Az ünnepi alkalomra a központ régi munkatársai, alapító tagjai, egykori és jelenlegi külsősök és belsősök gyűltek össze, és jelen volt D. dr. Harmati Béla püspök is, aki két évtizede felszentelte az épületet. A torta, hiszen születésnapot ültünk, mi mást is formázhatott volna, mint egy gyönyörű, „retró” rádiókészüléket… A nap apropóján most álljon itt néhány szívből jövő vallomás.

Gáncs Péter püspök: Életem egyik legnehezebb és legkockázatosabb lépése volt, amikor 1996 őszén úgy döntöttem, hogy 1997-ben, tizenhat évi boldog gyülekezeti lelkészi szolgálat után búcsút veszek a szeretett Nagytarcsától, és elvállalom az országos missziói lelkészi állást, amelynek része az evangélikus rádiómisszió vezetése is.

Isten áldását látom abban, hogy a finn és norvég rádiómisszió, valamint Harmati Béla püspök támogatásával alig egy év alatt a cinkotai romos iskolaépület teljes átépítésével megszületett a ma is működő Evangélikus Missziói Központ rádióstúdióval, irodákkal, szolgálati lakásokkal. Hálás vagyok a remek munkatársakért, akik igazi csapatmunkában, részben önkéntesként vállalták, és szívvel-lélekkel, odaadó hűséggel végezték éveken át velem együtt ezt az úttörő munkát. Örülök, hogy ma is folyik egyházunknak ez a fontos missziói szolgálata, amelyet kísérjen továbbra is Urunk gazdag áldása!

Szeverényi János országos missziói lelkész, a központ igazgatója: Jól éreztem magam korábbi szolgálati helyeimen, de amikor Gáncs Péter – elődöm a missziói lelkészi munkában – püspöki szolgálatot vállalt, megdobbant a szívem: igen, ez az én utam. Isten megnyitotta a kaput, és teret adott a szolgálatban. Évente ötven-hatvan gyülekezet, konferencia, evangelizáció, előadások, lelkigondozás, tanácsadás, médiamunka, internet, határon túli magyarok közötti szolgálat. Isten kegyelmesen elhordozott, megtartott, megerősített. Egyedül övé a dicsőség!

Bálint Gyöngyi: Tíz éven át lehettem a központ munkatársa, de már 1993-tól részt vettem a rövidhullámon sugárzott keresztyén műsorok készítésében, gondozásában.

Mérhetetlen Isten találékonysága, amellyel gondjaimra bízta a hallgatókkal való kapcsolattartást, a levelezést, a visszajelzéseket, a konferenciák szervezésében való részvételt. Hittem és éreztem: helyemen vagyok. Mérhetetlen volt szolgálatunk gyümölcse, nem lehetett számszerűsíteni a valóságot, ez pedig egyszerre kívánt találékonyságot és alázatot. Igaz ez a lelki munka minden területére, de a rádiómisszió esetében fokozottan az. Mérhetetlen Isten hordozó és megtartó szeretete olyankor is, amikor minden borul, és megszűnik a „helyemen vagyok” bizonyossága. Személyes vallomásom, hogy Isten új helyet, új feladatokat, megújuló erőt és örömöt ad. A missziói központ szolgálatát szívügyemként kísérem figyelemmel a jövőben is.

Börönte Márta lelkész: „Erős vár a mi Istenünk! Rádiómisszió! Hallgatom önt!” – így köszöntöttem hallgatóimat a láthatatlan gyülekezetemben hat éven át, kéthetenként a Kossuth rádió Evangélikus félórájának elhangzása utáni órákban. Isten kegyelméből négyezer-száznegyvennégyszer vehettem fel a telefont. Húsz év távlatából is tartom egy-egy hallgatóval a kapcsolatot. A gyermekek között végzett szolgálat mindig fontos volt számomra, ezért készítettük el a missziói központban az Írok Neked, Istenem és A titkok naplója című audiokazettákat az írásaimból. Mentálhigiénés szakemberként diplomamunkámat a gyász témájából írtam. Így született meg a Veled vagyok, fogom a kezed! című hanganyag. Fontos számunkra a szeretet továbbadása, mert naponta tapasztaljuk: a Mindenható fogja a kezünket.

Hulej Enikő lelkész: Nem akartam rádiózni, Isten terve volt, hogy belecsöppentem. Gáncs Péter akkori országos mis sziói lelkésznek a teológusotthonbeli előadása után ültem be először a mikrofon mögé elsőéves teológuskoromban. A norvégiai ösztöndíjam során megismerhettem Terray Lászlót, a magyar rádiómisszió atyját, s a negyvenéves jubileum kapcsán vele készítettem el életem első interjúját. Szeverényi János számított a régi önkéntesekre: tőlem rendelt egy körinterjút a humorról a következő Misszió magazinba és havi egy rádióműsort – az elsőt körülbelül egy hétig vágtam. 2005-től aztán öt éven át a pestszentlőrinci gyülekezeti szolgálat mellett félállásban az Evangélikus Rádiómisszió munkatársa lettem. Az interjúk elkészítése, a Híd magazin cikkeinek szöveggondozása, a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartás sok-sok áldást jelentett számomra. Ma is hálás vagyok érte!

