NÉVJEGYEK
Nikházy Bea (1977. augusztus 2.) a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium pedagógusa, a hatodik évfolyam egyik osztályfőnöke. Általános iskolásoknak tanít angolt, illetve intézményi szinten ő látja el az ifjúságvédelmi feladatokat is. A miskolci belvárosi evangélikus gyülekezet tagja. Egyedülálló, saját gyermeke nincs. Élete egyik legmeghatározóbb mondatát egy csángó magyartanártól hallotta Gyimesben, az „ezeréves határnál”: „Amíg alattunk zöld a fű és felettünk kék az ég, addig minden körülöttünk az Isten nagyságát hirdeti.”
Cseteyné Bella Krisztina (1979. november 10.) a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda felsős tanára, természetismeretet, biológiát, testnevelést tanít, emellett a tanulószobáért is ő felel. Férjével és kilencéves kislányával Pápán él. Katolikus vallású. Mottója: „A legjobbat hozhatod ki magadból, ha a legjobbat keresed másokban.” (Gene Bedley)

A kutatóbiológustól kezdve a légikísérőn át az újságíróig sok minden szeretett volna lenni Nikházy Bea. Végül a kommunikáció szak mellett döntött, és felvette mellé – „ártani nem árthat” alapon – az angol nyelvtanári szakot a főiskolán. Ott kapott „lelket”, elhivatottságot a tanításhoz is, a diplomája megszerzése után azonban mégis inkább egy országos hírű borsodi multinacionális cégnél kezdett el dolgozni. Ám pár évvel később mégis választott hivatásánál, a diákok között kötött ki.

– Így lettem negyedik generációs pedagógus. Dédnagyapám Kézdivásárhelyről indulva került a Zemplénbe tanítónak egy olyan kicsi faluba, ahol a mai napig nem élnek kétszáznál többen. Munkásságát az egyik fia, majd édesanyám és én folytattuk – idézi fel a miskolci tanárnő, akinek a kommunikáció szakból megmaradt a fotózás szeretete, amely most is élete egyik erősen meghatározó tevékenysége. Ha nem tanítana, fotográfusként dolgozna. Mint mondja, ez teljesen kikapcsolja, feltölti és egy másik világba repíti.

Beával ellentétben Cseteyné Bella Krisztina már kisgyermekkorában is tanító néni szeretett volna lenni.

– Legkedvesebb játékaim közé tartozott, hogy a babáimat, plüsseimet sorba rendezgettem, füzeteket gyártottam nekik, és tanítottam őket. Órákat töltöttem el így – idézi fel a marcaltői pedagógus, akit a természetismeret műveltségterület választásában a természet szépsége, az állatok és a növények szeretete inspirált. Szeret kirándulni, túrázni, új helyeket megismerni, szíve csücske a Bakony és a Balaton.

Krisztina pályaválasztására elsős tanító nénije is nagy hatással volt: – Igazi „tyúkanyótípus” volt, körbevett minket a szeretetével. Őt meg lehetett ölelni, bármit elmondhattunk neki, nagyon szerettük. Igazi közösséget kovácsolt az osztályból.

Ha példaképet kell mondani, anyukáját nevezi még meg, aki szeretetre, elfogadásra, nyitottságra, kedvességre és önzetlenségre nevelte.

Az alsós tanítók Bea életében is fontos szerepet játszottak. Mint fogalmaz, egy elveszett kiscsibének adtak hitet és önbizalmat. Főiskolai tanárai közül Győrffy Miklós rádiós és televíziós szerkesztőt, újságírót emeli ki, akitől a tudáson kívül emberséget, tisztességet, világlátást is kapott. Hozzájuk hasonlóan ő is arra törekszik, hogy diákjai megkapják tőle ezt a „pluszt”: – Az igazi pedagógus nemcsak a tananyagot adja le negyvenöt perc alatt, hanem lelkeket is épít – fogalmaz ennek kapcsán. – Szeretném, hogy ne kötelező nyűg, hanem örömforrás legyen számukra az iskola.

Krisztina szerint a legfontosabb továbbadandó, hogy mindenki egyszeri és megismételhetetlen érték. A tanítványaival való kapcsolatában (is) az elfogadást, a szeretettel való odafordulást, az értő figyelmet szeretné megvalósítani. Ha egyvalamit megváltoztathatna, akkor az is az emberi viszonyokat, kapcsolódásokat érintené. Szomorú tapasztalata ugyanis – hogy a vírustól függetlenül is – egyre távolabb kerülnek egymástól az emberek.

Bea azt a gondolkodásmódot formálná át, amely szerint „ciki mások előtt felvállalni az érzéseket”: – Olyan törékeny és rövid az élet, legalább szeretni ne felejtsünk el! – önti szavakba kívánságát. A miskolci tanárnő legaktuálisabb vágya, hogy májusban megvalósulhasson az osztályával oly régóta tervezett közös táborozás. Bakancslistája élén pedig az áll, hogy egy nap eljusson Kiotóba, nagyon vonzza ugyanis a japán város kultúrája.

Krisztina álmaiban egy balatonszemesi nyaraló szerepel, természetesen közvetlenül a víz mellett. Számára ez a település – mediterrán hangulatával, zegzugos kis utcáival – a Balaton gyöngyszeme. A marcaltői pedagógus nem akarna más bőrébe bújni. Mint mondja, mindenkinek megvan a maga keresztje. A saját feladataihoz és a nehézségek legyűréséhez családja és barátai adnak erőt, nyújtanak támogatást számára. Amúgy pedig igyekszik azzal a felkiáltással állni a dolgokhoz – és ezt másoknak is jó szívvel tanácsolja –, hogy „csak lazán”.

Bea egy napra szívesen lenne Phoebe Buffay a Jóbarátok című sorozatból. Azért rá esne a választása, mert bármilyen nehéz is volt a gyerekkora, tudott változtatni a sorsán, képes volt „őrültnek” maradni a mindennapi rohanásban is. Receptre pedig nevetést és ölelést írna fel mindenkinek, szigorúan „nagy dózisban és naponta többször”.