Isten és jelei a Bibliában

A jel Isten ajándéka, mellyel figyelmünket önmagára irányítja. Például: „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja… Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.” (2Móz 20,8–10.11b) Ezt mondta Isten Mózesnek és rajta keresztül a zsidóknak, majd az emberiségnek. Megerősíti egy magyarázattal, melyben arról szól, hogy a nyugalom napja az Isten és ember kapcsolatában jel. Annak jele, hogy Isten megszenteli az embert. A megszenteléskor az őt szeretőket elkülöníti a maga számára: Enyém vagy, én a te Istened vagyok! „Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket… Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2Móz 31,12–13.17) 

A karácsonyi történetben angyali szózat hangzott Jézus születéséről a pásztorok számára: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12) Ezt azt jelentette a pásztorok számára, hogy amikor bemennek Betlehembe, akkor már nem kell isteni szózatra, akár angyali közvetítőkön keresztül Isten szavára várniuk, hogy vezesse őket, mert a jelek előzőleg felsorolásra kerültek: kisgyermek pólyába göngyölve és jászolba fektetve. A jelek tehát ebben az esetben is az isteni szó megerősítői, melyek az ember segítségére vannak. 

A harmadik példa egy ismert jézusi csodatétel: a víz borrá változtatása, melynek a végén ezt olvassuk: „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,11) Ebben a történetben a csoda annak a jele, hogy az Isten van jelen, és ő cselekszik. Tehát a jel az Isten jelenlétére és cselekvésére hívja fel a figyelmet. 

Mai isteni jelek

1958–1971 között Budapest második kerületében, a Zsigmond téren laktunk. Szüleim nem sokkal a beköltözés után megtudták, hogy ebben a házban érdekes lakók közé kerültünk. A korábban az ÁVÓ, majd az ÁVH 1956 után szélnek eresztett tagjait egy tömbben helyezték itt el. Néhányan a feleségek közül, keresve a szomszédi kapcsolatokat, elmondták édesanyámnak, hogy ők tudják ám, hogy hova járunk vasárnaponként. Akaratlanul is jel voltunk a korábban véreskezű emberek és családjaik számára. 

Ha autózunk a magyar rónán, és templomtornyot látunk: olyan, mint egy felkiáltójel. Jelzést ad arról, hogy hajdanán itt hitüket megvalló és közösségben megélni akaró emberek éltek, és remélhetőleg élnek ma is. Isten elgondolkoztat, és megkérdezi: Te hova tartozol? Te mit vallasz? 

Vagy a hitükért üldözött, megölt keresztyének, például a líbiai tengerparton lefejezettek kiáltó jelek az egész világ számára, kiemelten az Istentől elfordult, önmagát bálványozó európai ember felé. Nem Isten ölte meg őket, hanem miután megölték, Isten jellé tette őket. De ha vasárnap délelőtt harangozást hallunk, az is jel. 

Isten és a szava

A Szentlélek ihletésére János apostol Jézus Krisztust a testté lett Igének nevezi (Jn 1,14). Ugyanakkor Jézus szava is verbális ige. Számunkra az isteni szó a Biblián keresztül szólal meg. Isten az igéjében önmagát jelenti ki. Akkor is ezt teszi, ha az emberekről szóló történetekben sokszor brutális dolgok szerepelnek. Ugyanis az isteni kijelentés része az is, hogy Isten milyennek látja az embert akkor, ha elfordul tőle, és megy a saját feje után. Isten igéje nem anakronizmus a modern korban, hanem mindig korszerű és mindig aktuális. 

Jel és ige kapcsolata

Ige nélkül a jelek torzulhatnak általunk, emberek által. Fontos, hogy ne csak a jelekre figyeljünk, hanem az igére is, sőt arra elsődlegesen. Mert az ige hitelesíti a jeleket. Fordítva is igaz, de azt már az ember hitetlensége miatt adja Isten, hogy a jelek hitelesítsék az igét. Ez utóbbit láthatjuk Jézus kifakadásainál. Ha a szava nem elég nekünk, akkor legalább a jelekre figyeljünk. „…Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” (Jn 4,48) 

Az élménykeresztyénség kialakulása

Az embernek szüksége van a transzcendens kapcsolatra. Akkor is, ha ezt meg tudja fogalmazni magának, és akkor is, ha nem. A torzulás abból adódhat, hogy az ember Isten kapcsolati ajándékai közül a jeleket elfogadja, de az ige nem kell neki. Az élménykeresztyénben a jelek és a jelek tárgyiasult formái fontosabbak, mint az ige. A torzult jel ugyanis tárgyiasulhat (kegytárgyak, ereklyék stb. formájában). De hogy megbotránkoztatóbb legyek, ilyenek lehetnek a templomok is. 

