Az EKD is egyház

70 évvel a megalapítása után teológiai értelemben is egyházzá kell válnia a Németországi Protestáns Egyháznak. Az EKD alaptörvényének megváltoztatásával ez létre is jöhetne – javasolták a zsinati ülésen Brémában. Az új alapok azonban az egyházközösség önértelmezését nem változtatnák meg, hiszen továbbra is hitvallásilag különböző egyházak közösségeként értelmeznék ezt az egyházat. Ha a zsinati tagok kétharmada támogatja a javaslatot, akkor a 20 protestáns tartományi egyházból álló szervezet egyházzá válhat, de maguknak a tartományi egyházak képviselőinek mindnek alá kell írniuk az alaptörvényt.

Markus Dröge püspök, az EKD Tanácsának tagja elmondta, hogy évtizedek óta tárgyaltak már arról, hogy valamiféle egyházi léttel kapcsolatos teológiai konszenzusra jussanak az EKD-n belül. Az első törvényben kimondanák, hogy az EKD nem egyházak uniója, és nem is egyfajta igazgatási egység. A tartományi egyházak és az EKD eddigi kompetencia felosztását ez a változás nem érintené és azt is ki lehet jelenteni, hogy nincsen az EKD-nak szüksége hitvallásra ahhoz, hogy egyházzá váljék.

A reformációi jubileum, mint súlyponti kérdés

2017-ben lesz 500 éve, hogy Luther Márton kiszögezte 95 tételét. A protestánsok hogyan fogják ezt az eseményt megünnepelni? Van-e a reformációnak olyan szellemisége, amely máig hat és amit ma újra tovább lehet adni az embereknek? – ilyen és hasonló kérdésekkel is foglalkozott az EKD zsinata, „Keresztény hit a nyitott társadalomban” címmel.

Rüdiger Sachau a Berlini Protestáns Akadémia vezetője dolgozta ki a „Szabad és elkötelezett” című előadást, amely leírja azt, hogy a keresztényeknek miért van felelősségük a társadalomban és a protestantizmus szellemében ezt hogyan lehet értelmezni. A protestáns szabadság abban bontakozik ki, hogy a hívek újra és újra visszanyúltak a bibliai alapokhoz és szociális felelősséggel viseltettek a mások iránt.

„A vallás emberi jog és nem a modern társadalom szégyenfoltja” – áll a kidolgozott anyagban, amely azt is hangsúlyozza, hogy csak az ige által és nem pedig erőszakkal kell a kor társadalmához szólni.

Udo di Fabio jogász referátumában hangsúlyozta, hogy a reformáció az újkor kezdetét jelentette, amely aztán a későbbiekben az egyház és az állam váltakozó kapcsolatát vonta maga után. Az emberi méltóság azóta a jogalkotásunk középpontjában áll és ott, ahol az ember gyengévé válik, belép az alaptörvény védő funkciója. Ez a közös alapja az államnak és a kereszténységnek. De megvan a rendszereknek az a tendenciája, hogy csak magukra fókuszálnak, ezzel elveszítik a pluralitás nézőpontját. Ezért nem jó az, ha a másik nélkül akarunk valamit tenni. Az újkori értékrendszerben az államnak és az egyháznak tekintettel kell lennie egymásra és értékelnie kell a másikat. A lutheránus és református keresztények számára karakterisztikus a világban való élet vallási méltatása. Nem kell szellemileg elkülönülni (szerzetesként, kolostorokban), ami a mai civil vallásosság felé vezet. A jogász azt is kifejtette, hogy a mai Európában a jogrend egy részének összeomlását figyelhetjük meg. A területileg elhatárolt demokráciák integritása megsérült és nehéz politikai döntéssorozat lenne ezt helyrehozni.

Luther antiszemitizmusa vállalhatatlan

A reformációs jubileum során Luther Márton alakja fokozottan a középpontba kerül majd. Luther Márton és a zsidóság – Szükséges emlékezés a reformációi évfordulóhoz címmel egy nyilatkozatot is nyilvánosságra fognak hozni. A Németországi Zsidóság Központi Tanácsának vezetője Josef Schuster a zsinati ülésszak előtt üdvözölte az evangélikus egyház arra vonatkozó készségét, hogy felelősen szembenézzen a múlttal és szót emeljen az antiszemitizmus ellen. A zsidó vezető azonban egy kifogást emelt a protestánsokkal szemben, mégpedig a zsidók felé való misszióról való lemondást szeretné elérni 2017-ig.

