Úrfi korom óta koptatom a budavári evangélikus templom padjait. Amikor már majdnem felnőtt fejjel először beléptem a Bécsi kapu téri épületbe, emlékszem, lenyűgözött az oltár mögött magasodó, óriási fakereszt látványa, amely szinte rögzítette a tekintetemet. Azóta sincs ez másként.

Azaz mégis. Az elmúlt hónapokban a templomba lépve többnyire magam is, miként a hívek többsége, sarkon fordultam, és felnéztem a karzatra, hiszen ott épült az új orgona. Előbb persze eltűnt a régi, kőművesek jöttek, átalakították a hangszer helyét, a templom belső festésével egybekötött munkálatok alatt állványerdő töltötte be a tágas teret, a hívek pedig az istentiszteletekre összeszorultak a kápolnába. Aztán egyik vasárnap belépve megint úgy éreztem, mintha asztalosműhelybe toppantam volna. Gyantás fenyődeszka bódító illata töltötte be a templomot, emlékszem, még át is villant az agyamon, milyen jó, hogy mi nem füstölünk tömjént, mert akkor ebből semmit sem lehetne érezni. Előbb csak egy irdatlan, fából ácsolt, rendkívül bonyolult szerkezet kezdett formát ölteni. Gerendák, rudazatok kapcsolódtak egymásba, mi pedig lent, a padsorok között azt találgattuk, hogy vajon mi mire lehet itt jó. Aztán megérkeztek a sípok. Ónötvözetből gyártott fényes csövek és roppant méretű, hat-hét lépés hosszú, deszkából készült facsövek, olyan belmérettel, hogy egy kisebb kutya kényelmesen bújócskázhatna bennük. A templomba lépő szemlélő többnyire csak az orgona elülső felén lévő fényes fémsípokat látja, és szerintem fogalma nincs arról, hogy mi rejtőzik a díszített külső mögött. Aligha túlzok, ha azt állítom: a budavári gyülekezet kivételes szerencséje, hogy végignézhette az új orgona építését! Az pedig csak hab volt a tortán, hogy Bán István orgonaművész, budavári kántor időről időre tanulmányutakat szervezett és vezetett a gyülekezet érdeklődő tagjainak az épülő orgona belsejébe.

Csak néztünk, bámultunk, nem tudtunk betelni a látvánnyal.

Kocsis Mihály nem nézett az orgonára. Nem nézett semerre. Május 30-án belépett a budavári templomba, megállt a padsorok között, és türelmesen várt. Körülötte jöttek-mentek az emberek, de Mihály csak állt, arra várt, hogy történjen vele valami, megtörténjen végre az, amire már régóta vár: megszólaljon az orgona.

Aztán Bán István kántorunk lenyomott a hangszeren egy pedált. Az óriási fasípokból pedig olyan infernálisan mély hang tört elő, mintha a Föld hatalmas, éhes gyomra kordult volna meg.

Mihály összerezzent, felszegte eddig lehajtott fejét, két mélyen ülő, fájdalmasan sötét szemüregét az orgonára emelte, és végre megszólalt: „Érzem a testemben a hangot!”

Kocsis Mihály vak. Arra vágyott, hogy egyszer végre ne csak a világhálón böngészve, fejhallgatóval élvezhesse az orgona fenséges hangzását, hanem élőben is. A fogyatékkal élőket támogató, munkalehetőséghez segítő Salva Vita Alapítvány kereste meg a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrát, hogy tegyék lehetővé Mihály látogatását. Külön szerencse, hogy Budavári Attila ezekben a hetekben éppen a budavári (!) orgonát építette, és így Mihálynak nem kellett Pécsre utaznia, hogy megtapasztalhassa az orgona és a hangszerépítés rejtelmeit.

Attila kinyitott egy rejtekajtót, és Mihállyal együtt betelepedett az óriási orgonába. Emelgették az emeltyűket, tologatták a tolattyúkat, lefogták és megnyitották a sípokat. Attila magyarázott, Mihály pedig okos, szakértő kérdéseket tett fel, hiszen maga is tanult zenét, zongorázott, és a furulyával is elboldogul. Aztán Mihályt ráállították a három hatalmas méretű fújtató lábpedáljaira, mondván, próbálja ki, milyen is az, ha nem az áram hajtja a levegőt a hangszerbe. Mihály törékeny testének teljes súlyával ránehezedett a fújtatóra, majd annyit mondott, hogy ha esetleg vasárnap délelőtt áramszünet lenne, ne őt hívjuk segítségül.

