Korábban már többször is halálhírét keltették, tévesen, ám hétfőn késő este a színész fia, Giuseppe Pedersoli jelentette be egy Facebook-bejegyzésben: „Apa 18.15-kor békésen elrepült. Nem szenvedett, mind mellette voltunk, utolsó szava ez volt: »Köszönöm.«”

„Megyek előre, és kíváncsi vagyok, mindig valami újat akarok csinálni. A haláltól nem félek: Isten létezik, a többit pedig majd odaát megtudom. Úgy képzelem, hogy majd test nélkül felébredünk… De most egyelőre még nem akarok többet tudni” – vallott korábban hitéről és a halálról Bud Spencer, aki soha nem felejtett el hálát adni Istennek az életben elért sikereiért: „Sok dolgot csináltam az életben, azonban Isten nélkül nem értem volna el semmit. Hatalmas hálát érzek az égiek iránt.”

Két pofon között – amit csak filmjeiben osztott ki – a szilárd és mély hit kísérte Bud Spencert már gyermekkorától kezdve. Idős korára pedig Isten még inkább biztos ponttá vált számára: „Az életben a leglényegesebb, hogy ne tévesszük a szemünk elől, ha nem hiszünk valamiben, akkor az semmit sem ér. A szüleim hívők voltak, így én is követtem őket. Amikor megértettem, hogy a hit igaz dolog, még mélyebbé vált a hitem. Elraktároztam magamban teljesen a tanításaikat, ezért hiszek még ma is.” A vásznon is gyakran visszaköszönt a színész hite, mint mondta, az egyházi körökben is elfogadták, hiszen mindig törekedtek arra, hogy filmjeiben ne folyjon vér, s lehetőleg ne haljon meg senki sem.

Ferenc pápát is nagyra becsülte: „Ez a pápa csodálatos, rendkívülinek találom benne azt, ahogy megéli és átadja a hitét.”

A jól megtermett, mackós mozgású, lapáttenyerű Carlo Pedersoli Nápolyban született 1929. október 31-én. Már kicsinek sem volt kicsi: állítólag hatkilósan jött a világra. Kiemelkedően jó tanuló volt, emellett nyolcévesen úszni kezdett. 1948-ban mellúszásban, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszásban lett olasz bajnok – ő volt az első olasz úszó, aki egy percen belül úszott száz méter gyorson, és olimpián is versenyzett. Ugyanebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal Európa-bajnokságot nyert, az 1952-es helsinki olimpiáról ezüstéremmel tért haza. 1956-ban, a Melbourne-ben rendezett ötkarikás játékokon még ott volt, aztán több világversenyen nem indult.

Elindult viszont filmes karrierje, eleinte statisztaszerepekkel. Egyszerű ókori római katona volt például az Olaszországban forgatott Oscar-díjas Quo vadis című amerikai filmben. 1967-ben igent mondott egy filmvígjáték főszerepére (Isten megbocsát, én nem). Ebben a spagettiwesternben már mint Bud Spencer szerepelt, oldalán a későbbi, szinte állandó partnerrel és jó baráttal Terence Hill-lel. (A legenda szerint művésznevét részben Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, részben pedig a Budweiser sör iránti szeretetből.) A híres bunyós páros vígjátékok sokaságában szórakoztatta ezután a nagyérdeműt: Az ördög jobb és bal keze (1971), Különben dühbe jövünk (1973), És megint dühbe jövünk (1978), Kincs, ami nincs (1981), Szuperhekusok (1985).

Bud Spencer szólókarrierje is sikeres volt. Steno rendezésében készültek a Piedone-filmek a behemót, jólelkű, de kemény öklű nápolyi zsaruról. Komolyabb témájú filmekben is megállta helyét: Sötét Torino (1972), A zsoldoskatona (1976). A kilencvenes évek közepétől már nem vállalt szerepet pofozós filmekben, inkább tévésorozatok magánnyomozójaként osztotta az igazságot (Extralarge, Professzor Clementi).

Népszerűsége az évtizedek során mit sem kopott, televíziós csatornák rendre műsorra tűzik egy-egy filmjét.

2010-ben életműdíjat kapott a legrangosabb olasz filmes díjátadón, az olasz Oscarnak megfelelő David di Donatello-gálán.

Bud Spencer 1960-ban nősült meg, és halálig példás házasságban élt, amelyből egy fia, Giuseppe (1961), és két lánya, Christine (1962), valamint Diamante (1972) született.

Magyarországot és a magyar rajongóit nagyon kedvelte. Sokszor járt itt, nagyon szerette a Balatont. „Jo Reggelt to my fans in Hungary and congratulations for the best foreign language film 2016!!” – írta szó szerint a Facebookon, amikor Nemes Jeles László filmje, a Saul fia megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Az elsők között gratulált. Magyarul három könyve is megjelent, a Különben dühbe jövök című önéletrajz, a 80 év alatt a Föld körül és az Eszem, tehát vagyok.