A Sínai-hegy, a törvényadás helyszíne, Izráel népének esendőségét mutatja meg: ahogy fogadkozik, fellázad, Isten haragja miatt gyászol, majd újra reményt kap Isten jelenlétében.

A Golgota, az engesztelés és Isten szeretetének helye, ahol Isten magát áldozza fel, hogy nekünk örök életünk legyen.

Az Olajfák hegye az a hely, ahol a látás nélküli hit születik és ahol Jézus megígéri: visszajön.

A templomkertben eltöltött ebédidő után a jelenlévők két csoportban gondolhatták tovább az elhangzottakat, végezetül pedig az úrvacsorai istentisztelet következett. Az igehallgatáson és sok közös éneklésen túl a találkozásokra is jutott bőségesen idő. Ami pedig az időjárást illeti: ismét megszégyenültek azok, akik átizgulták az elmúlt két hetet a „csak legyen jó időnk!” aggodalmai miatt, merthogy a nyugodt őszi idő tökéletesen járult hozzá a méltó elcsendesedéshez és együttléthez. Így a népes gyerekseregnek sem kellett az egész napot a gyülekezeti terem falai között töltenie, hanem bátran birtokba vehették a parókia igencsak gyerekbarát kertjét. Hisszük, hogy a házigazda gyülekezet és az érkező vendégek egyaránt feltöltődve, kellemes élményekkel, és Isten iránti hálával zárták a napot.