Ismerkedés, tapasztalatcsere, bátorítás – ezek a főbb célok adták az ötletet tavaly Liska András egyházmegyei felügyelő számára, hogy összehívja a kelet-békési gyülekezetek felügyelőit egy közös beszélgetésre. A sikert látva idén nemcsak folytatódott a kezdeményezés, de ki is bővült: ebben az évben a lelkészek is részt vettek az eseményen, így a felügyelői találkozó elnökségi találkozóvá vált.

Már az ismerkedés miatt sem volt haszontalan a lelkészek csatlakozása, hiszen három közösségben is új lelkivezető kezdte meg nemrég a szolgálatot: rögtön a házigazda szerepét vállaló mezőberényi (II. kerületi) gyülekezetben, illetve a medgyesegyházi és a gerendás-csorvási egyházközségekben is lelkészváltás zajlott ebben az évben.

Nagy Zoltán esperes Péter vízen járásának története (Mt 14,22–33) alapján tartott kezdőáhítatában arra emlékeztetett, hogy lelkésznek és felügyelőnek kölcsönösen szüksége van a másik félre, hogy a szolgálat végzésében egyikük se váljon „kísértetté”, hanem egymást támogatva kövessék Krisztust, így vezetve a rájuk bízottakat.

A közösségért végzett feladatokon belül azonban vannak határok, amelyeket a vezetői kompetenciák húznak meg – erről már Lázárné Skorka Katalin espereshelyettes beszélt. Előadásában a pedagógusi munkával állította párhuzamba a gyülekezet irányítását, ahol a képességek és a képesítések határozzák meg, hogy hol válik külön a lelki vezetés a szervezői feladatoktól. Ugyanezt a kérdést a felügyelők oldaláról Abelovszky László, a békéscsabai gyülekezet felügyelője vizsgálta meg.

Az előadásokat követő kérdések, hozzászólások a közösen elfogyasztott ebéd alatt folytatódtak, majd abban a reményben ért véget a nap, hogy jövőre hasonlóan hasznos találkozón meríthetnek erőt egymás szolgálatából a gyülekezetek vezetéséért felelős lelkészek és felügyelők egyaránt.