– Mi az Evangélikus Információs Szolgálat (EISZ) és miért jött létre?

– Fabiny Tamás püspök úrral már évekkel ezelőtt elkezdtük töprengeni azon, hogyan lehetne megújítani, frissebbé, hatékonyabbá tenni az egyház kommunikációját. Három évvel ezelőtt, az általános tisztújítás után az Északi Egyházkerület küldöttjeként kerültem be a sajtóbizottságba. A tisztséget eleve úgy vállaltam el, hogy csak akkor veszek részt ebben a munkában, ha valóban teszünk valamit a megújítás érdekében.
A bizottsági tagjai – szinte kivétel nélkül – igen progresszív gondolkodással, a megújulás szükségességét jól érezve, a változás mellé álltak, s a közös gondolkodás során vetődött fel az Evangélikus Információs Szolgálat létrehozásának ötlete. Az előkészítés folyamata rendkívül hosszú volt, mert „az egyházi döntéshozatal malmai rendkívül lassan őröltek. De végül a malom garatából a liszt kifolyt, és neki lehetett állni kenyeret sütni. A tészta dagasztását Csoma Áron református lelkésztestvérünk végezte, amiért rendkívül hálásak vagyunk neki – én személy szerint, és az egész egyházi vezetés is. Szeptember elsején vettem át tőle a stafétabotot.
Az Evangélikus Információs Szolgálat munkáját úgy kell elképzelni, mint a világ bármely pontján lévő bármelyik szerkesztőségét. A különlegessége az, hogy a szerkesztőség nem egy médiumot készít, hanem integrált rendszerben, közösen végzik a munkát: szerkesztik a rádió, tévéműsorokat, a honlapot, blogot és a nyomtatott sajtót.
Nyilván ebben a rendszerben minden munkatársnak megvan a maga felelősségi területe, de az újságírók és riporterek nem egy-egy médiumhoz vannak delegálva, hanem minden médiumban okszerűen, az újságírás alapszabályainak megfelelően végzik a munkájukat; a közös cél érdekében, minél hatékonyabban és minél olcsóbban.
Olyan ez a mi kis egyházunk, mint egy szépen rendezett ház, amelynek ablakait spaletták takarják. Mi nem látunk ki, de az ablakon sem tudnak benézni az arra sétálók. Az EISZ dolga kinyitogatni a spalettákat, hogy kilássunk, és persze az sem baj, ha be tudnak nézni hozzánk az emberek.
Az Evangélikus Információs Szolgálat nyitottan működő szervezet. Aki az egyházban él és dolgozik, bármilyen területen és úgy gondolja, hogy az ott keletkező információkat szeretné szélesebb körben is megosztani, bátran forduljon hozzánk. A weboldalon, az Impresszumban megtalálhatóak elérhetőségeink. Célunk az, hogy az egyházunkban keletkező tartalomból minél több értéket megmutassunk.

– Milyen változások várhatók a médiumokkal kapcsolatban?

