Hogyan találhatunk a reménység forrásához? – Könyv a Nyugat válságjelenségeiről és a gyógyírról

Hogyan találhatunk a reménység forrásához? – Könyv a Nyugat válságjelenségeiről és a gyógyírról

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Péter
Nemrégiben jelent meg az Esteledik, a nap már lemenőben – Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget című kötet a Szent István Társulat gondozásában. A guineai származású bíboros a Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációjának prefektusa, szerző- és beszélgetőtársa pedig francia újságíró. Művük felkavaró, egyben reményt sugárzó.

Az ötszáz oldalas, négy részből álló interjúkötet címe az emmausi tanítványok Jézushoz intézett kérésének – „Maradj velünk, mert esteledik…” (Lk 24,29) – erősen aktualizált, szimbolikus értelmezése. A nap és a világ alkonya közötti merész párhuzam már Wilhelm Löhe 19. századi evangélikus lelkipásztor gyönyörű esti imádságában is megszólal: „Maradj velünk a nap alkonyán, az élet alkonyán, a világ alkonyán.” (EÉ 731. o.)

Diagnózis: szükségszerű hanyatlás. Az Esteledik, a nap már lemenőben című könyvben Robert Sarah, a hetvenöt éves afrikai bölcs három átfogó és kemény diagnózist ad Európa állapotáról, ahogyan ő azt értékeli. Meglátása szerint a nyugati világot fenyegető összeomlás hátterében kulturális és identitásválság húzódik meg. „A Nyugat nincs tisztában önmagával, mert nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy ki teremtette és rendelte olyanná, amilyen volt, és amilyen ma is. Manapság számos ország, nemzet nem ismeri saját történelmét, s mindez szükségszerű hanyatláshoz vezet…” – olvasható a műben.

Az első három rész fejezetcímei sötét kórképet vázolnak fel. 1. Lelki és vallási összeomlás: a hit, a papság, az egyház válsága, valamint akédia [kedvetlenség, lelki kimerültség – a szerk.] és identitásválság. 2. A leértékelt ember: az ember gyűlölete és az élet gyűlölete. 3. Az igazság bukása, erkölcsi hanyatlás, politikai tévelygések: gyűlölet, gúny és cinizmus, Európa válsága, a Nyugat tévedései, a dekadencia gyászmenete…

Provokatív gondolatok. Az evangélikus olvasót némileg provokálja a bíboros, amikor az egyház válságával kapcsolatban Georges Bernanos [francia katolikus író; 1888–1948 – a szerk.] Márton testvér című könyvéből többek között ilyen gondolatokat idéz: „Aki ugyanazokkal az eszközökkel akarja megreformálni az Egyházat, mint a világi társadalmat, nemcsak kudarcot vall vállalkozásában, hanem elkerülhetetlenül az Egyházon kívül találja magát. […] Az Egyháznak ezért nem reformátorokra, hanem szentekre van szüksége…”

Robert Sarah hozzáteszi: „Szentekre várunk hát, akik neki mernek látni a belső reformnak.” De vajon nem ezt tette éppen Márton testvér, ha katolikus értelemben nem tartjuk is szentnek? S vajon nem éppen ezen fáradozik Ferenc pápa is, akihez Sarah bíboros lojális, de nem titkolja, hogy gondolkozásában közelebb áll a konzervatív XVI. Benedekhez.

Emmausi reményterápia. Az alapos diagnózist követően a könyv utolsó részében megszólal a bizakodás gyógyító hangja is. A Reményre találva című rész két fejezetcíme is sokatmondó: Isten kinyújtja kezét; Mit kell tennünk?

Hogyan találhatunk a reménység forrásához? Isten kinyújtja felénk a kezét, csatlakozik hozzánk az emmausi úton: kérdez és meghallgat, tanít és megtöri a kenyeret. Az úrvacsora évében érdemes megszívlelnünk, ahogyan Robert Sarah az eucharisztia liturgiájának áldásairól vall: „A liturgia Isten öröme […], belemerít minket magának Istennek az életébe. […] A liturgia a remény gyógymódja. Újraéleszti Isten utáni vágyakozásunkat, és ugyanakkor már jól is lakatja azt!”

A szerző emellett hangsúlyozza a tanítás és a tanulás fontosságát. Rámutat arra, hogy az ősegyház áldást hozó pásztorai „idejük lényeges részét tanítással töltötték […]. Isten népét tanították, mert tudták, hogy szavaik által a hívek találkoznak Jézussal.” Éppen ez a találkozás a fő cél, ahogyan az afrikai bölcs sarkosan megfogalmazza: „Amíg fizikailag nem találkoztunk Jézussal, nem vagyunk igazán keresztények.”

Mit kell hát tennünk? Robert Sarah szellemes hasonlattal a szobrász munkáját idézi, akinek „csupán” annyi a dolga, hogy lefaragja a felesleget a kőtömbről: „Nem nekünk kell kitalálni az Egyházat. Az Egyház Jézus műve. Nekünk csak el kell távolítani mindazt a rárakódott réteget, amelyeket bűneink és a világgal való engedményeink ráraktak az ő művére egészen odáig, hogy elfedtük a szépségét.”

Igazi prófétai hang ez, lelkesítő, reményteli küldetés olyan Krisztus-tanítványok nyomában, mint Márton testvér, Ferenc pápa vagy éppen Robert Sarah.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!