Nyíregyháza és Iserlohn testvérvárosi kapcsolata jövőre már a harmincadik jubileumi évfordulójához érkezik, melynek megnyilvánulásai az eltelt évtizedek során rendkívül sokrétűek és intenzívek voltak, és azok mind a mai napig. Az evangélikus egyházon belül egyházközségi szinten azonban sajnos eddig nem sikerült hivatalos kapcsolatokat kiépíteni, annak ellenére, hogy a nyíregyházi, városi partnerkapcsolatokat ápoló bizottságban szinte kezdetektől fogva jelen volt az ősi tirpák gyülekezet egy tagja is. Természetesen – ezen előzmények után – most nagy örömére szolgált mind a nyíregyházi városi bizottságnak, mind a meghívott delegáció tagjainak, Dezső Dórának, a nyíregyházi Mustárház Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda munkatársának, az egyházközségünk igazgató lelkészének, dr. Kovács László Attilának és Laborczi Gézának, a kertvárosi evangélikus gyülekezet lelkészének, valamint e sorok írójának a fentiekben felsorolt három szervezet által rendezett Iserlohni Európa-napokra szóló megtisztelő egyházi meghívás.

A rendezvény fő vezérfonala a békére való törekvés, a béke megőrzése volt. Mint megfogalmazódott, ebben a keresztény egyházaknak egyre növekvő felelősségük van. A rendezvény időpontja sem véletlen, hiszen a 2018 novembere történelmi emlékeztetőként is szolgált: a négyszáz évvel ezelőtti harmincéves háború kitörése, majd az azt lezáró vesztfáliai béke (Münster, 1618.), valamint az első világháború 1918. évi befejezése.

A három napon át tartó, kiválóan szervezett, lélekemelő rendezvényen a vesztfáliai és helyi vendégeken kívül a meghívottak között jelen voltak az európai testvéregyházak és testvérvárosok: Almelo (Hollandia), Biel (Svájc), Chorzów és Jawor (Lengyelország), Glauchau (Szászország), Hall (Ausztria), Novocserkasszk (Oroszország), Marosvásárhely (Erdély), Nyíregyháza (Magyarország) és Franciaország küldöttei.

November 2., péntek

A delegációkat a helyi, letmathei Friedenskirche protestáns egyházközség tagjai, valamint Burckhardt Hölscher és Martin Ahlhaus lelkészek fogadták nagy szeretettel a Dietrich Bonhoeffer Ház közösségi termében. Az érkezés után a béke templomában (Friedenskirche) a Mi Európában című, zenei betétekkel színesített rendezvényen a gyülekezet és Iserlohn város vezetői mellett felszólalt Dagmar Freitag, a Bundestag tagja és Martina Espelöer, a körzet szuperintendánsa, hangsúlyozva a keresztény egyházak szerepét és felelősségét a nemzetek közötti béke és az egymás iránti tolerancia megőrzésében. Nagy érdeklődést váltottak ki a különböző nemzetiségű európai delegációk tagjai által elmondott felszólalások is. Jó volt hallani, látni és érezni, hogy habár Európa különböző tájairól jöttünk, és így különböző történelmi háttérrel rendelkezünk, mégis lehet közös, békés jövőnk, különösen ha nemcsak némán hallgatunk, amikor a környezetünkben és a világban egyre erősödő populista-nacionalista hangokat halljuk, hanem megszólalunk, sőt teszünk is azért, hogy a szavunk hallható legyen.

A vendéglátók és szervezők már korábban kérték a különböző nemzethez tartozó delegációkat, hogy egy marokba férő követ hozzanak magukkal a lakóhelyükről, melyet majd a vendéglátó egyházközség egy „relieffalba” fog beépíteni. Mint tudjuk, mi a nyírségi homok miatt igencsak gondban voltunk ezzel, de templomépítő őseinktől kölcsönözve a példát mi is, akár annak idején ők, a közeli zempléni kőbányából hoztuk a kért követ (bár nem ökrös szekéren), majd egy maroknyi zsákocskában nyírségi homokot is adtunk hozzá kiegészítésképpen, megemlítve a városunkról szóló dal egy részletét, mely szerint Nyíregyházát „Hitből és homokból építették...” A hosszú, de tartalmas pénteki napot az iserlohni művészeti egyesület Európa, sokszínűség az egységben című képzőművészeti kiállításának megnyitója és megtekintése, majd a vendéglátók és a vendégek közötti kötetlen beszélgetés zárta.

