1987 őszén kezdett püspöki szolgálatom első tv-kritikáját Seregély István egri érsekkel együtt a fenti címen írtuk, egy nagyon malackodósra sikerült szilveszteri műsor után. 1990-től egyházaink tévészereplése ügyében tárgyaltunk Czigány Györggyel, a Magyar Televízió elnökségének tagjával (1990. 01. 22.), Hankiss Elemérrel, a Televízió elnökével (1991. 02. 06.) majd a Duna Televízó indítása ügyében Antall József miniszterelnökkel (1993. 05. 10). Mindig téma volt a lélek- és közösségépítő szándékok műsorokbeli megjelenítése, sőt javasoltuk a korábbi szocialista idők híres „három T”-ből (támogatás / tűrés / tiltás), ha szükséges, a cenzúra alkalmazását is. Mindez a múlt emléke!

Ma az a helyzetünk, hogy a meglehetősen sok, a keresztény-humánus etikát nélkülöző, sőt az általános jóizlést, családot, magyarságunkat romboló hazai és külhoni adásokat bírálva a válasz: kapcsold ki, nézd a gyönyörű természetet, hazánkat vagy a külföldöt bemutató műsorokat, sportadásokat, zenei vetélkedőket, kapcsolj a külföldi programokra, ha bírod a nyelvet, stb.

De marad még egy kérdés: kik a felelősek azért, hogy a programok közül sok, mostanában színvonalában, általános emberi beállításaiban nagyon elzüllött! Azt hittem, a „Jóban Rosszban” után már nincs „lejjebb”, de mégis van! Találtak egy szörnyű, ijesztő, csak a pénzszerzésre és élvezetekre beállított török sorozatot, a „Sorsok útvesztője” címűt. Riadtan kérdezzük, egy mondanivalójában romboló, technikai kivitelében gyenge adást ki mert „ráborítani” az országra? Nincs ott, ahol ezt javasolták, egyetlen egy filmes szakember sem, amikor sorra készülnek nálunk a nemzetközi díjakat elnyerő filmek? Csodálom, hogy akadtak magyar színészek, akik hangjukkal vállalni voltak képesek ezt a szörnyűséget! Ide sürgősen tiltakozás, és megfelelő hivatalos számonkérés kellene!

Kérem, ne gondolják, hogy megrögzött tévéellenes vagyok! Életem személyes és tudományos sikerét a magyar tévétől kaptam, amikor 1965. december 5-én a Shakespeare műveiről szóló világirodalmi vetélkedő első díját mint fiatal evangélikus lelkész megnyertem (hangzott is szocialista körökben: "A klerikális reakció keze ide is betette a lábát!” ).

De jutalmul ösztöndíjat kaptam Genf és Zürich egyetemeire, majd évtizedekig nemzetközi vonalon dolgozhattam mint vallásszociológus teológus, majd lelkész és püspök. Tehát: Értéket a képernyőre!

A szerző egyházunk 83 éves nyugalmazott lelkésze és püspöke.