Szebik Imre nyugalmazott püspök áhítatát követően Cserhátiné Szabó Izabella püspökhelyettes, a vendéglátó gyülekezet 21 éve Fóton szolgáló lelkésze köszöntötte a megjelenteket, majd Simon Eszter felügyelő mutatta be a több mint kétszázéves gyülekezet arculatát.

Fabiny Tamás püspök a 2015-ös év igéjére – „Fogadjátok be egymást” (Róm 15,7) – épített püspöki jelentésében részletesen megvizsgálta az ige exegetikai vonatkozásait és hazánk egyházi valóságában való leképeződését. A menekültkérdésről szólva kiemelte a Diakóniai Osztály munkáját és a segítő munkába bekapcsolódó gyülekezetek példáját, valamint az élénk nemzetközi érdeklődést, anyagi és szakmai támogatást. Az ige fényében elemezte az egyházmegyékből érkezett beszámolókat, kiemelve, hogy az egyházkerületben milyen jelei vannak befogadásnak – vagy éppen hol nem gyakorolják azt. Az örvendetes jelek mellett (szeretetszolgálat létrehozása Borsodban, a budakeszi gyülekezet önállósodása, konszolidálódás Pilisen, diakóniai munka Hajdú-Szabolcs és Nógrád megyében) több visszás jelenségre is felhívta a figyelmet (a gyülekezeti testületek politikai megosztottsága, a közösségvállalás hiánya a lelkészi munkaközösségben).

Beszámolójában az ügy fontosságára való tekintettel részletesen idézte Bence Imre esperesi jelentését, melyben a keresztény közösségeken belüli egység óvására figyelmeztet: „Nekünk lelkészeknek és gyülekezeteknek, vigyáznunk kell arra, hogy ne legyen számunka megosztó és a közösségünket erodáló ez a folyamat. Mert tény, hogy meg kell látnunk a migrációra kényszerített embertársaink arcát, és a magunk lehetőségeit figyelembe véve, segíteni kell rajtuk. S az is tény, hogy ebben más a keresztyének és más az állam szerepe. De meglátásom szerint, észre kell vennünk a félelmek között élők arcát is, és nekünk feléjük is van küldetésünk. Mert az is pásztorolásra szorul, aki munkáját, megélhetését, biztonságát vagy jövőjét, kultúráját veszélyben érzi, és fél. Ezúton kérem a gyülekezetek vezetőit, hogy sokkal több pasztorális együttérzéssel kezeljék azoknak az ügyét, akik félnek, és ne engedjék, hogy a gyülekezetek közössége a külső krízis miatt belső, közösségen belüli krízisbe jusson. A keresztyén hitvallásunkat sokkal erősebben, egymás iránti több toleranciával kell megélnünk.”

Fábri György egyházkerületi és országos témákra kitérő jelentésében kiemelte az Evangélikus Hittudományi Egyetem ügyét: az elkötelezett, minőségi lelkészutánpótlás „kitermelése” közös feladat (idén csupán hatan jelentkeztek a lelkész szakra!). A menekültkérdésre vonatkozóan kiemelte, hogy állampolgárként önállóan dönthetünk álláspontunkról, azonban keresztény közösségként nem tekinthetünk el a keresztényi odafordulás, a segítő attitűd feladatától. Angela Merkel nyomán idézte, hogy az értékrelativizmust jelentő multikulturalizmus halott, de a multikulturalitás környezetünket meghatározó valóság.

Élénk beszélgetés bontakozott ki a lelkészi életpályamodellről, a lelkészcsaládok helyzetével kapcsolatos munkáról. Bence Imre az előkészítő munkacsoport tagjaként tájékoztatott arról, hogy képzési, az elakadásokat jelző, illetve anyagi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport létesült – nem csak evangélikus részvétellel. Az előkészítő anyag a májusi zsinat elé kerül majd. A jelenlevők kifejezték igényüket a döntéshozatalt megelőző, minél szélesebb körű tájékoztatásra.

Szabó András bemutatta a vele érkezett szlovák lelkésztestvért, Pavol Stefeket, aki egy hete a partnerszerződés keretében szolgál nálunk. A Szlovákiából érkező lelkészekkel való együttműködés mellett, egyes magyar lelkészek határon átnyúló szolgálata is örvendetes jelenség.

Az egyéb témák sorában Fabiny Tamás püspök a norvég egyház minapi döntésével kapcsolatban nyújtott tájékoztatást, mivel az északi egyházkerületet partnerszerződés fűzi a mørei egyházkerülethez. Személyes beszélgetést folytatott Ingeborg Midttømme püspöknővel, aki a norvég püspöki kar konzervatív szárnyához tartozik. A zsinati döntés értelmében mindenkinek joga van templomi házasságot kötni, de a lelkészek nem kötelesek a szertartást elvégezni. A mørei kerületben kb. a lelkészek 10 százaléka hajlandó ezt elvégezni, Oslóban fordított az arány. A kötendő házasságok kb. 0,5 százaléka kötődne azonos neműek között, évente egy-két esetről beszélünk tehát.

A püspök álláspontja változatlan: nem érzi a lelkészi hivatással összeegyeztethető gyakorlatnak a homoszexualitást. Nem ordinálna tehát homoszexuális lelkészjelöltet, az azonos nemű párok egyházi összeadását sem tartja gyakorlandónak. Segíteni, támogatni, integrálni kell ugyanakkor az érintett gyülekezeti tagok beilleszkedését. Az egyháznak a lelkigondozói szempontok figyelembevételével kell eljárnia. Ebben az a dologban a Püspöki Tanács tagjai egyek. A Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeinek álláspontja szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, a pasztorális szempontok ugyanakkor tisztázandók.

A komplex társadalmi környezetben végzett szolgálat során útmutatást jelenthet a felügyelői jelentés summája: „A magunk keresése, mint életforma, jellegzetes kamaszkori sajátosság, kedves is tud lenni és izgalmas. De kétezer évvel Krisztus után, ötszáz évvel a reformáció kezdete után, közel három évtizeddel az egyházi felszabadulásunk után, ideje volna magunkra találnunk – ez viszont csak akkor fog sikerülni, ha nem magunkat, hanem Krisztust keressük.”