmazott. Termesztett lóherét, lucernát – az utóbbit ő honosította meg hazánkban –, salátát, sárgarépát, burgonyát, illetve Magyarországon elsőként cukorrépát is. Szorgalmazta és gyakorolta a selyemhernyó-tenyésztést, a méhészetben pedig egy újfajta méznyerési technikát dolgozott ki.

Legismertebb írott műve 1784-ben jelent meg Pesten német nyelven; magyar fordítása A parasztember Magyarországban micsoda és mi lehetne; egy jó rendbe szedett falunak rajzolatjával egyetemben címmel 1786-ban Pécsett került ki a nyomdából.

Tessedik Sámuel küzdelmes, sok nehézséggel teli, de sikeres életútja – amelyet legfőképpen az utókor igazol – kétszáz évvel ezelőtt, 1820. december 27-én ért véget Szarvason.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2020. december 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.