„Hűséges az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2Thessz 3,3) hangzott a hívó és megerősítő ige, melyre 34-en jelenlétükkel is feleltek. „Találkozni jöttem veled Istenem…” „tudom, hogy az Úrnak terve van velem...” hosszasan zengtek az énekek, majd Bozorádi Zoltán evangélikus lelkész, nyugalmazott esperes hirdette az evangéliumot a Jn 10,1-10 alapján. „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik…” (Jn 10,9) A személyes bizonyságtételen túl hangsúlyozta, hogy ameddig nem kapunk új életet, a halálban maradunk. A „jó pásztor” azonban várja életünk és szolgálatunk személyes válaszát.

A délelőtt folyamán a férfi és az asszony presbiterek, külön csoportban beszélték meg a kapott üzenetet, melyben személyes életutak, életkérdések, de legfőképpen igei válaszok is elhangzottak. Bozorádi Zoltánné, Jutka néni, nyugalmazott evangélikus lelkész, gondoskodó és figyelmes szeretettel vezette az asszonyok csoportbeszélgetését. A közös épüléshez nagy segítség volt a presbiteri szolgálatot, mint lelki szolgálatot és annak részeit bemutató „vezérfonal”, igehely gyűjtemény, melyet a meghívott szolgálók tártak a közösség elé.

A közös ebéd és éneklés után az egyházközség lelkésze, Torzsa Tamás vezetésével, egyházközségi, gyülekezettörténeti vetélkedőben vettek részt a presbiterek, melyben sok érdekes, ismert és újdonságnak számító adaton túl, megerősödött a presbitériumoknak az a vágya, hogy közös munkával egy egyházközségi kiállítást hozzanak létre, a gyülekezetek múltjának teljes feldolgozásával. Isten áldása volt az alkalmon. Soli Deo Gloria!