– Egy fontos lépést már megtettünk, a másikra pedig készülünk.
Október elsején elindítottuk a Kötőszó evangélikus közéleti blogot. Ezt azért tartottam fontosnak, mert gyorsan és olcsón létre tudtunk hozni egy korszerű, hatékony és sikeres médiumot.
Manapság az információ és hírfogyasztás túlnyomó részben webalapú. Az internetes felületekről különböző technikai eszközök (okostelefonok, tabletek stb.) segítségével töltenek le az emberek tartalmakat, elsősorban ezeket fogyasztják. Ez tény, amin aligha érdemes vitatkozni. Ha sok embert akarunk olcsón és hatékonyan elérni, akkor ez a leghatékonyabb eszköz célunk elérésére.
Azt is tudomásul kell venni, hogy a fiatalabb korosztályok (híveink és nem híveink is), akikkel ­ a közös jövőnk érdekében – a legjobban szeretnénk kapcsolatba kerülni, az interneten keresztül érhetőek el a legkönnyebben.
Meg kell találnunk az egyházhoz valamilyen módon kötődő fiatalokat, el kell érnünk őket a mindinkább idősödő egyházi közösségben. És persze túllépve „az egyházi kiskerten”, a kerítésen kívül élőket is meg kell tudnunk szólítani.
Hafenscher Károly úgy fogalmazott, hogy mind többen vannak „a guruló, vagy vízszintes evangélikusok”, akiket babakocsiban betolnak a keresztelőre a templomba, aztán pedig a következő alkalommal meg a Szent Mihály lován kitolják őket a temetőbe, ahol a lelkész elbúcsúztatja őket. Bár egész életükben csupán kétszer bukkantak fel közöttünk, a keresztség révén mégis tagjai a krisztusi közösségnek, ugyanakkor messze állnak attól, hogy az egyházzal érdemi, élő kapcsolatba kerüljenek. Reméljük, és azon dolgozunk, hogy az internet, a blog, a Facebook segítségével megtaláljuk őket, hogy párbeszédet alakíthassunk ki velük.
Az indulás óta tíz cikkünk került ki az index.hu címoldalára, 65-70 ezer embert értük el a bloggal. Számunkra eddig szinte elérhetetlen emberek látták meg, hogy létezünk, gondolkodunk, komplexen látjuk a világot, vitatkozni szeretnénk és érveket akarunk ütköztetni.
Bár a bloggal kapcsolatban kezdetben voltak igen kritikus hangok az egyházon belülről, de ezek mostanra jelentősen elhalkultak. A visszajelzések túlnyomó többsége a folytatásra biztat bennünket. Cserháti Sándor szegedi evangélikus lelkész írta nekem: most először érzi azt, hogy van egy olyan médiumunk, amely túlér a kertkapun. Ez számomra rendkívül fontos visszajelzés volt.
A másik fontos jövőbeli lépés az immáron nyolcvanadik évfolyamában járó Evangélikus Élet hetilapunk megújítása lesz. Az újság layoutja, szerkezete gyakorlatilag több mint tíz éve nem változott. Ugyanabban a formában és tematikai megközelítéssel készül, ami nem értéktelen, de tisztában kell lenni azzal, hogy manapság ha egy-másfél évente egy médium nem újul meg, azt a fogyasztók szükségképpen elfelejtik, magára hagyják. Igazodni kell a kor követelményeihez, a változó olvasói igényekhez.
A lap körüli folyamatok az elmúlt évtizedben sajnos vissza is igazolták ezt: mára eljutottunk odáig, hogy egy rendkívül idős és drámaian fogyó olvasótábora van az újságnak. Jelenleg háromezer példányt értékesítünk.
Világjelenség, hogy a printmédiumok fogyasztása csökken és a kommunikáció egyre inkább a webes felületekre tevődik át, ugyanakkor számunkra ez a háromezer olvasó is értékes. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalokat ezzel a médiummal már nem fogjuk tudni megszólítani, de reménykedünk abban, hogy tudunk még lefelé nyitni és a negyvenes-ötvenesek korosztályában találunk további olvasókat. Ezért a Luther Kiadó vezetősége az EISZ vezetésével együtt a megújulás mellett döntött.
2015 decemberében az utolsó dupla számmal elköszön a jelenlegi formátumú Evangélikus Élet és január elejétől egy plusz egy szerkezetben fog megjelenni az új lap. Ez azt jelenti, hogy az egyik héten az Evangélikus Krónika jut majd el az olvasókhoz, kizárólag intézményi hírekkel, az egyház életéről beszámoló hírekkel, amelyek az evangelikus.hu weboldalon napi frissítésben már megtalálhatóak lesznek. Ez a krónika azoknak fog szólni, akik az internetet nem látogatják, mégis értesülni szeretnének az evangélikus egyház életének híreiről.
A spirituális tartalmú, heti állandó rovatok, mint például az Oratio Oecumenica, a Vasárnap igéje, az Új nap új kegyelem stb. ebben a lapban is olvashatók lesznek. A másik héten egy színes magazin kiadású lapot fogunk készíteni, amely olvasmányos, amolyan „hátradőlős”, „mögé nézős”, a témákat jobban kibontó cikkeket, riportokat fog tartalmazni. Ennek továbbra is Evangélikus Élet lesz a neve, azért, hogy megtartsuk a kontinuitást a már nyolc évtizede megjelenő lappal.
Az előfizetők mindkét terméke kézhez kapják majd, az előfizetés díja pedig nem változik.