Mert azért ma már egy Johann Sebastian Bach korát idéző, autentikus barokk orgona fújtatóit is áram hajtja. Amúgy minden a régi. Bán István, a budavári gyülekezet kántora azt mondja, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a protestáns, sőt általában az egyházzene legnagyobb alakjához, Bachhoz kell igazítani az új orgonát. A Bach gondolatmenetét és a hajdani orgonaépítő, Gottfried Silbermann építési stílusát követve megtervezett és megépített, a megfelelő regiszterekkel és hangszínekkel megalkotott hangszeren, vagyis az új budavári orgonán játszva nem kell a muzsikusnak kompromisszumokat kötnie. Bach műveit immáron úgy lehet előadni és persze hallgatni, ahogyan annak idején a zeneszerző azt elképzelte – mondta Bán István. 

Amikor a muzsikus és persze a gyülekezet koncepciója fejben összeállt, akkor jut szerephez az orgonaépítő-mester. Budavári Attila hosszadalmas, ám alig-alig elkerülhető alkudozásként írta le azt a folyamatot-párbeszédet, amelynek során elkészült a hangszer végleges terve. Az orgona kialakítását, sípjainak számát, tömegét nyilvánvalóan és alapvetően befolyásolják az objektív adottságok, a templomtér kialakítása, méretei, statikai és akusztikai adottságai – tette hozzá Budavári Attila.

Az elmúlt évszázadok során – mint minden – az orgonaépítés technikája is fejlődött, ám az új budavári hangszer a lehető legteljesebb mértékben igazodik a barokk hagyományokhoz. Nem elektronika létesít kapcsolatot a muzsikus által lenyomott billentyűk és a sípok között, hanem tengelyek, rudak, vékony, fából metszett szalagok bonyolult rendszere teremti meg a mechanikus összeköttetést – magyarázta Budavári Attila. Ez az ékfúvókkal működő, mechanikusan megszólaltatott orgonasípokkal szóló hangszer egészen más hangszíneket produkál, mint a lebontott, elektronikus szerkezettel ellátott régi budavári orgona. Egy mechanikus orgonán játszó muzsikus a billentéssel, a szél sípokba áramlásának szabályozásával képes befolyásolni azt, hogyan szólaljon meg a hangszer; ezzel szemben az elektronikus rendszernél egy mágnes nyitja a sípot, s így erre nincs lehetőség – foglalta össze a zenész szempontjából az egyik legfontosabb különbséget Bán István.

A budavári orgona építése során is a barokk korban készült orgonákban fellelhető klasszikus anyagokat használták fel. A főbb európai fafajták, a fenyő, a tölgy, a juhar mellett a kopásnak különösen kitett helyeken, miként Bach korában, most is trópusi keményfákat használtunk fel – mondta Budavári Attila. Szerephez jutott még a kovácsoltvas, a szarvasbőr, az enyv és a fújtatókban megtalálható juhbőr is, sőt itt-ott még állati beleket is felhasználtak, amelyek különösen szívós anyagok. Az összesen legalább 7,5-8 tonna tömegű orgonában 1771 darab síp szólal meg, közülük a legkisebb alig nagyobb, mint egy grafitceruza végére szerelt radír, a legnagyobb pedig öt méter hosszú, és fadeszkákból ragasztották össze. Legalább tizenötezer munkaórát vett igénybe a hangszer gyártása és megépítése! Most pedig már szól.

Bán István orgonaművész sorra szólaltatta meg a regisztereket, Kocsis Mihály pedig némi segítséggel óvatosan felmászott a fújtatók mögötti fagrádicson, egészen a legnagyobb fasípok csúcsáig, kezeit a simára csiszolt deszkákra helyezve élvezte, amint testén átfut a hang. Úgy mondta, hogy érzi a szeretet rezgéseit.

