A szimbiózis jól látható jele az is, hogy az ovistermek nagy üvegajtói mind a templomkertbe vezetnek, amely egyben az óvoda kertje is; benne játékok, mászókák, a jó időben gyerekzsivaj tölti be a teret. Az épülethez szervesen kapcsolódik a Találkozások Háza is, amely közösségi rendezvényeket hivatott befogadni. A gyülekezeti ház szintén itt van, télen istentiszteleti helyül szolgál. És ha mindez még nem lenne elég, szemben a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, amely tárt kapukkal várja az oviból elballagó gyermekeket.

A krónikást Lakatosné Hachbold Éva óvodavezető – aki az említett kötetet is szerkesztette – fogadta és vezette körbe. Később pedig Homoki Pál soltvadkerti lelkész is csatlakozott hozzánk – az egyházközség fenntartói támogatása fontos szerepet tölt be az óvoda életében.

Evangelizáció, misszió

Az intézményt 1990-ben, a rendszerváltás évében dr. Harmati Béla püspök és Káposzta Lajos esperes szentelte fel. A templomkertben álló, a szocializmus idején államosított, romos épület nem sokkal korábban került vissza egyházunkhoz, és Káposzta esperes vetette fel az ötletet, hogy óvoda létesüljön itt, az Isten háza mellett. Ez volt az országban az első ilyen – evangélikus egyházi fenntartású, keresztény alapokon nyugvó nevelést végző – óvoda.

A száz gyermek nevelését öt szobában öt csoportvezető, két németnyelv-oktató végzi a dajkák segítségével. Miniovis – két és fél éves – kortól a nagycsoportos korig járnak ide Soltvadkertről és a környező településekről a kicsik. Amióta a létszámbővítés feltételei adottak, azóta szerencsére nem kell elutasítani a jelentkezőket. 

Lakatosné Hachbold Éva óvodavezető háziasszonyi szívélyességgel és idegenvezetői alapossággal kalauzol körbe. Az épület tágas, világos terei a skandináv minimalizmus és praktikum jegyeit viselik magukon. Minden csoportnak más színű a szobája, a berendezés azonban hasonló. Rögtön megragadja a szemet egy mászásra csábító, nagy méretű, emeletes, csúszdával ellátott játékszer, mondhatni, játszóvár, amely részben megosztja a teret, és persze remek játéklehetőség királykisasszonyoknak és várat ostromló ifjú lovagoknak.

De nem csak praktikum kell a cseperedő emberkéknek. Az esztétikum is fontos! Erről leginkább képeink kell, hogy tanúskodjanak, mert szavakkal kevésbé lehet visszaadni a meleg színek, a gondosan választott drapériák, a vidám puzzle-szőnyegek, a nagy ablakokon beáramló fény együttes szépségét. A gyerekmosdók falain a mozaikborítás színei az ovisszoba színeivel azonosak: így igazítják el a gyerekeket, hogy kinek hova kell mennie kezet mosni. Természetesen az apró, víztakarékos csapoknál…

Az óvoda pedagógiai alapelve a jól ismert jézusi hívásra épül Márk evangéliumából: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa.” (10,14) Az intézmény célként tűzte ki az evangelizációt, a Biblia értékeinek átadását, és a családok megszólításán keresztül missziót is kifejt – mondja Éva. Az evangélikus keresztény erkölcsi nevelés mellett az óvoda Maria Montessori pedagógiáját követi.

Az óvodavezető egyébiránt az Evangélikus Pedagógiai Intézet kötelékében tantárgygondozóként is dolgozik, rendszeresen szervez továbbképzéseket, a soltvadkerti intézmény országos óvodai szakmai napnak is adott már helyet. Kiemelten fontos a német nyelv tanítása, Soltvadkert őslakosai ugyanis német származásúak, és a családok ápolják sváb gyökereiket.

Miniszterelnök a csoportszobában

Sétánk elején egy egész falat beborító, csoda szép alkotás előtt állok meg. Mint megtudjuk, egy család adománya az üvegkép. „Ezt én álmodtam meg ide – árulja el mintegy mellékesen Lakatosné Hachbold Éva –, a teremtéstörténetet jeleníti meg, és Tiffany-üvegből készítette el egy kiskunhalasi hölgy.” A hatalmas napkorongban a szivárvány színei a megbocsátás szimbólumai, a halak pedig az emberhalászatot jelképezik. A nap sugarai meleg sárgával nyújtóznak, amint Isten fénye, szeretete mindenkire kiárad. Felette a falon nagyban a jézusi mondat. A kép egyébként az óvoda logója lett, rajta van az intézmény zászlóján, és látható szórólapokon, bögréken, egyéb emléktárgyakon is.

„Ez hobbi vagy tanult mesterség?” – érdeklődünk az óvodavezetőtől. „Csak hobbi, mert óvodapedagógusi végzettségem van – válaszolja Éva. – Isten ezt a kreatív látást adta nekem, sokat dekoráltam esküvőkön, ünnepeken, és énekelni is kicsi korom óta járok eseményekre. Nagyon örültem, amikor megkaptam a lehetőséget és a bizalmat a fenntartótól, valamint a kollégáktól, hogy elkészíthettem az óvoda belsőépítészeti terveit.”

A főfolyosón szép halászháló lóg a mennyezetről, most – az évszakhoz illően – színes kartonvirágok díszítik, oviskezek alkotásai.

De visszatérve az intézmény történetére, 2014. október 31-én, a reformáció ünnepén új, modern, kétszintes épületet vehettek birtokba kicsik és nagyok. Az országos és helyi egyházi, gyülekezeti és városi anyagi erőforrások jóvoltából megújult ingatlant Gáncs Péter elnök-püspök és Orbán Viktor miniszterelnök adta át. „Itt, ebben a narancssárga ovisszobában ült le a miniszterelnök úr, hogy beírjon az emlékkönyvünkbe” – idézi fel mosolyogva az óvodavezető az emléket.

