Így meséli el a történetet, mely jó példa a karácsonyi Megváltó-születésre:
Szeretek motorozni, és egy délután meglátogattam tázlári jó barátaimat. Aztán estére kelve megindultam hazafelé. Igen ám, de MZ motorom világítása Felsőtelep felé cserben hagyott az éjszakai országúton. Mondhatni: Honecker elvtárs (keletnémet pártvezető 1989-ig) bosszúja a magyar lelkészen! Haladni ugyan haladtam, az utat is ismertem, de a sötét, az akkor is sötét. Akkor döbbentem rá, milyen az, amikor nem látok semmit. És azután rájöttem arra is, hogy bizony most engem sem látnak. Tehát kétszeresen is veszélyben vagyok!
A próféták jóslata után, ami időről-időre felhangzott, ám valahogy mégsem volt eléggé világos, az Úr egyértelművé tette szavát, sőt önön magát! Szava, mely a világosságot teremtő szó, testté lett! Emberként közénk jött, világosan megismerhetővé, felismerhetővé lett, olyannyira, hogy néven is lehet nevezni: József fia Jézus.
Benne egyértelműen világossá válik Isten szándéka az emberrel, egyértelműen vállalja velünk a közös sorsot az Úr: az ember életének összes magasságát és mélységét. S mindezt azért, hogy világossá legyen minden ember számára, hogy Isten meg akarja menteni, meg akarja szabadítani az embert mindattól, ami homályt vet Isten és ember kapcsolatára.
A Betlehemben felvillanó apró fény arról tanúskodik, hogy a Mennyei Atya szeretete legyen világos mindannyiunk számára. Vajon mirajtunk meglátszik-e ennek az üzenetnek a világossága? Mi milyen fényt vetünk szeretteinkre, környezetünkre?
Ne rejtsük el a betlehemi fényt lelkünkben! Sokkal inkább legyen világossá bennünk, velünk, általunk!