– Az Evangélium Színház nemcsak Magyarországon belül, hanem az országot övező magyar lakta településeken is rendszeresen fellép. Milyen szellemisége van a színháznak?

– Erre a kérdésre a színház doyenje, Udvaros Béla tudná a legautentikusabb választ adni. Ő az elmúlt két évtizedben az Evangélium Színház szíve és motorja volt, s nevével mintegy összeforrt az Evangélium Színház neve. Az Evangélium Színház 1990 óta létezik az evangélikus, a református és az unitárius egyház jóvoltából. A színházat protestáns, keresztyén és magyar szellemiségűnek nevezem. Évente hagyományosan két bemutatónk van. A tavaszi virágvasárnap, az őszi a reformáció emléknapján. Idén majdnem megtörtük ezt a nemes hagyományt, mert a tavaszi bemutatónk virágvasárnap előtt egy nappal Sopronban lesz. A Csíksomlyói magyar passiót a Soproni Petőfi Színházzal közösen fogjuk bemutatni. Az Evangélium Színház budapesti közönsége kedvéért virágvasárnap a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében Silentium – a csendtől a szóig címmel egy pódiumjátékot fogunk bemutatni Wass Albert életművéből. Az előadás ingyenes. Ez magáért beszél a szellemiségről, mint ahogyan az is, hogy idén Pataki András rendezésében bemutatjuk Sík Sándor István király című drámáját, valamint Udvaros Béla rendezésében Az ember tragédiáját egy sajátos, ötszereplős feldolgozásban.

– Budapesten a kőszínházak mellett számos kisebb társulat is megtalálható. Mitől különleges az Evangélium Színház?

– A színházi világban számtalanszor megfogalmazódik, hogy mi a színház feladata, hol legyen a hangsúly: a társadalomkritikán, az oktató-nevelő szándékon, a szórakoztatáson? Társulatunk nevében hordozza feladatát, az evangélium, azaz az örömhír hirdetését színházi eszközökkel, a színház eszközével. Ha úgy tetszik, az Evangélium Színház az evangélizáció eszköze. Én Debrecenben tanultam a Református Kollégiumban. Ott rendszeresen hallottuk, hogy „ez az iskola más”. Mi ezt diáktársaimmal együtt akkor nem éreztük, hanem természetesnek vettük azt, ami rendkívüli. Amikor onnan kikerültünk, akkor döbbentünk rá, hogy milyen értékeket kaptunk, hogy mi volt az a más, az a több. Ennek analógiájára azt mondanám, hogy az Evangélium Színház más, mint a többi színház. Más, mert elsősorban az élet igenléséről szól. Udvaros Béla ezt így fogalmazta meg: „A káosz ellenében a rend, az erőszakkal szemben a művészet, a gyűlölet ellenében a szeretet mellett teszünk tanúságot.” Az én számomra a mi színházunk életszeretete nem ennek az életnek a hedonista szeretetéről, hanem az Istenben és Istennel való életnek az igenléséről szól.

– Milyennek látod a mai színházi világot?

– Ezt mint outsider mondom, a partvonalról bekiabálva. A színháznak lehet társadalomkritikát megfogalmaznia, sőt szükséges is, lehet szórakoztatnia, s kell is, de nem az egy színház feladata, hogy a kereskedelmi televíziókhoz hasonlóan az éppen aktuális hangulatnak vagy hangulatkeltésnek felüljön, vagy éppen azt csinálja. Másrészt nem az egy színház feladata, hogy az élet posványát és züllöttségét ábrázolja – bármennyire igaz is legyen az sajnos –, legalábbis anélkül semmiképp, hogy az kiutat vagy reményt mutatna. Harmadrészt – csúnyán fogalmazva – a színház nem az egyéni művészi élvezkedések kiélésének a terepe. Nem szabad, hogy az legyen. A színháznak lennie kell nevelő szándékának, szórakoztatnia is kell, kritikát is meg kell fogalmaznia. Két dologról azonban egyetlen színház sem mondhat le, a katarzisról és a reményről. Reményt adni mindezek, minden ellenére! Remény nélkül nincs katarzis, katarzis nélkül nincs színház. A legsötétebb, legkilátástalanabb helyzetben is ott kell hogy legyen egy fénycsíra. Ha nincs, vagy ahol nincs, ott semmi sincs, csak a sötétség. A színházban, ha előadás van, valami fény mindig van, sötétség akkor van, ha az ügyelő lekapcsolja a főkapcsolót, de akkor vége az előadásnak. A mai színházi életet izgalmasnak találom. Úgy gondolom, hogy az évtizedeken át lényegében mozdulatlan színházi struktúra a közelmúltban megmozdult.

– Virágvasárnap Silentium – a csendtől a szóig címmel a fasori evangélikus gimnázium dísztermében Wass Albert életművéből készült pódiumest lesz látható. Wass Albert személyét és munkásságát ma sokféleképpen értelmezik. Mi alapján választottátok ezt a darabot?

