A munka során átélt sikereit és kudarcait rendszeresen meg is írja; az ezekből a szenvedélyes hangvételű, felkavaró írásokból Láthatatlan Magyarország címmel a Tea Kiadó gondozásában megjelent kötetet mutatták be pénteken Nyíregyházán.

Láthatatlan Magyarország - már a cím szembesít. Olyan szegmense ez az országnak, melyről nem akarunk tudomást venni. Rendre úgy élünk, hogy a saját problémánkat véljük a létező legnagyobbnak - mutatott rá bevezetőjében dr. Jenei Teréz intézetigazgató, főiskolai tanár azon a könyvbemutatón, amelyet a Nyíregyházi Egyetem Tanítóképző Intézete (TKI), az Evangélikus Roma Szakkollégium és az MTA DAB Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szakbizottságának Romológiai Munkabizottsága közösen szervezett.

A rendezvény célközönsége a többnyire pedagógiai pályára készülő egyetemi ifjúság volt a pótszékekkel megerősített tanteremben, de az egyéb szakokon tanuló roma szakkollégisták számára is fontos tudás mindaz, amit L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője a közelmúltban megjelent könyvében az olvasó elé tár. Ha maguk is abból a világból érkeznek, akkor azért… A könyvbemutatóra egyébként a szabolcsi megyeszékhelyen működő két felsőoktatási intézmény társadalompolitikával foglalkozó tanárai közül is sokan eljöttek.

Mielőtt L. Ritók Nóra szót kapott volna, még egy fontos kitételt tett a romológiában is jegyzett szakember. Jenei Teréz szerint hiábavaló arra várni a Pisa-tesztek súlyos tanulságaival szembesülve, hogy egyszer majdcsak találnak egy csodamódszert a gyerekek tanulási nehézségeire. Amíg nem látjuk (a pedagógusok!) a gyerek mögött a családot, látványos eredményeket nem fogunk elérni a tanulási sikerességben - hangsúlyozta a TKI igazgatója.

L. Ritók Nóra munkásságának egyébként éppen ez a kulcsa. Amikor a rajztanítás, a művészeti nevelés végképp háttérbe szorult az általános iskolákban, s válaszul művészeti alapiskolát hozott létre, hamar ráébredt, fölöslegesen traktálná szépséggel az éhes gyereket… Ezt követően egy éven át megfigyelni járt a szegregátumba, hogy megértse, mitől ilyenek ezek a gyerekek. Lépésről lépésre, lassan oszlott a gyanakvás - a cigánytelepre amúgy csak a hatósági ember jön, az meg sose jelent jót -, épült a bizalom. Szüksége volt arra a tudásra az eredményes munkához, hogy például mit jelent a valóságban a nagycsalád struktúrája, mi a jelentősége a romungró, avagy éppen oláh önazonosságnak, a kriminalizált családok hogyan determinálják gyermekeik sorsát… Tapasztalati úton ismert rá arra, amit a szociálpszichológusok „tanult tehetetlenségként” írnak le, s a roma közösséggel együtt alkotta meg a „helyi igazságosság rendszerét”.

A tehetséges és sikeres képzőművész - és szellemes, lebilincselő előadó - az elmúlt közel két évtizedben hatékony kríziskezelővé, munkahelyteremtő managerré képezte magát, közben azonban semmit nem veszített abból az érzékenységből, melynek sürgetésére munkához látott a több generáció óta mélyszegénységben élő családok között. Lefegyverző átéléssel mondja: Elképzelni se tudjuk a helyzetüket! 

L. Ritók Nóra tapasztalatairól, újabb és újabb felismeréseiről, a munka közben megélt, gúzsba kötő kényszerhelyzetekről, a kezelhetetlen problémák és kofliktusok sokaságáról és olykor a sikerélményekről és örömökről rendszeresen beszámol a https://nyomorszeleblog.hvg.hu-n, a kötet ezeket a jegyzeteket, esszéket csoportosítja fejezetekbe. Nem könnyű olvasmány, mert tényleg nem könnyű könnybe lábadt szemmel olvasni… 

Ennek tudatában nagyon is helyénvalónak tűnt az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjának kérdése: Mi a siker ebben a munkában? A válaszban szerepelhetett volna a megszámlálhatatlan nemzetközi díj, amelyeket a gyermekrajzok kaptak, a kiállítások, Ferenc pápa áldása, vagy hogy egy nemzetközi szervezet brandépítésbe kezd a Szunó termékek piacra segítése érdekében, mert érdemesnek tartják a támogatásukra… L. Ritók Nóra azonban egyebek mellett a tanulmányi eredmények látványos javulását, a rendőrségi esetek szignifikáns csökkenését, az agresszió szintjének érzékelhető javulását mondta, no meg hogy 4 éve nem szült 18 éven aluli lány. Egy másik szakkollégista arra volt kíváncsi, hogyan tudja fenntartani a motivációt, miért nem ég ki ebben a munkában. Mint megtudtuk, a 33 munkatársat foglalkoztató alapítványnál tudatosan alkalmaznak technikákat a kiégés ellen, de a legfontosabb védelmet az adja, hogy mindennap úgy mennek haza, hogy olyat tettek, amit más nem. L. Ritók Nóra ezzel zárta a nyíregyházi szakkollégistákkal a beszélgetést: „Én biztosan tudom, hogy amit csinálok, az értékes munka!”