Még számos médiumot idézhetnék Béla bácsival kapcsolatban, sőt fotói is bejárták az országot. 

A 2017-es vizes világbajnokság hozott lázba minket, és szinte ott feledkeztünk a képernyő előtt. Ekkor találkozhattam először Bánki Horváth Béla nevével. Egy pillanatig sem volt kétségem afelől, hogy orosházi ember. „Orosháziak vagyunk a feleségemmel együtt, de régóta Szegeden élünk” – mondja látogatásomkor. Elmondom, hogy dr. Szerdahelyi Péter hívta fel rá a figyelmemet. Ő segített megszervezni a találkozónkat is.  

Előttem fekszik a kellemesen berendezett nappali szoba kisasztalán egy halom értékes érem, mi pedig a vendégmarasztaló fotelekben ülve nézegetjük őket, ahonnan majd a beszélgetés végén nem is olyan könnyű felállni. Mintha a 27 évvel idősebb Béla bácsinak még ez is könnyebben menne, bár igaz, kedvesen mentegetőzve mondja a beszélgetés legvégén, hogy a lépcsőfokokon ne kelljen lekísérnie. Csendes helyen lakik Szegeden, kertes házban, üdítő környezetben, ablakából a Mátyás tér ősi templomára látni, ahol a török időkben rövid ideig a szegedi evangélikusok is tarthattak istentiszteleteket.

Az asztalon fekvő érmek csodálatosak. Az első, amit megmutat a legfrissebb a Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat kitüntetése, amit 2017. augusztus 18-án vehetett át Balog Zoltán minisztertől a fővárosban. 2017 augusztusában volt Budapesten a masters úszó világbajnokság, ahol a 96 éves Béla bácsi négy aranyérmet vehetett át. De most megható hallani is ezekről az érmekről. 

Bánki Horváth Béla magyar szeniorúszó 2017. december 20-án lesz 97 éves, de idén nyáron még aktív résztvevője volt az úszó világbajnokságnak. Orosházán született, annak ellenére, hogy szülei parasztemberek, gazdálkodók lévén Csanádapáca közvetlen közelében, egy tanyán éltek. „Tudja-e, hogy Orosházán hol van a Szép utca?” – kérdezi tőle, majd rövid töprengésem után megadja nekem a feleletet: a Luther utca volt valamikor a Szép utca, ott született a nagynéni házánál. Majd a szüleivel az orosházi Pacsirta utcába költöztek és a közeli Hajnal utcai elemi iskola kisdiákja lett. Nagy szeretettel emlékezik meg a tanítókról, akik az orosházi evangélikus elemi iskolában tanították. Különösen Tóth Laci bácsiról, akinek a neve még manapság is fogalom az evangélikus alapítású kisvárosban. Emlékeiben él Zatykó Mihály tanító úr és Orbán János tanító úr.  

A négy polgári után következett a mezőgazdasági középiskola, majd az Agrártudományi Egyetem, doktorálás, és megszerezte a mezőgazdasági szaktanár oklevelet is. Berettyóújfaluban kezdte meg a tanítást, de a háború alaposan beleszólt az ő életébe is. Katonaság és fogság következett a II. világháború után, és majdnem négy esztendeig Grúziában, a tábortól 25 km-re fekvő Tbiliszi város miatt is méretes gátat, csatornákat, kutat építettek. 82 kutat fúrtak, 5 méter széles és 5 méter magas, 200 méter hosszú gátat építettek lényegében eszköztelenül, vagy csak nagyon gyér munkaeszközökkel. Hatalmas erőfeszítés volt, de a született sportember ezt is kibírta. Az már az egyéni szerencse kérdése, nevezhetném Gondviselésnek is, hogy az említett helyen sokkal kedvezőbb volt az időjárás, mint Szibériában, ahonnan nagyon sokan nem térhettek vissza. 

A fogság után Szentesen tanított, majd Csongrád megyei szakfelügyelő lett. Hódmezővásárhelyről Szegedre költöztek. 

Volt része a vízilabdában is, de egy baleset miatt – szemsérülés – abbahagyta, pedig jobban kedvelte a magányos úszásnál. 55 év elteltével került újra a versenyzés közelébe. Aktív munkásságának utolsó 5 esztendejére úgy emlékszik, mint ami elég kimerítő volt, mert igazgatója volt Szegeden az Ifjú Gárda Nevelőotthonnak, ahol nagyon megterhelő, idegfeszítő munkában volt része. Hatvan éves korában ment nyugdíjba. 

Ötévi pihenés után került újra a látószögébe a versenyúszás. 

További érmekre hívja fel a figyelmemet, s köztük is az egyik legértékesebbre, amit 1992-ben Indianapolisban szerzett. Kazany is feledhetetlen emlék a számára, mert 2015-ben 200 méter háton sikerült egyén világcsúcsot úsznia. 

Béla bácsi világutazó és nagy versenyző lett idős korában. Csak kapásból sorol néhány nevet: Új-Zéland, Ausztrália, Hawaii, USA, Kanada… és még jó pár hely, ahol sportolóként járt. Akár merről nézem, egy teljes élet az övé. De nemcsak a sportsikerek fontosak a számára, nemcsak a médiaszereplés, hanem a családja is. Boldogan sorolja, ki mit csinál. S vall élete alapelvéről is, amelynek alapja a szeretet. De az egészséges életmódot, az értelmes életet és a genetikai adottságot sem felejti megemlíteni! Ezt a szót használja: adottság. Csak csendben elgondolkozom, ha adottság, akkor van Valaki, aki azt adta. 

Hallva a szeretetről vallott életelvét, ha nem is akarnám, mégis Pál apostol híres himnusza, a „Szeretet himnusza” jut az eszembe, az 1Kor 13. Minden hiábavaló, ha szeretet nincsen bennünk. Béla bácsi vallja, szerette a munkáját, a sportot, a családját, és ő is sok szeretetet kapott. Hosszú és eredményes életének a titka a szeretet. Mi tudjuk, az igaz, tiszta szeretetnek isteni forrása van, ahogy az Újszövetségben olvassuk a legtömörebb és legszebb istendefiníciót: „Isten  szeretet.” (1Jn 4,8). S ő minden szeretet forrása.

A szerző nyugdíjas evangélikus lelkész.