– Felvetődhet ezzel kapcsolatban egy olyan kérdés is, hogy miért a kétheti megjelenést választottátok, hiszen idegen a hazai olvasói szokásoktól…

– Hadd jegyezzem meg, hogy az Osztrák Evangélikus Egyház lapja időtlen idők óta kéthetente jelenik meg, vagyis ez a konstrukció nem idegen az egyházi közegben. Mivel a lapnak nem az újságos standokon kell megküzdeni az olvasókért, hanem templomi terjesztésben jelenik meg, ezért szerintem ebből a szempontból figyelmen kívül hagyhatók az átlagos, magyar fogyasztói szokások.

– A média megújulása ezzel lezárul majd?

– Ha ezen az átalakuláson túl leszünk, akkor sem dőlhetünk hátra. Ugyan 2015. pünkösdjén ismét megújult az evangelikus.hu felülete és reszponzív üzeművé vált, mégis bizonyos szerkezeti átgondolásokat fontosnak tartanék a közeljövőben az oldalon.
Emellett, amint erőnkből telik, foglalkozunk majd a rádióval és a tévével is. A reformáció jubileumára való készülésre is vannak már tervek, ha a megvalósulás fázisába lépnek, majd erről is be fogok számolni.

– Új munkatársakkal is bővül a médiumok tábora. Kik ők?

– Szeptember óta egy új státusszal növekedett az információs szolgálat, és voltak személycserék is. Az új munkahelyet betöltve, december elsejével csatlakozott a csapathoz Kő András újságíró, akinek elsősorban olvasószerkesztői feladata lesz az evangelikus.hu honlapon és a blogon. Ezentúl egyik felületen sem jelenhet meg olyan szöveg, amelyet ő el ne olvasna, ki nem javítana. Úgy gondolom, ezzel jelentősen javul az elektronikus felületeinken megjelenő tartalmak minősége.
Kő András rendkívül nagy tapasztalatú, kiváló újságíró, több évtizedes szakmai múlttal rendelkezik, huszonötnél több könyvet írt sporttémában és történelmi tényfeltárással is foglalkozott. Csupán példaként említem meg, hogy egy azóta már elhunyt kollégájával együtt ő tárta fel az 1956-os Kossuth téri sortűz teljes történetét. András nagyon jól ír, jó gondolkodású, az Evangélikus Életbe és az internetes felületeinkre is fog cikkeket írni.
Kilépő kollégánk helyére érkezett a Heti Válasz és a valasz.hu korábbi munkatársa, Kézdi Beáta. Ő alapvetően kulturális területen jártas, a színész-művész világban jó összeköttetésekkel rendelkezik, de univerzális szakember, aki a weboldalra is dolgozik majd, a blogot is szerkeszti, és a megújuló magazinba is ír majd cikkeket.
Kiss Tamás a Déli Püspöki Hivatal munkatársa – jelenlegi feladatait továbbra is ellátva – ugyancsak velünk dolgozik, fotográfusi tehetségét kamatoztatja nálunk. Az új feladatra készülve jelenleg egy fotográfiai továbbképzésen is részt vesz.
Az információs szolgálathoz korábban csatlakozott Laborczi Dóra nevét pedig egyházunkon belül aligha szükséges bemutatni, hiszen nyíregyházi lelkészek gyermeke, teológiát végzett újságíró, aki azt a feladatot kapta, hogy létrehozza és szerkessze a Kötőszó blogot, cikkeket írjon médiumainkban.
A marketing-hirdetés támogatására is jó lenne szakembert foglalkoztatni, de ez a jövő kérdése.

– Hogyan kerültél az evangélikus egyházba?

– Életem párjával másodikos gimnazista korom óta ismerjük egymást, az ő felvidéki, galántai evangélikus kötődése miatt lettem én is evangélikus. Felnőttként, 24 évesen, az ő biztatására keresztelkedtem meg a Budavári evangélikus templomban. Madocsai Miklós keresztelt, csodálatos élmény volt. Mivel szüleim abszolút ateisták, és nem is támogatták ezt a dolgot, így a keresztelőmön csak hárman voltunk. Azóta is ehhez a gyülekezethez tartozom, ott kötöttünk házasságot, mindhárom gyerekemet ott keresztelték meg, ott konfirmáltak, így elmondhatom, hogy minden igazán fontos dolog ott történt velem.
Fabiny Tamás püspökkel is Budavárban ismerkedtem meg, kapcsolatunk akkor vált igazán együttgondolkodássá, amikor az Inforádió szerkesztője voltam. Úgy érzem, s remélem, nem sértem meg őt ezzel, hogy kapcsolatunk mára barátsággá érett, ami elsősorban azon alapul, hogy a fontos dolgokról jószerivel egyformán gondolkodunk.