Margot Käßmann a reformáció nagykövetasszonya a zsinat előtt tartott beszédében elmondta, hogy sokáig tabutéma volt egyházában Luther antiszemitizmusa, hiszen Luthertől eredeztették a holokauszt idejének protestáns egyházi csődjét is. Luther zsidógyűlölete teherként nehezedik a protestáns egyház történelmére. 1543-ban jelent meg a Zsidókról és hazugságaikról írott Luther irat, és Käßmann szerint az egyház már régen elkésett a véleményével.

A most megfogalmazott nyilatkozatban, amelyet az EKD Zsinat végén szeretnének majd elfogadni az áll, hogy „bár nem lehet egyszerű, folyamatos ívet rajzolni, mégis Luther hozzájárulhatott ahhoz, a XIX. és XX. században, hogy koronatanúként citálják teológiai és egyházi antijudaista nézetekhez, valamint a politikai antiszemitizmushoz.”

Csak 1945 után vált lehetségessé az egyház számára, hogy elismerje azt, hogy a zsidósággal szemben csődöt mondott. A zsidósághoz való új meghatározásban az EKD elutasít mindenféle zsidógyűlöletet.

„Sajnos még mindig van zsidógyűlölet társadalmunkban – fogalmazott Rüdiger Sachau. – Amíg a zsidót szitokszóként és diszkriminációs fogalomként használják, amíg mindenféle összeesküvés elméletek keringenek az interneten a zsidóság világhatalmáról, maradandó feladatunk van: nem csukhatjuk be szemünket a tények előtt.”

Az iratban elítélik a német protestantizmus korábbi alkalmatlanságát, amiért nem szabott gátat az antiszemitizmusnak. Leírják azt is, hogy a protestantizmus mindenki számára biztosítja a vallásszabadságot és nem helyezkedik szembe egyetlen vallási csoportosulással sem.

Luther sárga kendővel

Közben a wittenbergi híres Luther-szobor szemét aktivisták egy sárga kendővel kötötték be. Az akcióval szeretnék felhívni a figyelmet Luther zsidógyűlöletének tarthatatlanságára és azt szeretnék szimbolizálni, hogy a zsidóság kérdésében a reformátor vak volt.

Kritizálták az EU menekültpolitikáját

A Németországi Protestáns Egyház Tanácsának elöljárója, Friedrich Bedford-Strohm éles kritikával illette Európa szétszakadozottságát a menekült kérdést illetően. Az idegengyűlöletet szító demonstrációkat az emberek elleni erőszak táptalajának nevezte.

Felhívta a zsinati tagok figyelmét a szabályozott, humanitárius menekültpolitikára és óva intett az idegengyűlölettől. Hangsúlyozta, hogy az EU eddig alkalmatlannak bizonyult arra, hogy megfelelő módon bánjon az Európába jövő migránsokkal szemben. A püspök szerint, ha Európa keresztény gyökereire akar támaszkodni, akkor késznek kell bizonyulnia arra, hogy minden szükséget szenvedő embert befogadjon, de ebben Európa egyáltalán nem egységes.

A püspök a német szélsőségesek ellen is szólt, elzárkózva az általuk képviselt nézetektől.

Választások is voltak

A tanácskozások másik központi kérdése az EKD Zsinati Tanács elöljáróinak választása volt. (A jelölteket itt találják.) Mivel 2014-ben a bajor tartományi püspököt, Heinrich Bedford-Strohmot, Nicolaus Schneider korábbi vezető hirtelen jött lemondása miatt csak ideiglenes jelleggel választották meg, így őt is meg kellett erősíteni a szabályos hatévi periódusig terjedő szolgálati időre, a 22,5 millió német protestáns keresztényt tömörítő szervezet élén.

Bedford-Strohmot 125-ből 124-en választották meg. Helyettese a vesztfáliai elnökasszony, Annette Kurschus (125/118) lett. A 15 fős tanács többi tagjának választási eredményeit itt találják.