Elzárkózás és sajnálat helyett elfogadás

Elzárkózás és sajnálat helyett elfogadás

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Mevisz
A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség idén nyáron hat táborban várja a mozgássérülteket és segítőiket. Hogy miként is fest belülről egy-egy ilyen tábor, arról Szász Leventével, a szövetség elnökével és Mihályi Katával, az egyik tábor vezetőjével beszélgettünk.

Évente közel kétszáz résztvevőnek szervez nyári táborokat a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) budapesti, győri és pécsi szervezete. A táborok célja – azon túl, hogy olyanoknak is nyári programot kínáljon, akiknek más módon ebben nem lenne részük – a közösségformálás, az elfogadás kultúrájának építése és az is, hogy lehetőséget kínáljon az istenélmény megélésére. Az

1989-ben még Kovács Imre lelkész által elindított és azóta minden évben megrendezett Mevisz Bárka-táborok a maguk nemében unikálisak, hiszen egyszerre hirdetik az emberek közötti egyenlőséget, tanúságot tesznek Isten szeretetéről, és szemléletet formálnak a mozgássérültek és a segítők körében egyaránt.

Lebontják a falakat

„A Mevisz Bárka-tábor olyan hely, ahol az ember őszintén meg tudja élni, mit jelent az embertárs felé fordulni, segítséget nyújtani számára – mondja Szász Levente elnök. – Valójában nem is csak egyhetes táborokról van szó: ezek valódi közösségek, ahová a résztvevők visszatérhetnek, amelyhez tartozhatnak.”

A sérültek általában kétféle reakciót kapnak a külvilágtól: az egyik az elzárkózás, a másik a sajnálat. „Egyik hozzáállás sem jó! A sérült ember nem a sajnálatra vagy az elzárkózásra vágyik, hanem arra, hogy érezze, ugyanolyan megbecsült ember, mint bárki más! – teszi hozzá Mihályi Kata. – A Bárka-tábor az a hely, ahol senki sem »sérült vagy kiszolgáltatott«. Mi sem elsősorban segítők vagyunk, hanem egyenlő emberekként érezzük jól magunkat a közösségben.”

„Szocializációnk hatására számos falat építünk magunk köré. A Bárka-táborokban muszáj, hogy ezeket a sztereotípiáinkat lebontsuk – folytatja Levente. – Itt megtanuljuk, hogy mit jelent a másiknak elkészíteni, felszolgálni az ételt vagy segíteni a lefekvésnél. Ezek feloldják a távolságokat, és megtanítanak minket testvérként szemlélni embertársainkat. Mozgássérült táborozóink által láthatjuk, hogy mit jelent kiszolgáltatottnak lenni, ugyanakkor azt is átélhetjük, hogy milyen nagyszerű dolog segíteni másokon.”

A Mevisz-elnök – egyébként az Evangélikus Hittudományi Egyetem másodéves teológus-lelkész szakos hallgatója – arra is kitért, hogy a Bárka-táborok a fiatalabb generációk számára is modellértékűek lehetnek, hiszen „a látszattevékenység helyett segítő aktivitásra buzdítanak”. Arra a kérdésre, hogy mire tanít leginkább a Bárka-tábor, Szász Levente így válaszolt: „Nyitottabbá tesz, emberségre és alázatra nevel. A mozgássérült táborozóktól nagyon sok hálát kapunk. Ők ugyanakkor megtanulják a saját helyzetüket feldolgozni, akár nevetni rajta. Ebből mi is – a saját életünkre vetítve – sokat tanulunk.”

Mindenki a maga ritmusában

Az egyhetes Bárka-táborokat az ország különböző pontjain rendezik meg. Segítők és mozgássérültek megközelítőleg azonos számban vesznek részt rajtuk. Érdekesség, hogy a táborozók életkora nagyon eltérő, és vannak, akik családosan érkeznek, így a hároméves kisgyermektől a hatvanévesekig minden korosztály képviselteti magát.

Mint Mihályi Kata elmondta, először egy Szélrózsa találkozón került kapcsolatba mozgássérültekkel, ezután vett részt az első Bárka-táborában. „Nagyon segítőkészek voltak a mozgássérültek, mondták, hogy mit és hogyan csináljak. Hatalmas élményt jelentett számomra a tábor, annak megtapasztalása, hogy miként tudunk egy közösséggé válni. Különös kegyelem volt megtapasztalni, hogy a mozgássérültek tudnak a saját korlátaikon a legjobban nevetni.”

És hogy miként tanulnak bele a tábori feladatokba? Nem tartanak előzetes felkészítő órákat – mondja Kata. „Úgy lehet az egyes feladatokat megtanulni, hogy látjuk a segítőket, és beletanulunk. Nálunk az a fontos, hogy mindenki azt a munkát végezze el, amit szívvel-lélekkel vállalni tud. Az sem gond, ha valaki először inkább csak a főzésnél segít, vagy beszélget a jelenlévőkkel. Mindenki a maga ritmusában tanul bele a feladatokba, és vállal aztán egyre többet.”

„Nagyon erős a segítői hálónk. Az új segítőknek megmutatjuk, hogy mit hogyan csináljanak, ott vagyunk mellettük, és segítjük a munkájukat” – egészíti ki Levente.

A táborokban számos játékos programot szerveznek, de városnézés, túrázás, múzeumlátogatás és természetesen az esti áhítatok, éneklések és beszélgetések is részei a Bárkának.

Kapcsolattartás év közben

A táborozók közül sokaknak a Mevisztáborok jelentik az egyetlen nyári programot, amelyet anyagilag megengedhetnek maguknak. „Arra nincs lehetőségünk, hogy teljesen ingyenes táborokat szervezzünk, azonban alapelvünk, hogy pénzügyi okból senki ne maradjon otthon” – fejti ki Levente. Vannak tehát olyanok, akik szociális alapon kedvezményesen táborozhatnak. Az egyenlőség nevében – illetve a Mevisz anyagi lehetőségei okán – a segítőknek sem díjtalan a részvétel. A Mevisz pedig azt is köszönettel veszi, ha valaki nem segítőként, hanem a szervezet anyagi támogatásával áll a táborok mellett.

Mihályi Kata hangsúlyozza: év közben telefonon vagy személyes találkozások formájában tartják a táborozókkal a kapcsolatot. „Táborainknak legfontosabb építőeleme a közösség, ezért fontosnak tartjuk, hogy tábori barátságainkat év közben is ápoljuk” – mondja.

Szász Levente hozzáteszi: „Keresztény értékek szerint, őszinte szeretetre épülnek a táboraink. Öröm, hogy többen éppen a táboraink által ismerkedtek meg a kereszténységgel. A Bárka-táborokban meg tudjuk tapasztalni Isten szeretetét is. Ezt a szeretetet és szolgálatot megélni nemcsak közösségi, hanem valódi istenélmény is.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2019. június 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!