„Balatonfüredi gyülekezeti körzetünkben a közösségi tagokkal való személyes, és persze „távolságtartó” kapcsolattartáson (telefon, sms, mail, messenger, viber), illetve az intézményi digitális hittanoktatások túl, három technikai rendszert használunk a híveink és az érdeklődők elérésére. – mesélte érdeklődésünkre Gabnai Sándor. – Istentiszteleteinket és napi áhítatainkat feltesszük a gyülekezet honlapjára és Facebook-csoportjába, mindezt YouTube-os lehetőségek segítségével.” 

Bár március 15-i istentiszteletük még közösségileg átélt alkalom volt, már azt is rögzítették. Az egyházközség vezető felügyelője, Kiss Péter József – aki egyben az kántor is – segít a vasárnapi istentiszteletek felvételével, feltöltésével és a megfelelő helyekre való eljuttatásával: „Az átálás teljesen gördülékenyen ment, a technikai nehézségeket leszámítva, nem jelentettek kihívást sem nekem, sem a gyülekezeti tagoknak.”

„Próbálkoztunk ugyan azonos időben történő közvetítéssel is, de ezek technikai minősége, a szerény technikai berendezéseink és internetes rendszerünk miatt nem voltak igazán kielégítőek. Így visszatértünk arra a módszerre, hogy a vasárnapi istentiszteletet pénteken délután már felvesszük kamerával. Ezeket az istentiszteleteket füredi templomunkban vesszük fel, de volt már rá példa, hogy az alsódörgicsei templomunkban tettük meg ezt: épp a nagycsütörtök ünnepének istentiszteletét, azon apropóból, hogy az ottani gecsemánés oltárkép pont használtató volt illusztrációként az igehirdetéshez. Kezdetben rövidített liturgiát alkalmaztunk, de húsvét óta teljes igei liturgiát tartunk a megszokott rend szerint. Két kivételes alkalom volt: nagypénteken a passióolvasásos – énekverses, húsvétvasárnap pedig nem a főistentiszteleti, hanem a hajnali istentiszteleti rendet követtük” – magyarázta a lelkész, aki az ünnepek során a közösségi gyónási részt elvégezte, de úrvacsorát a kiadott püspöki tanácsi útmutatás szerint nem tartott, az úrvacsora évére kiadott kis füzetből viszont minden vasárnap felolvassa a lelkészkollágák gondolatait. 

„A gyülekezeti köreink (bibliaóra, mama-baba kör, énekkar, konfióra) sajnos szünetelnek, ugyanakkor ificsoportunk tagjaival minden pénteken 17 órakor, az ifióra szokásos idejében videóchatelünk. Megállapodtunk mind a Füred TV-vel, mind pedig a Balatonakali TV-vel, hogy istentiszteleteinken felvett anyagunkat átvegyék és közvetítsék: előbbiben mindhárom történelmi egyház vasárnapi alkalmát leadják Vallásos délután című műsorukban egymás után 15 órától, utóbbiban szintén a műsorstruktúra állandó része lettünk” – folytatta beszámolóját Gabnai Sándor, aki március 16-ától bevezette a napi mini áhítatokat is videóüzenetek formájában, amit mobiltelefonnal vesz fel, majd a felügyelő úr segítségével teszi fel ezt is naponta a honlapra és a Facebook-csoportukba.

„A gyülekezeti fogadtatás meglepett, mert bár tudtam, hogy a közösség rendkívül nyitott a határokon belüli újításra, ettől még nem számítottam arra, hogy ilyen sok pozitív visszajelzést kapok írásban és szóban is – mondta örömmel a lelkész. – Mind gyülekezeti tagjaim, mind számos üdülő tagunk, mind Füredre visszajáró testvéreink, mind régebbi gyülekezeteim és egyházmegyém tagsága, a gyülekezet perifériáján levő nem igazán aktív tagok és a totálisan idegen testvérek és érdeklődők találtak ránk ezeken a közvetítéseken keresztül, és jeleztek vissza ilyen-olyan formában számomra.”

