Ki is volt Patay Pál? Anyai ágon az evangélikus egyház történetében kiemelkedő szerepet játszó báró Prónay család leszármazotta. Nagyapja, Prónay Dezső még abban az acsai kastélyban élt, amely gyönyörű helyen, de fájdalmasan romos állapotban várja, hogy méltó kezekbe kerüljön újra. Az utolsó Prónay – fiúgyermeke nem volt – leányának, Ifigeniának külön kastélyt építtetett Acsa Újlakon. Őt vette el Patay Tibor vármegyei főispán. Házasságukból 1914. december 8-án született Patay Pál. A kommunista hatalomátvétel után kisemmizték a családot, ám ő képes volt újat kezdeni. Kiváló régész lett, számos nagy felfedezés fűződik a nevéhez.

No, de miért szól a harang az ő mai temetésén? Azért, mert időközben – szinte csak úgy mellékesen – a harangok szakértőjévé is vált. Nevéhez fűződik a történelmi Magyarország szinte összes mai és egykori harangjának és harangöntőjének számbavétele, kutatása és feldolgozása. Egy interjúban elmondta, hogyan is került kapcsolatba a harangokkal. 1951-ben régészként egy a falu határában három méter mélyen talált mamutfog miatt hívták Nógrádszakálra. Amikor a helyiek megtudták, hogy régiségekkel foglalkozik, jó palócosan ezt mondták neki: „Hát, há volomi igen régit akór látni, akkór menjen föl a toronybá!” Mivel a vonatindulásig volt még ideje, a harangozóval felmászott a templom tornyába, ahol elképedve látta, hogy a harangon olvasható 1523-as számot, vagyis azt még a mohácsi vész előtt öntötték. Budapesten arról próbált tájékozódni, hogy ki az az ipartörténész, aki a harangok történetét kutatja, ám azt a választ kapta, hogy azokkal a templomi dolgokkal nem ajánlatos foglalkozni. 1951-ben volt ez…

Ebből az első találkozásból egy egész életű jött létre: 24 ezer harang adatait gyűjtötte össze! Corpus campanarum antiquarum Hungariae – Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt című könyve 1989-ben jelent meg.

Magam a reformációi emlékévben, 2017-ben találkoztam vele utoljára, stílusosan egy harangszentelésen… Ráadásul éppen abban a csővári gyülekezetben, amelynek ő – jóllehet hivatalosan református volt – külön püspöki engedéllyel évtizedeken keresztül felügyelőként is szolgált. Jócskán elmúlt már akkor száz éves, tolószékben volt, de hihetelen derűvel és szakértelemmel szólt szenvedélyéről, a harangokról. Végtelenül szerény volt akkor is, pedig bizony a megrepedt harang újraöntéséhez komoly anyagi támogatással is hozzájárult.

Az akkor készült fényképek is őrzik annak a harangszentelésnek az emlékét.
Ez a csővári harang ma ország-világ előtt érte is szól.
Legyen emléke áldott!

Nagy László Látogatóban Patay Pálnál című filmje itt érhető el.

T. Orgona Angelika Nem érdem, hanem kegyelem című interjúja pedig itt.