Nigériában és Irakban magam is láthattam meggyalázott, felperzselt vagy teljesen lerombolt templomok nyomát. Döbbenetes, hogy Magyarországon is van már példa a szent helyek elleni alattomos támadásra. Kőbányai lelkészi szolgálatom idejéből emlékszem a templomunkra festett obszcén feliratokra és rajzokra. Nemrég a debreceni református Nagytemplomot rongálták meg garázdák. Hétfő este a gödöllői görögkatolikus templomot érte vandál támadás. A biztonsági kamerák felvétele szerint betörték a viszonylag új templom kapuját, a padokat – miután gyúlékony anyagot locsoltak szét – felgyújtották, egy festékdobozt pedig az ikonosztázion királyi ajtajához dobtak. A templomban több millió forintos kár keletkezett, és akkor még nem beszéltünk a hívek megrendültségéről, amit pénzzel nem lehet kifejezni.
Amikor együttérzésemről biztosítom görögkatolikus testvéreimet, egyúttal a leghatározottabban elítélem ezt az aljas támadást, mint ahogyan minden keresztény ellenes cselekedetet és olyan indulatot, amely bármely vallás szent helye ellen irányul.
Őrizkednünk kell a bosszúállástól, ugyanakkor észre kell vennünk az ordas indulatok jeleit, akár már a verbális agresszió szintjén. Isten őrizzen attól, hogy a gödöllői templom elleni támadás napját, 2021. március 15-ét is (ráadásul nemzeti ünnepünket) a Bibliánk margójára kelljen írnunk, mint egy keresztényellenes támadás szomorú jelképű dátumát. Rajtunk is múlik, hogy megfékezzük, bárhonnan is jönnek, a romboló indulatokat.