Az eperjesi kollégiumot 1919-ben felszámolták, a tanítóképző és a jogakadémia intézményei és oktatói Miskolcon találtak otthonra. Csengey Gusztáv tehát – harminchárom eperjesi tanév után – a Miskolci Evangélikus Jogakadémia tanára lett, s életének utolsó éveiben egyháztörténeti kurzusokat jegyzett. Az idős professzort kollégái és a jogászifjúság nagy szeretettel vette körül. Amikor kilencvenöt évvel ezelőtt, 1925. július 13-án elhunyt, nagy részvéttel temették el a miskolci evangélikus temetőben, ahol máig áll – néhány éve méltó módon felújított – síremléke, a Hunyadi utcai evangélikus templom előtt pedig emlékét őrzi Borsodi Bindász Dezső szobrászművész Csengey-mellszobra.

A professzor-költő kéziratait a jogakadémia őrizte, amelyet 1949. évi felszámolása előtt még államosítottak is, így a korábban a Tiszai Evangélikus Egyházkerület fenntartásában működő intézmény már nem rendelkezhetett a hagyaték sorsáról. Az intézmény dékánjának, Bruckner Győző professzornak a jóvoltából azonban a hagyaték méltó helyre került, így a meghatározó hányada − mintegy két tucat kézirat − jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának katalógusa szerint a kutatók rendelkezésére áll. A kéziratlistában azonban nem szerepel az Izráel története – Az újabb bibliai kritika eredményeinek nyomán című könyv kézirata: holléte rövid idővel ezelőttig rejtély volt.

Jóllehet csak két év múlva, 2022- ben lesz esedékes, a Miskolci Evangélikus Egyházközség már készül temploma felszentelésének kétszázhuszonötödik évfordulójára; egyebek mellett az 1983- ban megjelent gyülekezettörténeti könyv folytatásának elkészítésével. E sorok írója az elmúlt harminchét év történeti iratainak összegyűjtése során bukkant rá a Csengey-mű kéziratát őrző dossziéra. (Hitelességének megállapításában, illetőleg a kézírás azonosításában az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója, Hubert Gabriella nyújtott gyors és nélkülözhetetlen segítséget.)

A mintegy négyszáz oldalnyi, gyöngybetűkkel rótt kézirat kézbe vétele – érthető módon – rendkívüli, megismételhetetlen élményt nyújtott megtalálójának. És reménységet arra, hogy száztizenegy éves hányattatás után végre méltó helyére kerülhet ez a kordokumentum. Állagmegóvását követően feltehetőleg digitális formában állhat majd az érdeklődők rendelkezésére. Hogyan kerülhetett a kézirat a miskolci gyülekezet irattárába? Nos, a jogakadémia irattára a második világháború utolsó évében a gyülekezeti tanácsteremben kapott helyet. A gyülekezeti házat a megszálló orosz csapatok hadikórház céljaira vették igénybe. Távozásuk után azt kellett megállapítani, hogy az épület könyv- és iratállományának mintegy harmada semmisült meg… Ma már nem rekonstruálható, hogy a most megtalált kézirat véletlen folytán került-e a gyülekezeti anyagok közé, vagy valamelyik gyülekezeti tag gondoskodásából menekült meg. Mindenesetre a Gondviselés megmentette a megsemmisüléstől.

Könyv Izrael történetéről. Csengey Gusztáv mint az eperjesi evangélikus teológián az ószövetségi írásmagyarázat tanára 1907-ben kezdte el sajtó alá rendezni Izrael történetéről tartott előadásait. Eredetileg a művelt közönség számára gondolta összeállítani, reflektálva a bibliakritika akkor újnak számító eredményeire. A monográfia két évvel később, 1909-re készült el.

