Szokásom, ha külföldön járok, hogy betérek minden utamba eső nyitott templomba. Olaszországban ilyen sok van. Templomaik szinte éjjel-nappal nyitva vannak. Az óvárosban sétálgatva már messziről látszott Bari katedrálisának, a San Nicola-székesegyháznak az impozáns, masszív román kori tömbje. Ismertem a legendát, olvastam az útikönyvet, a közel negyvenfokos hőségben, a tomboló nyárban valahogy mégsem sikerült tudatosítanom magamban sehogyan, hogy ez itt Szent Miklós temploma, az igazi Mikulásé, aki még véletlenül sem Lappföldön született, és valószínűleg soha életében nem látott sem rénszarvast, sem pedig szánkót.

Mint ismeretes, az igazi Mikulás ereklyéi Bari városának bazilikájában találhatók. A San Nicola-bazilika az európai kereszténység egyik legjelentősebb egyházi építménye, jelentős búcsújáró hely. 1087-ben bari kereskedők arról értesültek, hogy a velenceiek el akarják lopni a törökországi Myrában őrzött Szent Miklós-ereklyéket. Nyomban cselekedtek is, sikerült megelőzniük őket, és maguk szerezték meg Miklós püspök földi maradványait. Hazatérve az ereklyék őrzésére előbb kriptát – ezt 1089-ben szentelte fel II. Orbán pápa –, majd templomot építettek, amely 1197-ben készült el teljesen.

A Mikulás alakja mégis szerte a világon, hazánkban is, a jóságos, nagy szakállú, Finnországból érkező alakként él a köztudatban. Ő az, aki ajándékot hoz a jó gyerekeknek; időközben lettek rénszarvasai, lett szánja, lett puttonya, lettek krampuszai, és ellenállhatatlan vágyat érez minden szépen kitisztított és ablakba kitett cipő láttán, hogy megtöltse mindenféle földi jóval. A mai Mikulás gyönyörű szép, üzleti fogásoktól sem mentes, de tényleg szerethető, varázslatos képet közvetít.

Csak éppen az eredeti kép szebb. Az eredeti Miklós püspök történetei ugyanis a való életből vannak. Szeretetről, önzetlenségről, igaz segítségnyújtásról, állhatatosságról és őszinte, mély istenhitről tanúskodnak.

Leghíresebb legendája szerint élt Myra városában egy szegény ember, aki hozomány nélkül nem tudta férjhez adni három lányát. A püspöknek fülébe jutott a dolog, de túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Éjszaka dobott be három erszényt az apának, hogy a lányok megházasodhassanak. Innen származik az ajándékozás hagyománya.

290-ben Szent Miklós Jeruzsálembe ment zarándokútra. Vihar kerekedett, és a mellettük haladó hajónak elszabadult az orrvitorlája. A háromfős legénységből, akik vissza akarták tenni, már kettőt a vízbe sodort a vihar. Miklós ezt látva a vízbe vetette magát, és magához ragadta a két fuldoklót, kimentette, majd az árbóchoz kötötte őket a köpenye övével. A viharba keveredett hajósok ezért vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak. Számtalan más történet van még róla, amelyek mind azt mutatják meg, hogy mindig érdemes keresni az eredetit, az igazit.

2020 decemberében azt éljük át, hogy sokszorosan kényszerhelyzetben vagyunk. Nem tudjuk, milyen lesz a karácsonyunk, nem tudjuk, milyen lesz az ünnep, és kivel töltjük majd. Nem tudjuk, mikor ér véget a fenyegetettség és a bezártság. Online istentiszteletekbe kapcsolódunk be, miközben esetleg épp tisztába tesszük a gyereket, vagy talán főzünk. Közben vágyunk a gyülekezet közösségére, a közösen elmondott imádság szavaira, a templomi, közös ének hangjára. Telefonon, interneten kommunikálunk egymással, és elmondjuk, milyen jó, hogy ilyen modernek vagyunk, miközben hihetetlenül vágyunk egy baráti ölelésre vagy arra, hogy elmehessünk végre újra színházba, moziba, élhessünk újra kulturális és társasági életet.

De ne fogjunk rá mindent a járványra. Anélkül is egyre inkább abba az irányba megy a világ, hogy mindent helyettesítünk, felhígítunk, utánzatok sokaságát vetjük be. De van, amit nem tudunk – és van, akit nem lehet helyettesíteni. A szeretetünk, az összetartozásunk és a Krisztushoz tartozásunk valóság. Nem pótlék, nem utánzat, nem helyettesíthető. Hozzon bármit is az idei Mikulás, legyenek bármilyenek is az ünnepeink, a középpontban az élő és megtartó Úr Jézus Krisztus fog állni. Aki maga a valóság. Ha pedig ő velünk, ki lehet ellenünk!

Keressük az eredetit, testvérek, az tart meg! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2020. december 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.