Meglepő volt számára az is, hogy milyen fogékonyak az emberek a nem megszokott helyeken és sablonformában végzett áhítatokra. Ezeken nemhogy megbotránkoztak volna, hanem éppen ellenkezően reagáltak.

„Nem ütötte ki a biztosítékot, hogy a gyülekezeti trambulinról jelentkeztem be, hogy a térdeplőn csücsülve olvastam fel idézeteket, hogy az egyik igéhez üzenetként felolvastam az Öreg néne őzikéjét, hogy egy szeretett, volt presbiterünk szűk családi körben megtartott temetésének helyszínéről jelentkeztem be (így az őt szerető gyülekezeti tagok is szinte ott lehettek velem a temetőben) vagy, hogy a holokauszt emléknapon a szemközti zsinagóga előttről emlékeztem Radnóti Erőltetett menetét szavalva, hogy a csocsóasztalunkba helyeztem bele a felvevő mobilomat, és a gyülekezeti termünk felújításához használt eszközöket vagy éppen a szájmaszkot is felhasználtam illusztrációnak. Örültek a templomi áhítatoknak éppúgy, mint a lelkészi irodában tartottaknak, örültek a gyülekezeti termi bejelentkezésnek éppúgy, mint a szabadtérieknek.”

A lelkész az útmutatóbeli napi igéket használja általában az áhítat alapigéjének, néha pedig a hosszabb igék egy-egy kiemelt igeversét.

„Természetesen, szinte nincs olyan áhítat, amelybe ne kerülne bele a járvány kontextusa, ugyanakkor ez esetekben mindig igyekszem biztató, bátorító, optimista és továbbsegítő lenni ezekben - és inkább a nagy vasárnapi igehirdetésekbe merészelek akár olyan témakört is belecsempészni, mint például felfogható-e ez a helyzet amolyan égi büntetésnek is, vagy vajon jók-e azok a döntések, amelyek most nagyban és kicsiben születnek (pl. kórházi átrendezések).”

És a folytatás?

„A gyülekezet tagjai már várják a napi bejelentkezéseket, így amíg a járvány tart, addig ezeket mindenképpen csinálom. – vélte a lelkész, aki a héten bevonta ebbe a szolgálatba a gyülekezet teológusát is, és reméli, hogy a többi körzetében élő kolléga is nyitott lesz erre az elkövetkező hetekben. – Arra is gondoltam, hogy pünkösd után (ha még ez az állapot marad) a keddi bibliaóra áhítatát kiváltom azzal a mini előadással, ami amúgy annak a keddnek a soron következő bibliatanulmánya lenne Márk evangéliumának boncolgatásában.”

Gabnai Sándor egyébként úgy látja, hogy evangélikusságunk és lelkészeink nagyon ügyesen hidalták át ezt a nehéz időt, országosan is jó visszhangja van ennek. „Ugyanakkor ez azt a kérdést is felveti, hogyha most ez ilyen jól megy, akkor miért nem csináltuk eddig is így, nem kiváltva a közösségi alkalmakat, hanem azok mellett. Ez persze egy olyan kérdés, amire nem lehet már így utólag mindenki számára elfogadható választ adni. A járvány után immár kell is folytatnunk ezt, de csak részben. Kell folytatni, mert már el fogják várni, igényelni is fogják, és most már látták is, hogy tudjuk mi ezt így is csinálni, ha muszáj. Ugyanakkor csak részben, mertha visszaáll az élet, akkor ezekre nem lesz már naponta sem idő, sem energia a részünkről, illetve véletlenül se szeretnénk elkényelmesíteni a híveket azzal, hogy minek templomba eljönni, úgyis megnézhetjük fotelból az istentiszteletet, minek a kiscsoportos alkalmakra eljönni, megy az videóchaten is. Meg kell találni a helyes egyensúlyt. Egyelőre én azt látom, hogyha visszaáll a normál rend, akkor is fogok ha nem is napi, de heti rendszerességgel mindenképp egy-egy videóáhítatot feltenni.”