Bornemisza célja a Magyar Elektrával az erkölcsi tanítás volt, mert mint az elöljáró beszédben olvasható: „…az mostani keresztények, nemkülönben az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek”. Szándéka már az eredeti mű címlapjának belső oldalán megtalálható, két bibliai jelenetet ábrázoló fametszeten is megmutatkozik: Dávid megpillantja a fürdőző Bethsabét, valamint Káin testvérgyilkossága mellett a „ne paraznalkogial” és a „ne öll” parancsolat olvasható. Mindez pedig egyértelműen Elektra történetére utal, ahol Clitemnestra és Aegistus bűne a paráznaság és a gyilkosság, míg Elektra és Orestes bosszúja láttán a hét főbűn egyikére gondolhatunk.

Az igazság, az ítélet, a bosszú, a szeretet, a hit, a mértékletesség közt vívódnak a cselekmény sodrában a dráma szereplői, mivel húsz éve már, hogy Clitemnestra királyné megölte férjét, és hatalmát élvezve boldog romlottságban él az új királlyal, férjének testvérével, Aegistusszal. Lánya, Elektra pedig bosszúra éhesen várja, hogy messzi földre menekített testvéröcscse, Orestes visszatérjen, s együtt bosszút álljanak apjuk haláláért. Húsz év elteltével az ifjú a mesterével hazaindul, hogy a sorsa által rámért feladatot bevégezze. A cél érdekében saját halálhírét kelti. Elektra a hír hallatán összeomlik, Clitemnestra viszont felszabadultan ünnepel, míg el nem éri a végzet Aegistusszal együtt.

Az előadás látványában és stílusában többféle színházi világ keveredik. A minimál díszletben (csupán egy vetített kép – részlet Picasso Guernicájából – és egy vörös szőnyeg) Elektra (Papp Annamária) fekete ruhában, emós-punkos külsővel korunk gyermeke, de akár indián lány is lehet; a Mester (Téglás Márton) a bölcs, Orestes (Kovács István Ákos) pedig az ifjú távol-keleti harcos; Clitemnestra (Szamosvári Gyöngyvér) szőke copfjaival a germán mondavilágot idézi, itt most erőteljesen feslett kivitelben, míg a Kórus (Vajkó Anísia) klasszikus öltözetben az objektív hangot

képviseli; Aegistus (Csuka János) egy elvtelen és élveteg újgazdag vállalkozót jelenít meg vastag aranyláncaival. A teljesen különböző korok és stílusok így teszik egyetemesen időtlenné Elektra történetét, amely koroktól, társadalmi rétegektől független, és örök érvényű üzenetet hordoz.

A Térszínház színészeinek sallangmentes játéka és nem mellesleg kiváló orgánuma révén – bár Bornemisza nyelvezete ma már nehezen befogadható – a helyénvalóan értelmezett szöveg és a cselekmény minden nézőhöz eljut. Bucz Magor érzékeny és feszültségfokozó zenéje pedig a játék szerves részeként hangolódik egybe az előadással.

A játék utáni hálaadás és intés elhangzik ugyan, még sincs hepiendérzetünk, pedig Clitemnestráék meglakoltak. A nézőben Elektra őrült kacaja marad meg, jelezve, hogy hova vezet a bosszú és az isteni helyett az emberi igazságszolgáltatás. „Mert ez ház mindörökké rakva volt veszedelemmel” – mondja a Mester, ahogy érezzük is, hogy a világban mindig volt és lesz is bűn, ahogy az életünkben is, amelyben egyszerűen semmire nem vezet az igazságosztás, ha átvesszük a szerepet, a jogot Istentől. Ahogy a háló – Agamemnon megölésének segédeszköze – Clitemnestra és Aegistus halálakor is előkerül, úgy a homokóra vissza-visszatérő motívuma is jelképezi a folyamatos körforgást, a bűntől való szabadulás nehézségét.

Bornemisza Péter: Magyar Elektra
„…Clitemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten Aegistusszal álnoksággal megölték […], nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató Mestertűl bölcsőbeli korában más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajőve, és atyja halálát mind az kettőn megtorolja.”
Az játékba szóló személyek:
Aegistus király: Csuka János
Parasitus, a király szolgája: Kovács J. István
Clitemnestra királyné asszony: Szamosvári Gyöngyvér
Electra, Agamemnon király leánya: Papp Annamária
Chrisothemis, Electrának húga: Bódi Beáta
Chorus, vénasszony: Vajkó Anísia
Orestes királyfi, Electrának öccse: Kovács István Ákos
Mester, Orestes oktatója: Téglás Márton
Eszközök: Kovács J. István
Jelmez-fény-hang: Mészöly Géza
Zeneszerző: Bucz Magor
Rendezte: Bucz Hunor

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 17. számában jelent meg, 2017. április 30-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.