A június 18-i szentelést követően koncertsorozaton mutatják be a közönségnek az új budavári orgonát. A szervező, orgonistánk, Bán István arra számít, hogy a jövőben nagy tömegeket fog a templom padsoraiba csábítani, amikor megszólal majd a Magyarországon egyedülálló méretű és stílusú hangszer. Úgy véli, nem túlzás azt állítani, hogy a budavári orgona szintet emel az ország egyházzenei életében. „Az orgona éppúgy 415 hertzre van hangolva, mint a historikus hangszerek, ami lehetővé teszi majd, hogy az orgona mellett bélhúros, barokk hangszereken adjunk elő Bach és kortársai kantátáit, orgonaversenyeit, ami talán az egész közép-európai régióban is egyedülálló lehetőség” – mondta Bán István.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 23-24. számában jelent meg, 2017. június 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

1. budavári Bach-fesztivál

Szeretettel várjuk június 18–23. között az 1. budavári Bach-fesztivál programjain a budavári evangélikus templomban. Bemutatkozik a templom új orgonája. Fővédnök: dr. Fabiny Tamás püspök.

Program

Orgonaszentelés – június 18., vasárnap, 11 óra. Fabiny Tamás, Budavári Schütz kórus, Bán István 

Orgonakoncert – június 18., vasárnap, 18 óra. Bán István • Toccata und Fuge C-Dur BWV 566a • Kyrie, Christe, Kyrie BWV 669–671 • Allein Gott in der Höh’ sei Ehr’ BWV 662 • Wir glauben all’ an einen Gott BWV 740 • Ricercare a 6 (Musikalisches Opfer) BWV 1079

Nyílt zenekari próba – június 19., hétfő, 19–20 óra. Bach kantátáival • BWV 169, 146; Musica Vivax Wien, korhű hangszereken – Bán István, Kővári Péter (orgona)

Kantátás koncert – június 20., kedd, 19 óra. Musica Vivax Wien, korhű hangszereken – Bán István, Kővári Péter (orgona), Katrin Targo (szoprán), Johanna Krokovay (alt), Jan Petryka – (tenor), Krokovay Marcell (basszus) • „Gott soll allein mein Herze haben” BWV 169 • „Wir müssen durch viel Trübsal” BWV 146

Orgonakoncert – június 21., szerda, 19 óra. Homolya Dávid • Ach, was soll ich Sünder machen – Partita BWV 770 • Toccata, Adagio und Fuge C-Dur BWV 564 • Sei gegrüsset, Jesu gütig – Partita BWV 768

Orgonabemutató – június 22., csütörtök, 19 óra. Bán István – egyes regiszterek és regisztercsoportok bemutatása Bach korálfeldolgozásaival

Szakmai nap – június 23., péntek, 11–19 óra. A hangszer előzetes regisztráció után kipróbálható (e-mail: bachorgona@gmail.com). Szakmai bevezetést a házigazdák tartanak: Kormos Gyula, Homolya Dávid, Bán István.

Cím: budai Vár, 1014 Budapest, Bécsi kapu tér. Művészeti vezető: Bán István. A belépés díjtalan, adományaikat a templomátalakítás utómunkálataira köszönettel fogadjuk.

Bach inspirálta orgona

A második világháború óta Magyarországon a legjelentősebb orgonaprojekt teljesedik be egy evangélikus templomban, amikor június 18-án dr. Fabiny Tamás püspök felszenteli a budavári hajlék új, barokk stílusú hangszerét.

A felemelő alkalomnak több évtizedre visszanyúló előzménye van. Egy új orgona születése önmagában is mérföldkő egy gyülekezet életében. Nemcsak azért, mert több emberöltő alatt legfeljebb egyszer fordul elő, hanem Budavárban azért is, mert egy olyan értékes folyamat és tradíció része, melynek mélyreható gyökerei és messzi távlatokba nyúló jövője van.

A második világháború végén tragikus bombatalálatot elszenvedett budavári evangélikus templom az iszonyatos rombolásban orgonáját is elveszítette. A templom újjáépítése után 1960-ban Peskó Zoltán tervei alapján finn segítséggel épülhetett új orgona; ezt fia, a gyülekezet legendás orgonistája, Peskó György bővítette a hetvenes években.

