A bevonulást és a Himnuszt követően Bocskay László önkormányzati képviselő emlékbeszédében felelevenítette a nagy háború kirobbanását, áldozatainak számát, technikai újításait, hozadékait. „Ki akarta ezt a háborút? A katonák biztosan nem. Mert egy katona mindig a hazája védelmére esküszik fel, nem pedig arra, hogy idegen földön, idegen hatalmi törekvések kiszolgálásáért harcoljon. Főleg nem akar úgy harcolni, hogy eleve kudarcra van ítélve. Hiszen az antant ereje mind létszámban, mind fegyverzetben közel duplája volt a központi hatalmakénak” – hangsúlyozta a képviselő. Hozzátette még, hogy száz év elteltével se feledjük, hogy mindannyian kapcsolódunk a háborúhoz vagy családi történelmünk, vagy helyi közösségek öröksége által. A háború még ma is hatással van társadalmunkra, világunkra.

A Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola diákjai felolvasták az egyházközség hősi halottainak nevét. A gyülekezeti kórus énekét követően Polgárdi Sándor esperes szólt a hívekhez, s így fogalmazott: „Akárhányszor belépünk a templomba, adja meg a Mindenható Úristen, hogy rá tudjunk tekinteni az emlékhelyre, mert sokunk elődei ott maradtak a fronton. Bár ők szerettek volna hazajönni. A nevek családokhoz kötődnek, a családok pedig kötődnek az emlékező, gyászoló gyülekezethez, amely soha nem felejti őket. Legyen áldott emlékük!”

A megemlékezés végén Polgárdi Sándor esperes, Bocskay László önkormányzati képviselő és Venczel Csaba egyházközségi felügyelő az MH Pápa Bázisrepülőtér katonái kíséretében megkoszorúzták a templomtorony alatti első világháborús emlékhelyet.