Az együtt töltött idő során lehetőség nyílt a győri   Insula Lutherana   intézményeinek bejárására: Csorba János igazgató lelkész öregtemplomi áhítatát követően a Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvodában Kolarovszki Zoltán igazgató, az Evangélikus Szeretetházban pedig Szilvásyné Peregi Eszter fogadta az egyházvezetők csoportját. 

A délután további részében Szemerei János nyugati (dunántúli) püspök gyülekezetplántálásról szóló bevezetője után Koch Szilvia lelkésznő tartott jó hangulatú előadást a győrújfalui központtal működő szigetközi evangélikus misszió eddigi eredményeiről.  

A cseh vendégek hamar megállapították, hogy nagyon hasonló gondokkal küzd mindkét egyház: egyre kevesebb a lelkész, és egyre újabb formákat kell keresni ahhoz, hogy elérjék az egyház közelébe kerülő, de még nem oda tartozó, kereső embereket. Míg a cseh stratégia főleg az anyagi racionalizálásra épít nagyon tudatosan, addig a magyar (jelesül: a dunántúli kerületi) megoldás inkább a szórvány gyülekezetek között egy gyülekezeti központ megerősítésére helyezi a hangsúlyt, ahonnan kiindulva több világi szolgálattevő segítségével látja el a lelkésznő a gyülekezeteket mintegy ötven kilométeres körzetben. 

A délután folyamán szó esett még Kondor Péter déli egyházkerületi püspök előadásában az állam által az egyházak számára is lehetőséget kínáló Magyar Falu Programról, valamint az elvándorlás miatt kiüresedő templomok gondjáról.

A másnapi megbeszélések témájának középpontjában az egyház társadalomban betöltött szerepe állt. Prőhle Gergely országos felügyelő felvezetésében és a Daniel Ženatý cseh egyházelnök által adott válaszokban hangsúlyt kapott az egyház és állam viszonyának kérdése és a cseh egyház államtól való anyagi függetlenedésének lehetősége. 

A lelkészképzés, a lelkészi életpályamodell és a másoddiplomás képzés helyzetéről Krámer György országos irodaigazgató, az oktatásban és a diakóniában rejlő lehetőségekről pedig Kondor Péter püspök szólt. Mindkét egyház számára kihívást jelent a lelkészi munka megfelelő kereteinek kialakítása. Erre válaszként a Cseh Testvérek Egyháza is alkalmaz a lelkészi életpályamodellként ismertté vált rendszerhez hasonló megoldásokat, és egyházunkhoz hasonlóan ott is gondolkodnak a másoddiplomás képzés bevezetésén is. 

A két egyház több szempontból hasonló viszonyok között él és dolgozik – a posztkommunista társadalomban –, ám a Cseh Testvérek elmondása szerint az ottani közvélemény sokkal ellenségesebb az intézményes egyházzal szemben, mint a magyar, annak ellenére, hogy az egyházak tevékenységét és szolgálatát nagyrészt elfogadják. Ugyanakkor a cseh egyház nem negatívumként, hanem  lehetőségként éli meg ezt a legjobb esetben is közönyös társadalmi helyzetet, amely belső szabadságukat erősíti meg.

A jó hangulatú találkozó végén a felek megállapodtak, hogy az együttműködést az egyházvezetők kölcsönös látogatásán túl több területre is igyekeznek kiterjeszteni. Ezek között szerepel az egyházi stratégiák egymás nyelvére történő lefordítása, valamint a gyülekezetépítő lelkészek és diakóniai intézményvezetők konzultációja is.  

A cikk szerzői egyházunk ökumenikus és külügyi osztályvezetője, valamint külügyi referense.