– Miért választottad a teológiát?

– Az, hogy lelkész legyek, már viszonylag korán megfordult a fejemben, hiszen otthon, az erdőkürti gyülekezetben belenőttem az egyházi környezetbe. Családom tagjai templomba járó emberek, és gyülekezeti tisztségeket is vállaltak. Az is természetes volt, hogy testvéreimmel hittanra jártunk, hittanversenyeken vettünk részt.

– Érettségi után mégsem a hittudományi egyetemre mentél. Miért?

– Először valóban pszichológiára jelentkeztem, a Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem el az alapképzést. Már akkor is gondolkodtam a teológián, de bizonytalan voltam, nem éreztem a teljes elhívást. Azt gondoltam, hogy a lelkészi szolgálattal járó felelősséget nem tudnám vállalni. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, hogy úgy vezetett, hogy nem bizonytalanul, hanem teljes meggyőződésből jelentkezhettem a teológiára.

– Ebben az időszakban dolgoztál segítőként az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház egyik nyári táborában. Ez mit jelentett a számodra?

– Az Északi Evangélikus Egyházkerület testvér-egyházkerülete által Iowában rendezett evangélikus tábor megerősített abban, hogy szívesen foglalkoznék gyermekekkel. Akkor azt gondoltam, hogy iskolában fogok majd dolgozni. Emellett a Magyar Lovasterápia-szövetségnél is végeztem önkéntes munkát, ami a segítő gyermekmunkát erősítette bennem. Másodéves pszichológushallgatóként részt vehettem az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlésén. Itt történt, hogy Fabiny Tamás püspök félig viccesen megkérdezte tőlem: „Szilvi, mikor jössz a teológiára?” Ezután feltettem magamnak a kérdést: „Tényleg! Mikor?” Hamarosan igei megerősítést is kaptam, és a környezetemben is sokan támogattak. Rájöttem, hogy a teológiát valóban szeretném művelni, és az egyházon belül van a hivatásom.

– Eközben a Luther Otthonban laktál. Milyen volt a közösség?

– Jó volt, megerősítő. Onnan barátaimmal az angyalföldi gyülekezetbe kezdtem el járni, ahol akkor indult egy fiatal felnőtteknek szóló bibliakör. Ez nagyon meghatározó lett az életemben, ott találkoztam először a bibliatanulmányozás műfajával. Addig is rendszeresen olvastam a Bibliát, de csak ekkor kezdtem megtapasztalni, mekkora életváltoztató ereje van Isten igéjének. Grendorf Péter, a lelkészünk nagyon sokat segített a teológiára készülésemben. Ebben a közösségben vált világossá az is, hogy csak úgy lehet teljes életet élni, ha Jézusban és Jézussal éljük.

– Mit jelent számodra az, hogy Jézusban élni?

– A Jézusban való élet a legmélyebb szeretetkapcsolatban élést jelenti. Az ő világosságában ismerhetem meg magam igazán. Csak akkor kerül minden a helyére, akkor értem meg, hogy hol a helyem a világban, ha figyelek rá, és megértem az akaratát.

–  A teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen fontossá számodra?

– A biblikus tárgyak. Ezekben Isten igéjével foglalkozunk. Fontos számomra, hogy ennek során ne csupán irodalmi szövegként olvassuk az igét, és ne tudományos ateizmussal tekintsünk rá, hanem úgy, mint ami az életünkre közvetlen hatással van. Ezenkívül a gyakorlati tárgyakat, különösen a lelkigondozást és a valláspedagógiát szeretem.

– Hogyan egészíti ki a pszichológia a teológiát?

– Vallom, hogy a teológia és a pszichológia szorosan együtt kell, hogy működjön. A pszichológiában arra látok eszközöket, hogyan tudok majd jobban odafordulni azokhoz az emberekhez, akiknek az örömhírről szeretnék beszélni.

– Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?

– „…ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Ámen.” [1Pt 4,11] Ez az elhívásom igéje.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2018. október 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.