Idén azért esett a választás Visegrádra, mert az elmúlt tanévben Luther Márton élete és munkássága állt a gyermekfoglalkozások középpontjában, és most szerettük volna kicsit megtapasztalni, mit is jelentett a reneszánsz korban élni, öltözködni, lakomázni, gondolkodni – írta szerkesztőségünknek küldött beszámolójában a gyülekezet lelkésze, Vető István, majd így folytatta:

„Egyházunk gyülekezeti és missziói osztályának pályázati támogatásával utaztunk. A visegrádi Fellegvár meghirdetett családi napjára érkeztünk. Valóban tudatosulhatott bennünk, hogy családonként összekapcsolódva egy igazi nagy családot alkottunk. A nevezetességek megtekintése után ragyogó napsütésben gyülekeztünk az első visegrádi vár és főesperesi templom romjai között szabadtéri istentiszteletre. A természetben talált tárgyak képezték a templom berendezését. Közös énekléssel készültünk a lelki útravaló meghallgatására. 

Illés próféta példájára figyeltünk. Őt az Isten egy nagyon nehéz küldetéssel bízta meg, és nem is hagyta őt segítség nélkül. Hollók táplálták, és a mellette folydogáló patakból ihatott. Isten szerető gondviselésének erejével indulhatott a rá váró, nehéz útra. Mi is ebből az isteni gondoskodásból táplálkozhatunk. A tőle kapott erővel lépünk mi is az új tanévbe. Az istentisztelet liturgiájában részt vett Németh Dominik, aki már évek óta lelkesen készül a teológiára, és aktívan bekapcsolódott gyülekezetünk életébe.

Az elcsendesedés után következett a program zajosabb része. Sokan éltek a lehetőséggel, hogy kipróbálják merészségüket a bobpályán. Jó volt látni, hogy a kisgyermekeket nagyobbak vették a pártfogásukba, és testvéri szeretettel vették ölükbe őket, hogy ők is részesei lehessenek a nagy kalandnak.

A csodás időjárást kihasználva birtokba vettük a közeli mezőt, amely kiváló helyszíne lett az önfeledt szórakozásnak. Az ősi magyar játék, a méta szabályait Szászné Gödör Kata tanár, hitoktató és gyülekezeti jegyző vezetésével hamar elsajátították a gyerekek és felnőttek, majd izgalmas mérkőzés vette kezdetét. Az egyedülálló közösségi élményt megkoronázta, hogy a győztes csapatot nemcsak a szurkolók ünnepelték, hanem az alul maradt versenyzők is.

Nevek említése nélkül hálás vagyok mindenkinek, aki segített a szervezésben, a programok lebonyolításában, a gyermekek kísérésében. Abban bízva indultunk haza, hogy a megtapasztalt testvéri együttlét a tanév folyamán is erősíteni fogja a köztünk kialakult kapcsolatot, és így tudunk közösen épülni Isten igéje által igazi lelki házzá.”