– Annak, hogy virágvasárnap éppen a Silentiumot s épp a Fasorban játsszuk, több oka is van. Mint már említettem, előző nap Sopronban lesz az új nagyszínpadi darabunk bemutatója. Egy ilyen produkció kimozdítása nem egyszerű feladat. Azonban hagyományainkat követve szerettünk volna virágvasárnap Budapesten is előadást tartani. Így merült fel a pódiumdarab, ami könnyen mozdítható. Állandó játszóhelyünk, a Duna Palota nagyszínpadán a pódiumdarab „elveszett” volna. Ez az előadás kisebb színpadot, meghitt teret igényel. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme méltó és alkalmas hely egy evangélium színházi előadás megtartására, illik a színház szellemiségéhez, ahogyan Wass Albert is. Köszönöm ezúttal az evangélikusoknak és a gimnázium igazgatójának, Hajdó Ákosnak, hogy lehetővé tették azt, hogy virágvasárnap méltó helyen együtt ünnepelhessünk.
Wass Albertről azt gondolom, hogy minden korszaknak megvan a maga kultusza. A kilencvenes években Márai Sándort olvasott szinte mindenki, ma nagyon sokan Wass Albert műveit lapozzák. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az Evangélium Színház felül egy bizonyos divathullámra. Wass Albert illik az Evangélium Színházba. Ezt az előadást néhány évvel ezelőtt Bánffy György válogatta, szerkesztette és rendezte. Ez magáért beszél. Nem hiszem, hogy akár neki, akár nekünk vagy bárkinek szabódnia kellene Wass Albert miatt, és megítéléséről polémiákba belebocsátkozni. Meggyőződésem, hogy nem ennek az egyre bornírtabb világnak kell megfelelni, az igazodási pontok belül és felül vannak.

– A Csíksomlyói magyar passió Sopronban történő bemutatása egy régi együttműködésnek vagy új kapcsolat kialakulásának köszönhető?

– Pataki András, az Evangélium Színház művészeti igazgatója az idei évadtól kezdve a Soproni Petőfi Színház igazgatója is. Így az együttműködés természetes. Eredetileg március 23-án a soproni színházzal egy Tamási Áron-darabot mutattunk volna be, ez azonban meghiúsult, így a Csíksomlyói magyar passió kerül bemutatásra.

– Mi különbözteti meg a most bemutatásra kerülő Csíksomlyói magyar passiót más passió-előadástól?

– A mai világban – ahol Szent Miklósból Coca Cola-télapó lesz, a karácsonyból vásárlási láz, húsvétkor pedig a tojást tojó nyuszi hozza az ajándékot – elsikkadnak az igazi üzenetek. A kereszténység legfontosabb ünnepe közeleg, a húsvét, a feltámadás ünnepe. A feltámadást azonban megelőzi a nagypéntek, a passió. Ismerjük azt a mondást, hogy „mindenkinek megvan a maga keresztje”. Ez alatt általában a nehézségeket, az élet apró-cseprő nehézségeit értjük, miközben ennek sokkal mélyebb értelme van. Mintha elfelejtenénk, hogy maga a kereszt egy kivégzőeszköz. A kereszten Jézus magára vette rossz szokásainkat, berögzült mániáinkat, gonoszságainkat, bűneinket, és meghalt értünk, azért, hogy harmadnapon feltámadjon. Ez az ünnep! Erre várunk, készülünk, ezért van passió! A Katona Imre által összeállított Csíksomlyói magyar passió Pataki András rendezésében és Szarka Gyula (a Ghymes együttes Kossuth-díjas tagja) zenéjével kerül a Soproni Petőfi Színház és színházunk által bemutatásra. A színlapról idézve: „Az előadás választ keres arra is, mi az ünnep szerepe az egyes ember és egy közösség életében, s vajon mi, mai nézők eljutottunk-e abba a kegyelmi állapotba (»lesz még egyszer ünnep a világon«), amelyre Vörösmarty vén cigánya oly konok reménykedéssel várakozik.” Úgy is mondhatnám, hogy a magnak el kell halnia ahhoz, hogy új élet szülessen. Én tavaly elültettem egy szem gesztenyét egy cserépben, s várakoztam. Az eltemetett magot nem láttam többé, de néhány napra a koszos, piszkos földből előbújt a csoda.

Az Evangélium Színház közelgő előadásai:

• Katona Imre: Csíksomlyói magyar passió – zenés misztériumjáték

Rendező: Pataki András

Zenei szerkesztő: Szarka Gyula

Koreográfia: Demcsák Ottó

Bemutató: március 23. – Soproni Petőfi Színház

• Wass Albert: Silentium

Szerkesztette és rendezte: Bánffy György

Előadják: Ács Tamás és Papp Attila

Március 24. 19:00 – Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme

A belépés ingyenes.