Egy januári vasárnapon egy faluban istentiszteletre mentünk. A templomajtóra ki volt írva, hogy a hideg miatt az istentisztelet a gyülekezeti teremben lesz. A templom előtt kisebb csoportosulás volt, akik közölték, hogy nem mennek a gyülekezeti terembe, mert számunkra az istentisztelet csak a templomban érvényes. Mi istentiszteletre mentünk, ők templomba. Így lehet eltorzult, tárgyiasult jel egy templom. 

Isten emberi eszközeivel kapcsolatos élménykeresztyénség

Ha például Isten elhív egy illetőt, hogy hirdesse az igéjét, az ehhez való képességeket és hitet megadja hozzá. Isten a képességeivel, karizmáival jelet akar adni arról, hogy neki mindenki fontos, ezért ilyen embereken keresztül sokakat el akar érni. Az illetőnek híre terjed, népszerű lesz. Ha valamelyik istentiszteletet nem ő tartja, akkor az emberek egy része nem megy el. Miért? Mert már nem az Isten szava a fontos, hanem az illető és élményszámba menő prédikációja. Itt is az isteni ajándék jelek torzulnak. Nagyvárosokban, ahol lehet válogatni, vannak olyanok, akik egy élet alatt húsz-harminc keresztyén közösségben is megfordulnak, mert mindig az élményt keresik Isten igéje helyett. 

Ige nélkül nincs keresztyénség

Sorolhatnám, hogy mi minden viseli a keresztyén jelzőt, ami Jézus Krisztustól elszakadt. Így vált az ember és a társadalom életében a keresztyénség keresztyénség nélkülivé, vagyis ige és Krisztus nélkülivé. Ez nem most kezdődött, hiszen a folyamat a konstantini fordulattal került a felszínre. A közelmúltig az ige nélküli keresztyénség egyházi segédlettel volt társadalmi tényező. Mára azonban Isten – véleményem szerint – megelégelte azt a következetlenséget, hogy létezzen ige és Krisztus nélküli keresztyénség. 

Hogyan vezet az ige és Krisztus nélküli élménykeresztyénség a keresztyénség kimúlásához? Az egyéni életekben azt látjuk, hogy elég négy generáció, hogy ez megtörténjen. A dédszülők még rendszeres igehallgató, igeolvasó, keresztyén közösségbe járó emberek voltak. A nagyszülők már elkezdték megkötni a maguk lelki kompromisszumait. A szülői generációban a lényeg már nincs meg, de a szokások emléke még él, a mai huszonévesekben pedig már vágy és igény sincs. Már nem kell keresztyénnek mondania magát, amikor nem is az. Az ige és Krisztus nélküli élménykeresztyénséget Isten lebontja, mert minden generációtól a hitvalló életet várja el. 

A társadalomban Isten szintén nem tűri az ízét vesztett só állapotot (Mt 5,13), mert ige és Krisztus nélküli keresztyénség nem létezik. Történelmi léptékben mérve rendkívül gyorsan omlik össze a keresztyénnek mondott, de nem keresztyén társadalom, mert épületének nincs már meg az alapja.

Az egyházakban nem lehet arról beszélni, hogy az ige és Krisztus egyáltalán ne lenne része az egyházi életnek. Arról viszont lehet, hogy háttérbe szorulhat mind a kettő. Nem az istentiszteleteken, hanem például intézményeinkben, a fesztiválokon, egyes táborokban. Pedig az egyház Istentől jelfunkciót is kapott, de helyette egyre inkább beleszürkül a világba. Az egyéni életek és a társadalom állapotát tökéletesen írja le a Jelenések könyvében található igeszakasz, mely a laodiceai gyülekezet állapotáról tudósít az Isten szemüvegén keresztül. Az isteni szeretet és gondoskodás azonban nemcsak a kórlapot mutatja meg, hanem a gyógyulás útját is megadja (Jel 3,14–22). Isten kegyelmesen próbál utánuk nyúlni, talán hallgatnak rá. 

Ma is ezt teszi velem, veled, velünk, a magyarsággal, Európával. Érdemes hallgatni rá!

A 2018. október 28-án Ábrahámhegyen, a Keresők, kíváncsiak, kételkedők (K3) klub alkalmán elhangzott előadás kivonata.

A Híd magazin megrendelhető: evmis@lutheran.hu