November 3., szombat

Talán mondanom sem kell, vendéglátóink, valamint a partnervárosunk bizottságának tagjai nagy szeretettel és szervezettséggel gondoskodtak rólunk, mondhatni, a tenyerükön hordoztak bennünket.

A szombati nap nagyobb részét a vesztfáliai Münster városában töltötték a delegációk tagjai a vendéglátók kíséretében. Természetesen a cél itt is elsősorban a békét hozó városnak és a békéhez vezető történelmi útnak, majd a békekötés körülményeinek megismerése volt. A vesztfáliai béke mint európai esemény címmel dr. Bernd Thier lebilincselő múzeumi előadását hallgathattuk meg, majd tárlatvezetéssel támogatva bővíthettük idevonatkozó, meglehetősen hiányos ismereteinket. A rövid városi sétába még éppen belefért a dóm megtekintése is. Igyekeznünk kellett, hogy a gyülekezeti házban már előkészített szeretetvendégségre időben visszaérkezzünk.

Ismét „a béke templomában”, a nap záróeseményén Matthias Nagel (zene) és Dieter Stork (szöveg) szerzők Dietrich Bonhoeffer című énekoratóriumát hallgathattuk. A templom kórusát Christian Otterstein vezényelte, Hubert Schmalor (zongora), Laura Flanz (ütőhangszerek), Hartmuth Tripp (saxofon), Ute Jellinghaus (trombita), Gerd Neumann (furulya) és Christine Otterstein (szólószoprán) közreműködésével. Az oratórium tartalmának mélységéből következik, hogy benyomásaimat itt most meg sem próbálom leírni, talán csak egy sort…: „Es gibt keinen Weg zum Frieden, ausser dem Frieden selbst! Christus, unser Friede!” – „Nincs út a békéhez a békén kívül! Krisztus – a mi békénk!”

November 4., vasárnap

Az istentisztelet, az öröm és a búcsú napja.

„...hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.” (Lk 1,79) Ökumenikus ünnepi istentiszteletre gyülekeztünk a letmathei Friedenskirche gyülekezetének templomában. A vendéglátók nevében Burckhardt Hölscher köszöntötte a testvérvárosok és -gyülekezetek, a különböző egyházak és a város képviselőit. A lelkipásztorok megosztva szolgáltak ezen az ünnepi istentiszteleten, melyet a fiatalok szolgálata és Christine Otterstein szólóéneke tett még ünnepélyesebbé. Az igehirdetés szolgálatát Tomasz Stawiak lelkész (Jawor, Lengyelország) végezte. Szeretetvendégség, ebéd, személyes beszélgetések, tervek, ajándékok, névjegykártyák átnyújtása, beszédek, a közösségben kapott evangéliumi öröm, majd végül búcsúzóul közös ének zárta a hétvégét… 

Európa Iserlohn–Letmathe nevű városkájában, annak is egy kis protestáns gyülekezetében, „a béke templomában” a szeretet a lángja, lelkülete erős kötelékével kötötte össze a különböző országokból, különböző városokból, különböző gyülekezetekből érkezőket és vendéglátóikat. Imádkozzunk Európáért és a világért, hogy ne csak a röghöz, a töredékeshez tartozó kultúránk, nyelvünk, nemzetünk, bőrszínünk, szokásaink, hitünk kössön össze bennünket, teremtményeket, hanem elsősorban és alapvetően Isten szeretete, mert csak ez az egyetlen valódi megtartó kapocs. Mert „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16)

És a beszámolóm végére egy megfejtendő mondat: „Durch die Liebe dienet einander.” Talán sikerül nemcsak megfejteni, hanem be is tartani…