A koncepció nyilvánvaló: e látványtár megalkotóinak szándéka nem az volt, hogy Márton doktort letaszítsák a reformáció emlékévének kultikus magaslatairól, csupán az, hogy megmutassák e lelki és szellemi megújulás atyjának számtalan arcát. Felbukkan itt – a már felsoroltak mellett – Luther, a próféta, a kötözködő, a protestáns egyházatya, a zseni, a nemzeti hős… s még sorolhatnánk a kaleidoszkóp vagy a papírforgó gyorsaságá­val váltakozó ábrázolásokat.

Luther „székvárosa”, Wittenberg, a nevezetes szász-anhalti település mind­össze kétszáz kilométerre esik az alsó-szászországi Wolfenbütteltől, a jubileumi kiállítás hangulata azonban a megszokottól eltérő hangulatot áraszt. Hiányoznak a wittenbergi barátaink számára sokszor bizony már fárasztó és olykor bosszantóan zajos „Luther-turizmus” elemei, jelen van azonban a szellemesség, az igé­nyesség és a sokoldalúság. S annak esé­lye, hogy valami nagyon őszintét, igazit és korhűt kínálnak nekünk. Nézzük meg például a kiállítás egyik legnagyobb sikerű darabját, amely egy ismeretlen, meglehetősen kaján, de jól rajzoló szerző színezett Flugblattja, röpirata, avagy reformációs „képregény-jelenetkéje”. Címe sem éppen visszafogott: Luther és a pápa kettéfűrészeli az egyházat.

Nyilván voltak, vannak és lesznek, akik ingerülten prüszkölnek e beszédes és szellemes rajz láttán. De gondoljunk csak bele: a hitújítás éveinek közhangulata pontosan ilyen volt; ez még nem a 19. századi, nem a reformáció főhősét mindig mennybe menesztő (és valljuk be, épp ezért gyakran egyhangú és túl szépre, túl szabályosra sikeredett!), hiteltelenül illedelmes ábrázolások egyike. Ebben az elszánt „fűrészelésben”, eklézsiahasogatásban – figyeljük meg Luther eltökélt arcát, harcias testtartását – benne van a hitújítás hősies erőfeszítése, az összpontosítás, a teljes önátadás kényszere. Egyszóval az a teljes fegyvertár, amely nélkül a reformáció aligha jelentett volna többet pillanatnyi fellángolásnál, egy reformátor gyermek és egy pápa gyermek egymás erejét próbára tévő játszadozásánál.

Igen, mondjuk csak ki: nem olcsó ötlet, nem sikerhajhászó „gag” volt ez a színezett rajz a maga idejében, hanem a hitújítás lényegét beszédesen megfogalmazó, rendkívül tömör ábrázolás. Amely azonkívül, hogy a maga korában nyilvánvalóan széles körben tudott hatni a szemlélőkre, egyben iskolateremtő látványnak is tekinthető, hiszen az édeskés-elragadtatott piktoriális lutheriádák előtt több emberöltővel példát és modellt kínált a „lehet Luthert és a reformációt másként is tisztelni és szeretni” szemléletnek. S enélkül az ötszázadik születésnap évé­nek vizuális kultúrája jóval szegényesebb lenne, hiszen hiányozna belőle az, ami az egykori, máig ható történések lényege: az élet, az életteliség, s „itt állhatnánk” – másként mi sem tehetvén – egy halom testes bronzszobor vagy hamar olvadó kis viaszfigura, illetve porcelán „Luthernipp” társaságában.

Köszönet illeti tehát mindazokat, akik dísztárgy- és albummutogatások helyett arra vállalkoznak, hogy bevonjanak bennünket a reformáció színes, értünk is zajló, ránk is mindmáig számító drámájába! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 29-30. számában jelent meg, 2017. július 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.