A szombathelyi ifjúság sátrában gyűltek össze július 26-án, a délutáni nagy melegben a Kötőszó blog első, „Én mozgássérült szeretnék lenni!” című beszélgetésének résztvevői, közöttük mozgássérültek, hogy meséljenek pozitív és negatív élményeikről, tapasztalataikról vagy kis és nagy tanulságokról. 

Először Koltainé Somogyi Lilla, aki maga is tevékenykedett segítőként a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetségben, illetve Nagy Szabolcs, a blog egyik szerkesztője mesélt saját segítő élményeiről. Mint egyértelműen kiderült, a segítés egyik első mozzanata az, amikor a segítő és a segített rádöbben a közös egymásrautaltságukra.

Sokan megosztották történetüket a mozgássérülttáborokból. Gyakran előfordul, hogy egy elrontott manőver után kiesik valaki a kerekesszékből, vagy hogy a fürdetéskor a segítő a segítettel együtt megcsúszik, és a földre kerül. Ezek azok a helyzetek, amelyek igazán megmutatják: a segítés nem azon áll vagy bukik, hogy mennyire tökéletes a nehezebb körülmények között élők ellátása, hanem hogy mennyire tud kialakulni ez az egymásért kiálló, bajtársi, testvéri viszony.

A jelen lévő mozgássérültek arról számoltak be, hogy a többségi társadalom tagjai egyre kedvesebbek és nyitottabbak, sőt olykor túlságosan is előzékenyek velük. Egy fogyatékkal élő férfi elmondta: amikor egyetemre járt, gyakran segítettek neki a társai úgy, hogy feladatokat oldottak meg helyette, vagy egyes oktatók könnyebben átengedték bizonyos vizsgákon.

Tovább a KötőSzó blogra.