Nem szabad a rangsorbeli helyért erőlködni

Gadóné Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója

– „Dagad a lutheránus kebel” – írta korábban a Kötőszó evangélikus közéleti blogon. A tantestület és ön felé van-e külső vagy belső elvárás, nyomás, hogy minden évben hasonlóan jó eredményt hozzon az intézmény?

– Valóban írtam ilyet, de ironikusan értettem. Nem esne jól, de nem lenne tragédia, ha az egyháziak közötti legelső helyünkről néhánnyal lecsúsznánk. Nem szabad a rangsorbeli helyért erőlködni, az több kárt okoz, mint hasznot. Érdekes, hogy a gyerekek között vannak olyanok, akik nyomásként élik meg a jó helyezésünket. „Tudok-e teljesíteni én egy ilyen jó iskolában?” Ez nemkívánatos irány – semmi nem jó, ami növeli az iskolai szorongást. Én magam mindent elkövetek, hogy ne hangozzanak el az iskolában olyan mondatok, amelyek a helyezéssel vagy bármivel kapcsolatban a gyerekek teljesítményszorongását növelik.

– Mit tudhatunk a Deák térre jelentkező diákok hátteréről, társadalmi összetételéről? Mekkora részük evangélikus?

– Azt gondoljuk, hogy a mi iskolánkban azok a gyerekek érzik jól magukat, akiknek korábban sem volt idegen az egyházi közeg, és ezen belül jobb tanulási képességűek. Amikor egyszer – máig sem értjük, hogyan – az összesített ötödik helyre ugrottunk előre, akkor ezt követően igen sokan jelentkeztek hozzánk, akiknek semmi közük nem volt sem az evangélikussághoz, sem úgy általában azokhoz az értékekhez, amelyeket mi fontosnak tartunk, csak egy „menő” iskolát kerestek. Ez nem cél. Fontosabb nekünk, hogy több evangélikus gyerek járjon hozzánk, akik megerősödhetnek identitásukban a gimnáziumi évek alatt. Jelenleg tanulóinknak kicsit kevesebb mint a fele evangélikus.

– Mit tapasztal a mostani Deák téri diákok pályaválasztását illetően? Mennyire változott meg a külföldön és belföldön tanulók aránya az elmúlt időszakban?

– Tavaly néhány más iskolaigazgatóval végeztünk egy kis összehasonlítást a továbbtanulással kapcsolatban. Csupa olyan – döntően budapesti – gimnáziumot vizsgáltunk, amelyek ebben a bizonyos rangsorban elöl állnak. Azt találtuk, hogy az egyházi iskolákban kicsit kevesebb a külföldi egyetemet választók aránya, mint a többi „elit” iskolában. Még egy különbség volt szembetűnő: az egyházi iskolákból többen választanak segítő pályákat, az orvosi mellett tanárit is – ami nagy szó – és más egészségügyi pályát, valamint a pszichológusit. Ez a tendencia a Deák teret is jellemzi. Örültem ennek az eredménynek, valamit tükröz az értékeinkből.

– Mi az, amit a rangsorral kapcsolatban nem kérdeztek meg öntől, de fontosnak tartaná elmondani?

– Természetesen büszkék vagyunk az eredményeinkre, de jó, hogy egyházunkban kifejezetten törekszünk arra, hogy iskoláinkat sokféle szempont szerint értékeljük, ne egyetlen rangsorba állítsuk. Hozzáadott érték, közösségépítés, a tanulók megtartása, hitélet, a sajátos nevelési igényű gyerekek szakszerű nevelése – ezek lehetnek további szempontok, amelyek egy iskola értékét mérik.

– Az elmúlt időszakban mi volt az a Deák téri eredmény, amely nem kapott széles nyilvánosságot, de ön büszke rá?

– Büszke vagyok arra, hogy a tanárok és a gyerekek hősiesen dolgoztak tavasszal, az online oktatás idején. Büszke vagyok az online passiónkra, a ballagási videónkra, énekkarunk és színjátszóink online összeállításaira. Ez a vírusos tavasz mindannyiunk számára élményszerűvé tette, hogy az iskola sokkal több mint a tanulnivalók beletöltése a gyerekek fejébe. Közösség, kapcsolatok, ünnepek, áhítatok, beszélgetések, színház, alkotás, zene, az élet elmondhatatlan gazdagsága – mindebből egy szelet az, amit a rangsor megmutat. 

