A MEE OI Gyülekezeti és Misszió Osztály kezdeményezésére nagyjából egy éve összefogtak az egyetemi lelkészek, hogy közösen és egymást segítve tudják végezni a munkájukat, remélve hogy így hatékonyabban el tudják érni az egyetemistákat és a fiatal felnőtteket. Több közös tervezés és beszélgetés után jött a „szárszói hétvége” ötlete, aminek korábban is nagy hagyománya volt, így nem is akadt ellenvetés a folytatásra vonatkozóan. Szeptember végére sikerült egy kései szemeszterindító hétvégét összerakni a keresztény fiatalok és „örök ifjak” részére.

Ha nem is a nyáron megszokott kánikula, mégis kellemes idő fogadta a magyar tengerhez érkezőket. A konferenciaközpont atmoszférája pedig tökéletes környezetet teremtett a hétvége központi témájának, Az élet értelmélmének boncolgatásához.

Pénteken késő délután Molnár Lilla volt debreceni egyetemi lelkész köszöntötte az érkezőket, majd áhítattal vette kezdetét a program, Szlaukó Orsolya korábbi szegedi egyetemi lelkész igei szolgálatával. János evangéliumából a Bethesda-tavi beteg történetéből idézett: „Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem”. Képek kivetítésével, hírességek idézeteivel és frappáns példákkal szemléltette, hogy az élet értelmére hogyan keresünk választ. Viktor Frankl nyomán három dolgot emelt ki, amelyet Jézusnak bethesda-tavi beteghez szánt szavaival vont párhuzamba, mégpedig hogy az élet értelmének kereséséhez szükség van arra, hogy az személyes, felszólító, valamint kihívás jellegű legyen.

Ezt követően négy különböző csoportban egymás megismerését és csapatépítést segítve kvízjátékkal folytatódott, majd pedig a nap hátralevő részében kötetlenül zajlott tovább a program.

Szombaton zsúfoltabb naptár várta szárszói csapatot. Délelőtt Bogdányi Mária győri egyetemi lelkész áhítata indította el a napot, Jer 31,1-5 alapján. A hallgatóság felé szólt biztatással, hogy az örök hűséget fogadó Isten – akárcsak a „nyugalma felé tartó Izrael” számára – jelen van életünk értelmének keresésében is. Három dologra emlékeztetett Isten szavaiból:
Ő felépít – ami az otthon és közösség építésében bátorít;
táncolunk – Istennek a boldogságunk és az örömünk is fontos;
ültetünk és szüretelünk – Isten gondoskodását fejezi ki a hétköznapokban.

Ezt követően Pángyánszky Ágnes az Evangélikus Hittudományi Egyetem otthonlelkésze tartott bibliatanulmányt 2Pét 3,18 alapján. Az igehirdető az egész levélen végigvonuló felszólítást hangsúlyozta ki. Rámutatott arra, mennyire fontos életünkben a hitbeli növekedés megtapasztalása, amelyhez azonban szükség van felkészültségre. Egyúttal pedig azt is elmondta, hogy a hit szabályozó ereje és felszólítása, nem a merev keretek kialakítására kell hogy késztessen, hanem a hit felszabadító erejének megtapasztalásához. A hitnek tehát van egy „felkészültség” jellege, felszólít minket, hogy valóban értelmes, hasznos és örömteli életünk lehessen.

Hosszabb szünet után következett a hétvége fő előadója, Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai és mentálhigiéniai gyermek-, és ifjúsági szakpszichológus. Előadásának az elején elmondta a közönségnek, hogy nem tudja mindent átfogóan elmondani az élet értelmét, aminek oka, hogy az élet értelméről nem általánosságban kell beszélni. A világban a saját célomat és feladatomat kell megtalálni. Az előadás egy percre sem volt unalmas, hiszen tele volt kézzel fogható példákkal. Széles körűen érintve voltak az önismereti és társas kapcsolatainkra vonatkozó témák, így mindenki talált valamit, ami megmozgatta és továbbgondolásra késztette. Ezeknek a gondolatoknak teret engedve, a csoportokba rendeződött hallgatók két-két lelkészi segítővel beszélgettek saját tapasztalataikról és benyomásaikról.

