A felvonulás 17 órakor kezdődik a fővárosban, a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, az alsó rakparton, Boldog Salkaházi Sára emléktáblája alatt. Innen vonulnak fáklyákkal és a háborútól szenvedő országok neveivel az egyetemi (Kisboldogasszony-) templomhoz (Budapest V., Papnövelde u. 5–7.), ahol 18 órakor ökumenikus imádság kezdődik a békéért, a háborúban szenvedő országokért, Bíró László katolikus tábori püspök vezetésével.

– Miért tartjátok fontosnak, hogy keresztényként kivonuljunk az utcára, és felhívjuk a figyelmet a háborúban szenvedő országokra, a béke fontosságára?

– A karácsonyi evangéliumban – Lukács elbeszélése szerint – szerepel Szíria: a születés időpontját Augusztusz császár uralkodása és Quirinusz szíriai helytartósága idejére helyezi. A Szentföld az ókori Szíria tartomány része volt, Jézus igehirdetésének visszhangja eljutott ide. Pál a damaszkuszi úton találkozott a Feltámadottal. Az ugyancsak szíriai nagyvárosban, Antióchiában nevezték a tanítványokat először keresztényeknek. Ma Szíria rosszabb állapotban van, mint akkoriban. Sok gyerek nem az iskolát, hanem a háború iskoláját járja ott az utóbbi években. Azok a gyerekek, akik a humanitárius folyosókon Európába menekülnek, mit rajzolnak? Szétlőtt házakat, vért... Miért van ez? A biztonságpolitikai szakértők biztosan tudnak rá bonyolult válaszokat. Mi azt mondjuk, hogy a gonosz ereje tör fel, mint a láva, és pusztítja el rövid idő alatt azt a civilizációt, amelyet ott évszázadok vagy évezredek alatt az együttélés létrehozott. Jézusnak nem jutott hely a betlehemi szálláson. Vajon jut-e neki hely azokban a szívekben, amelyek gyűlölettel vagy félelemmel vannak tele? Jézus a Béke Fejedelme, ahogyan Izajás megjövendölte. A felvonulással azt akarjuk megmutatni, hogy városunkban van hely; kell, hogy jusson hely neki.

– Mit tud tenni a keresztény ember, a jóakaratú ember a békéért ebben a világban, ahol olyan sok konfliktus dúl?

– Mindenekelőtt azt, hogy nem zárkózik be. Nemrég egy bölcs ortodox metropolita mondta: a béke ellentéte nem a háború, hanem az egocentrizmus, annak megannyi formájában, mint például a nacionalizmus, az etnocentrizmus. Túl sok az információ, túl sok a rossz hír vagy éppen a hamis hír, fake news. Ezek közepette az ember beletörődik, és azt mondja: túl sok, felfoghatatlan – én nem tehetek semmit. Pedig épp most van szükség a reményre, a karácsonyi örömhírre, hogy a Béke Fejedelme erősebb a háborúnál. Lelket adni a globalizációnak: ez a keresztények feladata, mert különben csak a pénzügyek és a terrorizmus globalizálódik, és akkor jaj nekünk. Ez azt jelenti, alkalmaznunk kell a bibliai parancsot: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és szeresd a másik népet, mint a sajátodat. Imádkozzunk: az imádság és az Isten szava megvilágítja számunkra, mit tehetünk. Közösségünk most például a rohingya menekültek javára gyűjt: ők egy muszlim kisebbség a buddhista Burmában, ahol a hadsereg minden képzeletet felülmúló kegyetlenséggel irtja és üldözi gyermekeiket és asszonyaikat. Ferenc pápa nemrég, ottjártakor ezt mondta, Isten jelenlétének neve ma a világban: rohingya. 

– Ferenc pápa minden évben üzenetet ír a világnapra. Idén mely gondolatai adnak útmutatást?

– A menekültek a békét keresik. Mert ahonnan jöttek, ott ebből van a legnagyobb hiány. Tehát szövetségeseink a béke növelésében. Másrészt általában nem üres kézzel jönnek: ez is fontos. Egy korábbi üzenetében a pápa a remény harcosainak nevezte őket. Európa ma meglehetősen rezignált; szüksége van a reményre, a remény hordozóira. A közösség karácsonyi ebédjén, Budapesten segítőként részt vett egy szír fiú: nem menekült, hanem hazánkban tanuló diák. A vendégeknek, akik között hajléktalanok, magányos idősek, szegény családok és néhány menekült is volt, vagyis a közösség egész népének ezt mondta: köszönöm, hogy itt lehetek, hogy szolgálhatok, én, aki muszlim vagyok, de a népem a karácsonyt ünnepli. Köszönöm, hogy imádkoztok Szíria békéjéért és minden ország békéjéért... együtt vagyunk az imádságban.

– Ökumenikus imaórával zárul a felvonulás. Mi ennek az üzenete?

– A béke a keresztények közös öröksége. Közös talentumunk, amelyet nem áshatunk el, hanem együtt kell megosztanunk minél több emberrel. Az imádság lázadás az igazságtalanság, az erőszak ellen. Ábel vérének napjainkig kitartó kiáltása az Úrhoz, hogy adja meg azt a békét, amelyet mi, emberek nem tudunk egymásnak megadni. Évek óta visszatérő vendégünk és küzdőtársunk az imádságban Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspök, Aaron Stevens, a Szent Kolumbán skót presbiteriánus egyházközség vezető lelkésze, és várunk ortodox résztvevőket is. 

– Kiket hívtok a felvonulásra, az imádságra?

– Minden jóakaratú és békességre vágyó embert, vallási, felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül. Mindazokat, akikhez az angyali seregek szózata szól: „Dicsősége a magasságban Istennek, és a Földön békesség a jóakaratú embereknek”.

Pécsen január elsején, hétfőn este 18 órakor a ferencesek templomától (Ferencesek u. 37.) indul a fáklyás felvonulás és a Lyceum templomban (Király u. 44.), közös imádsággal ér véget.
A Szent Egyed közösség idén, a karácsonyi időszakban a bangladesi rohingya menekültáborok lakói, a Mianmarból elmenekülni kényszerülő rohingyák javára rendez gyűjtést. Szeptember óta több ambuláns sátrat és iskolasátrat építettek fel, és továbbra is jelen vannak kezdeményezéseikkel a bangladesi menekülttáborokban. A január elsejei imádságokon is várják a résztvevők adományát, amelyet római anyaközösségükön keresztül juttatnak el Bangladesbe.