Stifner-Kőháti Dorottya lelkész-újságíró: A pályám meghatározó első éveit köszönhetem az intézmény vezetőjének és a hangulatos stúdiónak, a vadonatúj irodának, amelybe 1998 táján léphettem be először. Rádióban még soha nem dolgoztam, újságba már írogattam korábban, amikor feltárult előttem a Batthyány Ilona utcai ház kapuja és egy izgalmas, színes világ. A teológiáról és a felsőfokú újságíró-iskoláról frissen kikerülve, segédlelkészi szolgálat után már sajtómunkára beosztott lelkészként lapszerkesztői feladatokat kaptam a központ akkori vezetőjétől, Gáncs Pétertől. A mai napig az „elsőszülöttnek kijáró elérzékenyüléssel” tekintek az akkoriban cseperedő Misszió magazinra, amelyben igazán szárnyalhattam: remek témákat, interjúkat készíthettem, és Péter oldalán tanulhattam a médiamunka, a lapkészítés és a marketing csínját-bínját.

Nemcsak az újságszerkesztés, hanem egy váratlan fordulat is itt ért: a profin berendezett rádióstúdióban Tagai Peti vezénylete mellett elkezdtem felvételeket készíteni. De még mindig tartogatott az Isten meglepetést számunkra. Egy nap Gáncs Péter közölte a jó hírt: egyelőre havonta egyszer mi készítjük „a nagy Magyar Rádió” Evangélikus félóráját a Kossuth adón. 1999 januárjában jött el a nagy nap, az izgalomtól meg-megremegő hangomat kár tagadni, őrzi a felvétel. Az akkor frissen doktorált Fabiny Tamás, korábbi teológiai tanárom válaszolt nekem, az újdonsült „rádióriporternek” a 14-es stúdióban…

A fiatalságom és a pályakezdésem elvehetetlen szépségét őrzik az épület falai. Bálint Gyöngyi testvérként fogadó szeretete, munkatársaim, a Gáncs család, köztük Tamás mindig derűs jelenléte, milliónyi emlék, utazás, adventi gyertyagyújtások és nyári konferenciák… Gyorsan bezárom emlékeim albumát, de olyan polcon őrzöm, hogy mindig könnyen elő tudjam kapni, ha támogatásra van szükségem.

Erdészné Kárpáti Judit munkatárs: Hét és fél éve az életem része a központ. Már az ismerkedés időszakában éreztem, hogy ebben a kis csapatban megtaláltam a helyemet. Befogadtak, ezerféle új tapasztalatot, tudást szerezhettem. A hitem, a családi életem formálódásában is nagy szerepe van annak a sok-sok találkozásnak, beszélgetésnek, útnak, olvasmánynak, amellyel Isten gazdagított a missziói központnál eltöltött időszakom alatt. Eközben ő folyamatosan segített engem – és most is segít –, hogy továbbadhassam, amit kaptam.

Essék szó azokról is, akik ugyan nem az Evangélikus Missziói Központ munkatársaiként végezték áldott szolgálatukat, de oszlopai voltak a magyar nyelvű protestáns rádiómissziónak, illetve tevékeny támogatásukkal álltak a központ mellett.

Terray László, Pósfay György és Kelemen Erzsébet: Terray László 1948-ban a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával került Norvégiába. Majdnem negyedszázadon keresztül a Norvég Egyházi Misszió által fenntartott, Monte-Carlóból sugárzott rádióműsorok felelős szerkesztője volt. Pósfay György lelkész 1986. július 1-jével vette át Terray Lászlótól az Európai Rádiómisszió magyar nyelvű adásainak irányítását. Az adásokat a monte-carlói rádióadó közvetítette kelet felé. A magyarországi helyzet változásával Gáncs Péternek adta át a stafétabotot. Kelemen Erzsébet diakonissza testvér 1966-tól 1991-ig a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetben, Stuttgartban éveken át gépelte az Útitárs című magyar evangéliumi lap cikkeit „kutyanyelvekre”, száz és száz hallgatói levélre válaszolt fáradhatatlanul a monte-carlói magyar nyelvű rádióadásban.

…és északi testvéreink: Per-Olof Malk finn rádiómissziós igazgató, Martin Birkedal, a norvég rádiómisszió szerkesztője és Juha Auvinen, a finn rádiómisszió igazgatóhelyettese felbecsülhetetlen segítséget, anyagi, szellemi és hitbeli támogatás nyújtott a csírázó magocskának, az Evangélikus Missziói Központnak, hogy szárba szökkenjen. Amikor tehették, ellátogattak a nyári piliscsabai konferenciákra is, és tapasztalataikkal nagyban segítették a rádió-, kazetta- és iratmissziós munkát.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 51-52. számában jelent meg, 2017. december 31-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.