Délután lehetőség volt egy kis pihenésre és kikapcsolódásra. Ebéd után a csapat egyik fele ellátogatott a helyi József Attila Múzeumba, ahol izgalmas és modern kialakítású tárlat várta az érkezőket, hogy a költő művein keresztül segítse, nem hagyva nyugodni, az élet értelmén elmélkedőket.

A visszaérkezés után különböző workshopokon lehetett részt venni, ahol egy-egy órán keresztül izgalmas témákról beszélgettek és gondolkodtak.

Krámer György országos irodaigazgató A jövő egyháza – milyen egyházat szeretnél? címmel fogadta a hozzá érkezőket, hogy interaktív módon közösen kialakítsák, hogyan képzelik el az egyházuk felépítését, és hogy hogyan oldanák meg a jelen kihívásokat.

Gombkötő Beáta, a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze a reformáció ötszázadik évfordulójára készülve hozott különböző feladatokat. Itt például lehetőség volt vers vagy bármilyen kreatív művészeti alkotás elkészítésére. Az egyik csapat szellemes slam poetry verset alkotott, ami nagy sikert aratott a nagyközönség előtti felolvasásakor.

Bogdányi Mária lelkésszel párkapcsolati témákról volt szó, többek között az elköteleződésről és annak nehézségeiről, kihívásairól.

Molnár Lilla, Pángyánszky Ágnes és Szlaukó Orsolya lelkészekkel pedig bármilyen, a jelenlevők számára felmerülő izgalmas teológiai kérdésekről lehetett beszélni.

A hétvége állandó zenei szolgálatát a Közel együttes végezte, és a szombat esti áhítat előtt is a megszokott, jó ritmusú dalaikkal énekeltették meg a közönséget.

Az esti áhítaton Molnár Lilla lelkész végezte az igei szolgálatot az Ef 4,1-6 alapján. Párbeszédet kezdeményezve vonta be a hallgatókat, és arra volt kíváncsi, mik azok az általános dolgok, amelyek zavaróak vagy nehezen elviselhetőek. Bőséges válasz érkezett, szinte mindenki hozzászólt. Ebből kiindulva emlékeztetett Pál apostol szavaira, aki a békesség kötelékének és a Lélek egységének megőrzésére szólít fel minket, tudva hogy olykor nehéz a körülöttünk levő embertársainkat elviselni, mégis erre kell törekednünk, ha elhívásunkhoz méltón akarunk élni.

Bár a fáradtság már kezdett látszani az arcokon, a közösség és az együttlét öröme ezt mégis feledtette a résztvevőkkel, hiszen a program zárásaként, játékos módon, csoportban, színdarab formájában kellett feldolgozni egy biblia történetet, amelyet aztán hajnalig tartó zenélés, társasjáték és beszélgetés követett.

Másnap reggel maradék éberségét összeszedve ment mindenki a záró istentiszteletre, amelyen rendhagyó igehirdetési formában, dialógus-prédikációban szolgáltak Asztalos Richárd debreceni egyetemi lelkész és Gombkötő Beáta budapesti egyetemei lelkész. Előbbi a félreértések, míg utóbbi a várakozás és meglepődés köré fűzte gondolatait. Ezeket sajátos találkozási élményekhez kapcsolták: az első randevúról a nagy Ő-vel, a gyermek születésének csodájáról és az Istennel való találkozásnak az öröméről szóltak.

Együtt lenni, és elmélkedni az életről, annak értelméről, és a mi helyünkről, valamint az Isten szerepéről ezekben a felfedezésekben, mindenképpen izgalmas volt. Még jobb volt látni ennyi egyetemista fiatalt és fiatal felnőttet, akik nyitottak arra, hogy hitüket másokkal együtt közösségben megéljék. Reménység szerint márciusban erre újra lehetőség nyílik.