A tapasztaltabb korosztály emlékszik még a gyenesdiási konferenciákra és a fóti kántorképző intézet tanfolyamaira, amelyek a rendszerváltás előtti időszak két ikonikus és egyben megtűrten legális terepe volt a honi evangélikus ifjúság összejöveteleinek. Zajlott azonban ebben az időszakban is ifjúsági munka ezeken túl is: gyülekezeti, egyházmegyei táborok, fél- vagy éppen teljes illegalitásban, az erdő közepén sátorozva vagy egy falusi parókiaudvaron, egy-egy karizmatikus, a meghurcoltatás ellenére ifjúsági munkát vállaló lelkész vezetésével.

Aztán eljött 1990, és e tekintetben is leomlottak a falak. Gomba módra indultak – immáron szabadon – a különböző gyülekezeti táborok. Elindult a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó, és alig van ma olyan, a fiatalságát a kilencvenes és kétezres évek elején töltő hívünk, aki ne járt volna valamilyen Mevisz-táborban. Ez volt a „hőskor”. Bárka- (fogyatékossággal élő embereket közösségbe gyűjtő) és kerekesszékes táborok, vak gyerekek tábora, értelmileg akadályozott gyerekek Bóbita tábora, fúvóstábor, sporttábor, gitártábor… Kinyílt a világ ezen a területen is. Innentől a teológiára jelentkező, lelkész szakos hallgatóknak a szemeszterek közé eső nyári szünetekben öt hét ifjúságimunka-gyakorlaton kellett részt venniük – talán ez is lendületet adott mindennek. Új táborhelyszínek alakultak. Vagy egy-egy gyülekezet alakított ki magának egy távol eső helyen állandó táborozóhelyet, de nem egy alkalommal egy esperes vagy lelkes gyülekezeti felügyelő jött rá, hogy egy korábbi, már-már lebontásra ítélt parókiaépület megmenthető, ha szisztematikus, kitartó munkával létrehoznak a környezetében egy ifjúsági táborhelyszínt. Először a honvédségtől vagy éppen az egészségügyből menekített, régi, emeletes vaságyakkal felszerelve, aztán újra és újra továbbalakítva, csinosítva, egyre komfortosabbá téve.  Őrimagyarósd, Keszőhidegkút, Kismányok, Gyúró, Csákvár, Tőserdő… – nem csupán helységnevek ezek, hanem egy komplett egyházi generáció felcseperedésének helyszínei is egyben.

A „hőskort” az elmúlt évek professzionalizálódó időszaka követi. Központilag szervezett, országos táborokkal, ifjúsági munkára szakosodott munkatársakkal, Köszivel (Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület), központi, alapítványi, pályázati, önkormányzati stb. támogatásokkal. Jóval profibbak már a táborprogramok, a felszereltség, az ellátás, szinte minden, kezdve a táborhelyre való megérkezéssel. A mindennapi bibliaóra, a közös éneklés, az esténkénti leülés és egymás kezét fogva elmondott, közös imádság azonban nem változott, nem változik, nem változhat. A sportcipő és fürdőruha mellett ott van a Biblia és a Zarándokének énekeskönyv. A buborékfoci magában kevés, kell az esti elcsendesedés.

A cikk itt folytatódik.