Persze más is észreveszi őket, sőt mást is zavar a látvány, de Fülöp addig nézegette egyikőjük-másikójuk dióbarna gombszemét, míg bele nem csúszott észrevétlenül a harmadik fázisba: aggódni kezd miattuk, amikor éjszaka vihar tombol. Zavarja a saját vetett ágya és meleg vacsorája, hiszen odakint gyerekek fáznak.

És ha beállt az aggódós fázis, akkor már – úgy tűnik – nincs visszaút, indul a gyerekmentő projekt klasszikus menete: ebédet főz nekik, megjegyezi a nevüket, hozzájuk ér, játszik velük. Ezután jöhet a következő szint, amikor lassan már elvárásokat is támaszt: nem lopjuk a zöldséges taligáról a káposztát, hanem szépen elkérjük, és reménykedünk, hogy odaadják. Nem kapjuk elő a kést egyből egy gorombább megjegyzésnél, hanem szépen megpróbáljuk szóban elrendezni a nézeteltérést. És a gyerekek mindeközben mást sem csinálnak, csak tanulnak: írást, olvasást, éneklést és a Bibliából mindenféle érdekes történetet, leginkább az Isten országáról.

Egy nyári esténket színesítette a film (a másfél éve karácsonyra kapott DVD-t az idei nyári szabadság alatt sikerült kicsomagolni, amivel magunkhoz képest egész jó időt teljesítettünk). Ajánlom nyáresti kikapcsolódáshoz, bár az élmény nem lesz persze tökéletes. Aki megnézi, számítson sok-sok giccsre: minden bajt legyőző, örökkön mosolygó főszereplőre; bánatosan csodaszép gyermekfürtökre és gyermekszempillákra; keményszívű, ám az angyali gyermekhangoktól mégis meglágyuló pápákra.

Számítson arra is, hogy nem lehet abbahagyni, hiába giccses, hiába hosszú. Mert ha egyszer valakinek megakad a szeme az elhanyagolt gyermekeken a papok és templomok városában, és ha egyszer elkezd foglalkozni velük, akkor az annyi zavarba ejtő helyzetet teremt, annyi ellenséges pillantást generál, de annyi semmiből jött kreativitást is, hogy muszáj végignézni, hogy megtudjuk, végül mi lesz ebből a vállalkozásból.

És még egy szó, így visszagondolva: a giccsre talán számítottam, és még arra is, hogy megríkat. De váratlanul ért az utóhatása. Egyházi iskolában tanító tanárként gondolatban elkezdtem keresni ezeket a gyerekeket. Jó, most nyár van és szünet. De hol lesznek szeptemberben? Ott lesznek az iskoláinkban, óvodáinkban? Én is szeretném a mennyországot választani és ezt a gyerekeknek is megtanítani, mint Fülöp atya. De hol vannak a szegény gyerekek? A 21. században Magyarországon hol vannak? Tanárkollégáim, iskolai hitoktatók, iskolalelkészek! Találkozunk velük egyáltalán?

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2019. augusztus 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.