Izrael történetéről tartott akadémiai előadásai „fundamentális stúdiumnak” számítottak, amelyek a keresztyénség bölcsőjéhez, az Ószövetség történeti fejlődéséhez kívánták elkalauzolni a hallgatót. Előadásaiban pragmatikusan, a historikus összefüggések feltárása révén boncolgatta Izrael történetét. A kötet bevezetőjében ezzel a mondattal igyekszik felkelteni olvasói figyelmét: „…megrendítő eljárást vagyok kénytelen követni. Két ezredévnél régebbi építményt kell lebontanom, mit Önök gyermekkoruk óta megszoktak igaznak, valóságnak tekinteni. De sietek megjegyezni, hogy a lebontott anyagból építeni fogok, felépítem belőle Izráel igaz történtét.” A történeti kutatást elsősorban az igazság keresése és a tárgyilagos megközelítés kell, hogy jellemezze – vallotta Csengey.

A mű keletkezésének idején a teológiára nagy hatást gyakorolt Ferdinand Christian Baur tübingeni professzor tendenciakritikai irányzata, amely annak tulajdonított jelentőséget, hogy a Bibliában az egyes iratok milyen célzattal keletkeztek. Ez a bibliakritikai irányzat Hegel történetfilozófiai rendszerét alkalmazta Izrael történetére is. Ekkor jelentek meg a forráshipotézisek is, amelyek szerint a Tóra (Mózes öt könyvének anyaga) különböző forrásokból lett összedolgozva. Erről Csengey így vall művében: „Astronc János, XIV. Lajos francia király udvari orvosa a Genezis olvasása közben arra a felfedezésre jutott, hogy a fejezetek sorrendjében a »Jahve« (a kánon magánhangzóival: Jehova) és »Elohim« istennevek váltakozva fordulnak elő, és ha az ugyanazon istennevet használó szövegrészleteket egybeillesztjük s összerakjuk: két egymás mellett haladó, azonos tartalmú elbeszélést kapunk. Ebből a különös jelenségből arra a következtetésre jutott, hogy a Genezis különböző forrásokból van mesterségesen összeállítva. Ezt a fölfedezését közzé is tette egy 1753-ban Brüsszelben névtelenül kiadott művében, s ezzel a tudományt a puszta vélemények teréről karakterisztikus ismertető jelekhez vezette.”

Ezt a forráshipotézist alkalmazták és egészítették ki Hermann Gunkel, Rudolf Smend, Otto Eissfeldt, Julius Wellhausen és Georg Fohrer nyomán még számosan. Voltak, akik tizenhét forrást is feltételeztek csak a Genezisben. Ennek a korszaknak volt egyik meghatározó magyar egyénisége Csengey Gusztáv. Az általa is képviselt teológiai látásmódot a liberális teológiai irányzatokhoz sorolják. Ma is több teológiai intézményben oktatnak különböző forráshipotézisek mentén, míg a „konzervatív teológia” képviselői ezt a vonulatot ideológiai támadásnak értelmezik a bibliai fundamentalizmussal szemben. Így válik Csengey Gusztáv műve teológiatörténeti művé. 

Az evangélikus pap költő. Vélhetően kevesen tudják, hogy Csengey Gusztáv fordította német eredetiből az egyik legismertebb, nyár elején minden évben sok helyütt felcsendülő ének szövegét. Ez pedig nem más, mint a „Ballag már a vén diák…” kezdetű diákdal. Történt ugyanis, hogy – teológiai tanulmányainak lezárása után – az 1866– 1867-es tanévet Csengey Jénában töltötte, ott hallotta meg az iskolájuktól búcsúzó német diákok énekét: 

Csengey Gusztáv azonban már ezt megelőzően saját versével is országos hírnévre tett szert. A Vasárnapi Újság az 1863. évi lengyel forradalom alkalmából jelentette meg az alig húszéves költő egy évvel korábban írt versét, amelyben az 1794-ben elbukott lengyel felkelés hősének, Tadeusz Kościuszkónak állít emléket. A vers a felkelést leverő orosz cárral folytatott képzelt beszélgetés; a főhős izzó hazaszeretete annyira meghatotta I. Pál orosz cárt, hogy megkegyelmezett a felkelés vezetőjének.

Bár A fogoly lengyel egészen a második világháború végéig helyet kapott az iskolai tananyagban, s az iskolai ünnepségek gyakorta szavalt versének számított, ezután – érthető módon – „kiszorult a kánonból”, s mára csaknem feledésbe merült.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2020. augusztus 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.