Már akkor nyilvánvaló volt, hogy zenetörténeti jelentőségű hangszer épült Budavárban, hisz Peskó György, szembemenve a kommunista diktatúra szekularizációjával, rendíthetetlen úttörő munkát vállalt: céljául tűzte ki, hogy Magyarországon itt adja elő elsőként Bach összes orgonaművét. Olyan tradíciót honosított meg ezzel Budavárban, melyet az utókor is magáénak tud – kevesen vannak a generációnkban, akiknek a szülei ne fordultak volna meg valamelyik bámulatos Bach-estjén. Budavár neve összeforrt Bach nevével, a gyülekezet azóta is igen színes egyházzenei életet ápol. Gyuri bácsi rám is nagy hatással volt, hisz nemcsak ebben a templomban nőttem fel, de az ő barátságán és művészetén keresztül lettem végérvényesen az orgona- és egyházzene rabja.

Bő ötven év hű és gazdag szolgálat után tudtuk, hogy szeretett, a szocialista ipar keze nyomát magán viselő hangszerünk felújításra szorul. Több tervet dolgoztunk ki, de a gyülekezetnek sosem volt anyagi bázisa önerőből orgonát felújítani vagy újat építeni. Meglepetésként érkezett a segítség a kormányzati Reformáció Emlékbizottságtól. Dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, miniszteri biztos közbenjárására a refomációi emlékévben olyan orgona megépítését irányozták elő templomunkba százszázalékos állami támogatásból, mely a legautentikusabban teszi lehetővé Johann Sebastian Bach műveinek az előadását. 

Végtelennek tűnő szakmai egyeztetés vette kezdetét két szögesen ellentétes irányvonallal. Dr. Kormos Gyula, a gyülekezetünk által felkért orgonaszakértő végül az általam képviselt koncepciót és az ennek alapján kidolgozott diszpozíciómat találta a legmegfelelőbbnek, melyet magának Bachnak az orgonaépítési feljegyzései alapoztak meg. Óriási és ritka ajándéka az Úrnak, ha a templomban, ahol az ember sok éve Peskó György utódjaként orgonistaként szolgál, a saját elképzelései mentén épülhet új orgona.

A Bachtól fennmaradt diszpozíciók leginkább kortársának, Gottfried Silbermann-nak az orgonáival voltak átfedésben, így mintául az ő kései hangszereit vettük alapul Kormos Gyula és Homolya Dávid orgonaszakértőkkel, akik igen alapos kutatómunkát végeztek, hogy közösen finomított stílhangszerünk a gyülekezet igényeit mindvégig szem előtt tartva a legjobban hordozza a bachi, valamint a silbermanni jegyeket és hangképet.

Az orgonát az általuk különös részletességgel kidolgozott paraméterek alapján a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra építette; tervezője Thomas Barthold. A hangszer szinte teljesen autentikus eljárással épült, amelyhez számos szászországi Silbermann-orgona felmérése nyújtott segítséget.

A januárban templomunkban elbontott Peskó-orgonát, egyházi és magánadományokból felújítva, az angyalföldi evangélikus templomban állítják fel; Budavárban pedig – az emlékbizottság célkitűzésének eleget téve és a templomunkhoz kötődő Bach-tradícióba tökéletesen illeszkedve – büszkén vonhatjuk le a következtetést: Magyarország legnagyobb barokk stílusú orgonáján immáron valóban kompromisszumok nélkül adhatjuk elő Bach orgonaműveit. Orgonánk emellett történelmet is ír országunk egyházzenei életében, hisz a 415 hertzes hangolásnak köszönhetően először csendülhetnek fel Bach kantátái korhű, historikus hangszerek előadásában, pedálos, többmanuálos orgona közreműködésével. A hangszer értékteremtő, regionális súlyát méltatta magának a Lipcsei Bach Archívumnak az intendánsa is gratuláló levelében.

Templomunk új ékessége és a bachi gyökerek előtt tisztelegve már az orgonaszentelés napján, június 18-án elindul a hatnapos budavári Bach-fesztivál, melynek zárónapján lehetőség nyílik az orgona kipróbálására is. (A részletek olvashatók a budavar.lutheran.hu honlapon.)

Hálatelt szívvel mondunk köszönetet mindenkinek, aki a Reformáció Emlékbizottság megtisztelő és nagylelkű felajánlását valóra váltva mindvégig segítette és támogatta álomhangszerünk megszületését.