„Miben áll a keresztény nevelés egy oviban?” – kérdezem. „Étkezések előtt és után imát mondunk a gyerekekkel együtt, a pénteki napunk pedig mindig egy-egy bibliai történet feldolgozásával telik. Az óvó néni felolvas egy történetet a Bibliából – nem mesét, hiszen az nem mese! –, aztán a gyerekek lerajzolják, így mélyítik el a hallottakat. Olyan kereszténnyé szeretnénk nevelni őket, akik később a saját egyházuk kis építőköveivé válnak.”

Van itt könyvtár, zenei képzés – komplett kis hangszerszoba segít a kicsiknek megismerni és megszeretni a muzsikálást –, logopédiai fejlesztés, testnevelés. Ezenkívül az elsők között kapcsolódhatott be az óvoda a Polgár Judit sakknagymester nevével fémjelzett Sakkjátszótér program kifejlesztésébe (e programmal már találkozhattak olvasóink a magazin oldalain), illetve 2014-től regisztrált Tehetségpont.

És amit szintén nem lehet elég korán kezdeni: a zöldszemléletet is elsajátítják a három–hat éves gyermekek. 2014 óta a „Zöldóvoda” cím birtokosa is az intézmény. Zöldovinak lenni nem csak azt jelenti, hogy ha éppen van rá mód, odafigyelnek a környezetbarát, teremtésvédelmet szolgáló tevékenységekre. A címet a Földművelésügyi Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár által meghirdetett nyílt pályázaton lehet elnyerni. A szelektív hulladékgyűjtés alapvető – emellett a kicsik már korán megtanulják, hogy nem szabad szemetelni, és azt is, hogy milyen csoda egy elültetett kis mag, amelyből azután növény sarjad. A zöldszemlélet játékos foglalkozások segítségével élménnyé válik: az évente kétszer megrendezett zöldheteken számos program szerveződik a téma köré. Tervben van egy fóliasátor készítése is.

Belenőni a gyülekezetbe

Az óvodavezető szerint a legnagyobb „kitüntetése” akkor is a gyerekek szeretete. Ennek látványos jele is van: noha jelenleg nem vezet csoportot, az ovisok harsány „szia, Évi”, „szeretlek, Évi!” felkiáltással rohannak oda hozzá, és ölelik át a térdét, jönnek hozzá pusziért. Kitüntetés a kolléganők bizalma is. De ne hallgassuk el: szakmai munkájának elismeréseként Lakatosné Hachbold Éva 2009-ben a Péterfy Sándor-díjat, 2017-ben pedig a Tessedik Sámuel-díjat vehette át. A város pedig több ízben jutalmazta díszoklevéllel.

Körsétánkon újabb meglepetés éri a tudósítót. Bepillantunk egy váltakozó színű, LED-es lámpasorral felszerelt sószobába. Itt a nyolcszáz kilogrammnyi sót tartalmazó „sóhomokozóban” játszhatnak az apróságok. De a légutakat tisztító anyaggal nem csak ott találkozhatnak: a parajdi sótéglákkal megrakott sófalak és a meleg, narancssárga fényű sólámpák minden ovisteremben ott vannak. Az óvodavezető elmondja, hogy a bajor evangélikus egyházzal és annak óvodáival való jó kapcsolatnak az egyik gyümölcse, hogy sok szakmai tanácsot és módszert, valamint bevált berendezési ötletet vehettek át, illetve fejlesztettek tovább.

Egyházi ünnepeken az ovisok szép egyenruhában vonulnak át a közös udvaron keresztül az evangélikus templomba, és vesznek részt az istentiszteleten. A gyülekezet színe előtt kis műsorral is szoktak szerepelni. Így nem idegen nekik a templom mint épület és a gyülekezet közössége sem, egészen kis kortól természetes módon megszokják a templomi szolgálattal együtt járó izgalmat és örömet is. A gyülekezet képet kap az óvodában folyó nevelésről, az Úristen pedig bizonyosan gyönyörködik az őt dicsérő kicsikben.

Miben áll még az itt dolgozók missziói, evangelizációs munkája? „Nem egy esetet tudok említeni, amikor a szülők az óvoda jó híre, módszertana miatt, nem pedig keresztény meggyőződésből hozták ide a gyermeküket. Azután egy idő múlva… megkeresztelkedtek, és visszatértek a templomunkba.”

Továbbsétálunk. Az emeleten tornaterem, az említett sószoba, irodák, a folyosói falakon tablók. A fotókon kék uniformis, parányi matrózgallér a gyerekeken, szívük felett Luther-rózsa. Ők már elballagtak, szívükben-lelkükben viszik tovább azt a hittel és szeretettel teli légkört, amelyet az intézményben megélhettek.

„Fontos, hogy hithű, keresztény pedagógusok nevelik a gyerekeket, hiszen ők a család mellett itt kapnak mintát, itt ismerik meg a Biblián alapuló értékrendet. Szeretnénk, ha a szülők a munkatársaink lennének a nevelésben, hogy az itt megkezdett munkát otthon is folytassák.”

A nyári délutáni melegben sorra jönnek a kicsikért a szülők. Egyre gyakrabban nyílik-csukódik a vidám, színes ovikapu. Öröm látni a vidám gyerekeket és azokat a szakembereket, akik ennyire szeretik a hivatásukat, és magától értetődő közvetlenséggel vallják meg evangélikus hitüket. Távozásunk előtt még kapunk egy bögre „ovisteát”, majd a soltvadkerti vendégszeretet emlékével feltöltekezve búcsúzunk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2018. július 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.