A program elején az egylet ügyvivője, a projekt koordinátora, Kerecsényi Zoltán elmondta, az Emlékprojekt ideje alatt igyekeznek az érdeklődőkkel megismertetni a névadót; ezt szolgálják az őszi ismeretterjesztő kiselőadások, életre hívott online Robinson Crusoe Olvasói Klubjuk, a Jókai Mór Városi Könyvtárral közösen meghirdetett rejtvényük, valamint a könyvtár honlapjáról letölthető feladatlapjaik is, melyek a jövő esztendő elejére tervezett ifjúsági-honismereti vetélkedőre való jelentkezést segítik elő.

Bevezetőjében Kerecsényi Zoltán köszönetet mondott az Emlékprojekt eddigi pápai segítőinek, főként dr. Hermann István könyvtárigazgatónak, a GraFirka Műhelynek, a várostörténeti-honismereti körhöz tartozó lelkes emlékprojekti támogatóknak, a leendő vetélkedő zsűritagjainak, akik odaadó módon járultak hozzá már eddig is a jövő évi évfordulós előkészületekhez.

A jelenlévők nevében Kerecsényi virággal, ajándékkal köszöntötte az éppen névnapját ünneplő előadót, aki aztán részletesen vallott a számára oly fontos Vajda-féle szellemi örökségről, a családi ősökről, a fennmaradt családtörténeti-családfakutatási munkákról. Idézetekkel, képekkel, egyéb archív dokumentumokkal színesítetten, részletesen taglalta a vanyolai emlékeket, Vajda Péter falu-, természet- és szabadságszeretetét, iskoláséveit, külföldi utazásait, irodalmári ténykedéseit, néhány fontosabb elbeszélését, illetve prózai költeményét, a nyelvtan-nyelvművelés területén kifejtett erőfeszítéseit, s – nyugdíjas tanárnő lévén – Vajda pedagógiai, iskolaszervezői működését. Azonban Kovácsné Vajda Edit azt is kiemelte, hogy Vajda Péter nemcsak jeles természetbarát, irodalmár és pedagógus, hanem csupaszív könyvtárszervező is volt, aki képes volt saját könyvtárát odaadományozni egy önálló iskolai bibliotéka megalapozásához, Szarvason. Olyan magyar ember volt, aki a népművelést élethivatásának tekintette – húzta alá az előadó.

Sokan nem tudják, hogy Vajda Péter eredetileg orvosnak készült, s hogy végül nem az lett, az egy kolerajárványnak volt köszönhető. Egy, a járvány idején kitört elégedetlenség szervezkedésével gyanúsították meg, ami miatt dacból inkább elhagyta az egyetemet. Az előadó felvillantott pár pillanatot a társadalomkritikus Vajda Péter alakjából is, szólt erkölcsi beszédeiről, amelyek haladó volta miatt felelősségre is akarták vonni a hatalmasok, csakhogy elítéltetésére hírtelen halála miatt már nem kerülhetett sor.

Vajda Péter gondolatai, tanításai hozzájárultak az 1848-as magyar szabadság és függetlenség kivívásához, nem véletlenül tekintette Petőfi Sándor a példaképének Vajda Pétert, akitől halálakor versben búcsúzott.

Előadásával Kovácsné Vajda Edit eloszlatott egy félreértést is, azt, hogy az 1827 és 1897 között élt Vajda János költő, műfordító, a ’48-as márciusi ifjak egyike Vajda Péter vérrokona lett volna. Sajnos jó néhány irodalom, lexikon – még az interneten a „Wikipédia-szabad enciklopédia” is – máig úgy említi Vajda Jánost, mint aki Pesten nagybátyjánál, Vajda Péter írónál lakott gimnáziumi évei alatt. Vajda János csupáncsak névrokona volt Vajda Péternek, viszont igen, diákévei során valóban biztosított számára szálláshelyet Vajda Péter, náluk lakhatott egy ideig Pesten.

A cikk a továbbiakban itt olvasható.