– Eredetileg jogi végzettséged van. Hogy lettél végül mégis újságíró?

– Pedagógus akartam lenni, de mivel szüleim is pedagógusok, így olyan szakmát szántak nekem, amit a társadalom anyagilag is megbecsül, így lettem végül jogász. 1988–89-ben diplomáztam, de pontosan tudtam, hogy sosem akarok jogász lenni, mert végtelenül unalmasnak tartottam volna, hogy szerződéseket írogassak egy életen át.
Amikor 1989 elején indult a Mai Nap című újság, a rendszerváltozás első, új magyar sajtóterméke, alapító újságírója lettem. Gyönyörű korszak volt, végre nyíltan meg le lehetett írni azt, amit gondolunk. Jogi végzettségemre építve előbb igazságügyi és bűnügyi újságíró lettem. A rendszerváltozás után nagyon kurrens téma volt ez. Kedves kollégámmal, Harle Tamással együtt készítettünk a budapesti török alvilágról egy cikksorozatot, amelynek következtében izgalmas napokat éltünk át, családjainkra rendőrség vigyázott. De a magyar olajbűnözésről és szervezett alvilági leszámolásokról, a Magyarországon tevékenykedő orosz és csecsen alvilágról írt cikksorozataim is rázósra sikerültek. Ám amikor jöttek szépen egymás után a gyerekeim, a feleségem úgy fogalmazott, hogy „annyi érdekes téma van még a világon, miért kell neked éppen ezzel foglalkozni?” Így eveztem át a belpolitika vizeire.
Televízión kívül gyakorlatilag a média minden ágában dolgoztam, csak a főbb állomásokat említem: Világgazdaság rovatvezető; Vasárnapi Blikk, főszerkesztő; Inforádió, főszerkesztő-helyettes; Figyelő, főszerkesztő; heti Válasz Online, felelős szerkesztő; Magyar Konyha, újságíró.
Legutóbb másfél évig a Magyar Nemzeti Bank kommunikációs osztályán dolgoztam, de igen gyorsan kiderült, hogy a munka nem nekem való, mert ebben az életkorban már nem változik az ember, újságíróból aligha lesz kockafejű hivatalnok. Emellett hetedik éve tanítok újságírást a Metropolitan Főiskolán.

– Úgy tudom, most egy a Luther Kiadónál megjelenő könyv szerkesztésén is dolgozol. Mi ez a kiadvány?

– A Budavári Evangélikus Szabadegyetem három éve indult, kitalálója Pőcze Tibor gyülekezeti felügyelőnk, aki Fabiny Tamás házigazdával együtt számos neves előadót (például Gryllus Dánielt, Várszegi Asztrikot, Esterházy Pétert, Tátrai Zsuzsannát, Andrásfalvy Bertalant, Hankiss Elemérr, Ritoók Zsigmondot stb.) hívott már meg a rendezvényre. Ezekből az előadásokból készül egy értékes válogatás, amely a tervek szerint jövő húsvétra jelenne meg.

– Ha nem dolgozol, akkor mivel szeretsz foglalkozni?

– Az egyik szenvedélyem a hegyi kerékpározás. Budakeszin élek és a környező hegyekben 19 éve kerékpározom. A legszebb szezonjaimban évente 1500 kilométert is letekertem. Idő haladtával persze szelídült a lendület, de amíg csak lehet bringázok, most is tavasztól késő őszig.
Hat évvel ezelőtt lépett be az életembe egy fontos szereplő egy Hunor nevű, drótszőrű magyar vizsla személyében, akivel immáron az őszi-téli időszakot is kin tudom tölteni az erdőben, lessük a vadat, madarászunk.
Szeretek főzni és állítólag tudok is, és persze ott van még a könyvek gyűjtése és olvasása, ami szerintem nem szenvedély, hanem az értelmiség lét magától értetődő alapja.