Erős kővárunk az Isten!

Erős kővárunk az Isten!

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Fabiny Tamás
„…elrendeltük, hogy a koronánk alá tartozó egész területen, arra alkalmas helyeken, erődítmények létesüljenek, várak épüljenek, ahol a nép meghúzhatja magát, ha veszedelem fenyeget” – 1260-ban, a tatárdúlás után adta ki ezt a parancsot IV. Béla király. Felismerte ugyanis, hogy az addigi földvárak nem tudták megvédeni az országot a hódító hordáktól. Tudván tudta, hogy a jövőben sem jelentene biztonságot, ha a lerombolt építményeket egyszerűen újraépítik: valami másra, többre, erősebbre van szükség.

Egy tanulmányban arról olvastam, hogy a nagy középkori pestisjárványok után nem egyszerűen csak újraindultak a gazdasági folyamatok, hanem egyfajta újratervezéssel szintet is tudtak lépni. Angliában például az 1351-es nagy pestisjárvány lecsengése után alkották meg a történelem első gazdasági mentőcsomagját.

„The Great Reset” – a nagy újraindítás. Így nevezik közgazdászok azt a tervet, amely a pandémia utáni időre irányul. Megfogalmazzák azt a reményt, hogy megvalósul a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló nemzetközi együttműködés. Ennek helyi szinten már meg is jelentek apróbb jelei: például amikor fiatalok bevásárolnak a veszélyeztetett időseknek. Szeretném hinni, hogy ezen a területen fontos szerepet játszhatnak az egyházak.

A tatárjárás utánihoz hasonlító helyzetben vagyunk. Naponta találkozunk azokkal az elképzelésekkel, miként történhet meg a gazdaság újraindítása, a turizmus talpra állása, a színházak és a koncerttermek nyitása. A mi feladatunk az egyházi élet újraszervezése, a gyülekezetek revitalizációja.

Lesz-e „Great Reset” az egyházban?

Kell, hogy legyen. Nem elég, ha csak lerombolt földvárainkat próbáljuk újraépítgetni, vagyis kétségbeesetten igyekszünk visszacsalogatni templomainkba azokat a híveket, akik a járvány miatt előbb talán kényszerűségből vagy óvatosságból, később aztán merő kényelemből alkalmainkról távol maradtak. Kővárakat kell építeni. Vagyis mintegy előremenekülve meg kell vizsgálni, hogy a válságot követő újraindítás során mennyire válhat munkánk hatékonyabbá, szolgálatunk sokszínűbbé.

Vegyük észre, hogy az Úristen már eddig is mennyi új utat kínált számunkra csak az elmúlt, amúgy gondokkal teli időszakban! Néhány hónap leforgása alatt éveket léptünk előre egyházunk informatikai fejlesztésében. Korábban nem igazán tudtuk elképzelni, hogy időt és útiköltséget megtakarítva online formában is működhetnek hatékonyan testületeink. Természetesen ez nem pótolja a személyességet, de sok minden a remélt „békeidőben” is fenntartható lesz.

Azt is tapasztaltuk, hogy a képben-hangban közvetített istentiszteleteinkkel olyanokat is meg tudtunk szólítani, akiket korábban nem értünk el. Ha általánossá válnak a megszokott alkalmak, akkor se mondjunk le erről a missziói lehetőségről. Egyidejűleg persze figyeljünk is oda a tőlük kapott kritikai jelzésekre, hiszen az így megszólított emberek általában nem udvariaskodnak, és bizony kikapcsolják a közvetítést, ha az nem hordoz számukra releváns üzenetet.

Az okos és hatékony újratervezés része lehet az is, hogy megbecsüljük azokat a munkatársakat, köztük az informatikában különösen is jártas fiatalokat, akik a lelkészek segítségére voltak a digitális feladatvállalásban. (Sok papgyerek valósággal hasított e téren!) Hiszem, hogy a válság idején szerzett tapasztalataink a szolidaritást is erősítették sorainkban, amikor például felismertük, hogy szegényebb egyháztagjaink vagy diákjaink megsegítésére össze kell fognunk.

Elengedhetetlen, hogy az adott helyzetre teológiailag reflektáljunk. A bibliai próféták eltökéltségével és szenvedélyével kell kutatnunk Isten akaratát és azt, hogy milyen feladatot ad nekünk. Természetes, hogy a kormány által felállított operatív törzsben politikusok, orvosok, gazdasági szakemberek, rendfenntartók és egyéb területek képviselői vannak. Mi a magunk részéről az egyház őrállói szolgálatát is fel tudjuk ajánlani. A járványnak, illetve a leküzdésének komoly lelki dimenziói is vannak. Ha tolakodás nélkül, ám hatékonyan meg tudjuk szólaltatni a krisztusi hangot, akkor az egész társadalom javára lehetünk.

Amikor ezeket a sorokat írom, egy német barátom éppen sms-t küld nekem. Persze őt is a pandémia foglalkoztatja, utal arra, mennyire feje tetejére állt a világ. „A jövőben sok jó teológusra és lelkészre lesz szükségünk” – írja, számomra is mintegy kijelölve az utat.

Teológiai professzorok, lelkészek és püspökök: keressük együtt a válságból kivezető utat! Fogjunk össze iskoláink tanáraival, a diakóniában dolgozókkal és az elkötelezett presbiterekkel!

Együtt kell fáradoznunk a kővárak felépítésén. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2021. február 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Égtájoló - Fabiny Tamás -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!