Szeretettel tanítani és megértéssel nevelni

Kolarovszki Zoltán, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium igazgatója 

– A Péterfy idén a HVG középiskolai rangsorában a kilencvenegyedik helyen szerepel, vagyis a száz legjobb magyarországi gimnázium egyike. Igazgatóként miként értékeli ezt? Volt már az intézmény ezen vagy hasonló listán?

– Legutóbb 2018-ban szerepeltünk a HVG középiskolai rangsorában, akkor a hetvenhatodik helyen. Akkor is, és most is büszkeséggel töltött el a diákjaink szorgalma és pedagóguskollégáim odaadó munkája. Tisztelettel gondolok Hallgatóné Hajnal Juditra, iskolánk korábbi igazgató asszonyára, aki áldozatos, a minőség iránt elkötelezett munkájával megalapozta ezeket a szép eredményeket. Az elismerés természetesen jólesik, de ennél talán fontosabbak a diákjainktól és családjaiktól érkező köszönő szavak, és ezekből bőségesen akad. Itt említeném meg, hogy iskolánk fenntartója a Győri Evangélikus Egyházközség – Csorba János igazgató lelkész úr tolmácsolta a gyülekezet elismerését is. 

– Ezzel az elismeréssel együtt nehezedik valamilyen nyomás önre mint igazgatóra, esetleg a tanári karra?

– Véleményem szerint nem nehezedik ránk nyomás. Ajándékként élem, éljük meg a HVG rangsorában való szereplést. Az ajándékot pedig meglepetésként éli meg az ember, és örül neki. Ugyanolyan elkötelezettséggel fogunk dolgozni a továbbiakban is, mint eddig. Ha ez újabb ajándékokat eredményez, annak nagyon fogunk örülni.

– Mit gondol, mi vezethetett ehhez a helyezéshez?

– Az általános iskolánkban dolgozó tanítók és tanárok megalapozzák a középiskolai tanulmányokat, a továbbhaladó diákoknál ez nélkülözhetetlen. Kívülről is komoly érdeklődés van a gimnáziumunk iránt. E kettőnek köszönhetően a középiskolánk és a tanulmányok iránt elkötelezett tanulók nyernek felvételt a Péterfybe. Ez igaz a négy- és a nyolcosztályos gimnáziumi képzésre egyaránt. Ki kell emelni a középiskolai tanárok által hozzáadott pedagógiai értéket – ez a legfontosabb. A tanulóink többsége átlagos képességekkel rendelkezik, a pedagóguskollégák magas színvonalú munkájukkal hozzák ki a legtöbbet a rájuk bízott gyermekekből.

– Hogyan jellemezné a Péterfy-gimnázium szellemiségét?

– Mi egy „nagy család” vagyunk, ahol vannak kicsik – ők az óvodások –, akiket szeretettel vesz körül az óvodai közösség, és vannak nagyok, ők a gimnazisták, akik már a felnőtt életre készülnek. A családban a legfontosabb a megértés és a segítség nyújtása. Szeretettel tanítani és megértéssel nevelni. Azt a szeretetet, amit a gondviselő Isten kegyelméből nap mint nap megélhetünk, próbáljuk gyakorolni az iskola mindennapi életében is.

– Miként döntik el, hogy kit vesznek föl a gimnáziumba?

– A felvételt az általános iskolából hozott eredmény és a központi felvételin elért pontszám határozza meg. A szóbeli meghallgatás ismerkedés, ahol az evangélikus-keresztyén értékek iránti elkötelezettségről tájékozódunk. Ennek köszönhetően iskolánkba döntően olyan tanulók nyernek felvételt, akiknek a családjában megvan a keresztyén gyülekezethez való tartozás igénye. Ezt a kötődést a megszokott formákon túl – áhítatok, hittanórák – azzal is erősítjük, hogy elvárás a diákjaink felé, hogy rendszeresen vegyenek részt gyülekezeti, istentiszteleti alkalmakon. 

– Terveznek-e további fejlesztést, vezetnek-e be újdonságokat az intézményben a jövőben?

– A mondás szerint jól bevált recepten nem érdemes változtatni. Ez persze nem igaz… Természetesen fenntartjuk az iskola képzési szerkezetét, a csoportbontások rendkívül nagy számát, a kifejezetten jó oktatási infrastruktúrát. Ezen túl megpróbáljuk minél nagyobb mértékben kihasználni a digitális eszközökben, oktatásban rejlő lehetőségeket. Hiszünk benne, hogy a mindenható Isten áldása van és lesz az iskolánkban folyó nevelő-oktató munkán.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2020. november 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.