– Felügyelőasszonyt 2006 őszén iktatták be először hivatalába, miközben az évek során az országosfelügyelő-helyettesi tisztséget is betöltötte. Ez alatt a tizenkét esztendő alatt megszámlálhatatlan ünnepségen, rendezvényen és találkozón vett részt, ahol a köszöntőiben nagyon sokszor elmondta: „Evangélikusnak lenni jó!” Ám tisztségeinél fogva számos olyan egyházvezetői ülésen is ott kellett lennie, ahol nemegyszer szívet-lelket megterhelő éles viták után szavaztak a grémium tagjai. Ezek után még mindig az a véleménye, hogy evangélikusnak lenni jó?

– Igen! Természetesen evangélikusnak lenni jó. Az egyházunkban sok érték, sok értékes ember van, és ezt kellene mindig előtérbe helyezni és megmutatni.

– Az Ön nevéhez fűződik az egyházukban egyedülálló kerületi regionális felügyelői konferenciák bevezetése. Miért tartotta fontosnak ezek megszervezését?

– A felügyelők, az általam nagyon tisztelt tisztségviselők teljesen ingyen, a szabadidejük terhére vállalják ezt az áldozatos egyházi szolgálatot. Ezért a tizenkét évvel ezelőtti megválasztásomkor elhatároztam, hogy az országos, illetve a déli egyházkerületi tavaszi találkozón kívül minden ősszel kerületi regionális felügyelői találkozókat fogok szervezni. Szerettem volna lehetőséget nyújtani a tisztségviselőknek egymás jobb megismerésére, az örömök és gondok megosztására, de legfőképpen lelki töltekezésre. Kerületünkben öt egyházmegye van, ezért a két őszi napot úgy szerveztük, hogy az egyiken a Pesti és a Tolna-Baranyai Egyházmegye felügyelői voltak együtt, míg a másikon a Kelet-békési és a Nyugat-békési, valamint a Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezeteinek világi vezetői.

– A program összeállításánál milyen szempontok érvényesültek?

– Világi tisztségviselőként összekötő elem vagyunk az egyházi és a világi rendszer között. Tehát a felügyelőnek el kell tudnia igazodni a legkülönbözőbb társadalmi kérdések között csakúgy, mint ahogy tisztában kell lennie például az egyházi törvényekkel, bizonyos ügyintézési menetekkel. Emellett elengedhetetlen, hogy minél több lehetősége legyen a lelki töltekezésre. Ezek a találkozók ezért mindig áhítattal kezdődtek és végződtek, majd hagyományosan két, beszélgetéssel egybekötött előadással egészültek ki. Az egyik előadónak mindig egyházhoz kötődő, neves és közismert személyt szoktam felkérni. Így volt vendégünk Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, Lezsák Sándor politikus, az Országgyűlés alelnöke, Cserháti Péter egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár vagy Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár. A másik előadónk mindig valamilyen egyházi témával érkezett hozzánk. Így az évek során a résztvevők beszélgethettek Mekis Viktória országos irodaigazgató-helyettessel, Kőváriné Benkő Ingriddel, egyházunk jogtanácsosával, Csorba Gábor gazdasági osztályvezetővel, de találkozhattak Czenthe Miklóssal, egyházunk levéltárának igazgatójával is, akit a Hitünk, történetünk – társadalmunkban című előadásra kértem fel. A felügyelő testvérek ezenkívül megismerhették Nikodém Gabriellát, a Bélyegmúzeum igazgatóját is, aki Luther Mártonnal és a reformációval kapcsolatos bélyegekről tartott egy szenzációs előadást.

– Visszatekintve az elmúlt tizenkét évre, gondolom, rengeteg kedves emlék jut eszébe. Ha ezek közül ki kellene emelni néhányat, melyek lennének azok?

– Számomra mindig a gyülekezetlátogatások, a konferenciák és találkozók jelentették a legnagyobb élményt. Meghatározóak voltak a kerületi missziói napok, mindig örömmel mentem az óvodáinkba és iskoláinkba, a diakóniai intézményeinkbe. Ezek a látogatások és találkozások mind-mind csodálatos élménnyel gazdagítottak, büszkeséggel töltöttek el. Ezért is mondom, hogy evangélikusnak lenni jó!

– Mi az, amit egyházkerületi vezetőként ma már másként csinálna?

– Sokkal keményebb lennék a felsőbb grémiumokban való részvételemben. Számos fontos kérdés ezeken az üléseken dől el.

– Mondana egy példát?

– Kezdő felügyelőként szívügyem volt a lelkésznői gyes, illetve gyed megoldatlan helyzete. Ugyanis a világi gyakorlattal ellentétben az egyházban a lelkésznők nem mehettek gyesre. Én kezdeményeztem ennek bevezetését. Természetesen ennek megvolt a hivatalos útja-módja, és a tervezet az első fordulókban gond nélkül át is ment. Ám a törvénybe iktatás a zsinat törvény-előkészítő bizottsága miatt egy évet késett. Ha akkor határozottabban belefolytam volna a törvény-előkészítő munkákba, akkor a bevezetés nem késett volna ennyit.

– Radosné Lengyel Anna nemcsak azzal írt egyháztörténelmet, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház történetében eleddig ön az első és egyetlen női kerületi felügyelő, hanem azzal is, hogy számos kérdésben egyedül szavazott nemmel. Mi állt ez utóbbinak a hátterében?

– A gyülekezetlátogatások, konferenciák, kerületi találkozók során nagyon sok emberrel beszélgettem, sokan jöttek oda hozzám egy-egy kérdéssel, kéréssel, véleménnyel. Itt kell megemlítenem a havi rendszerességgel megtartott fogadóóráimat is. Eleinte többek részéről volt ezzel kapcsolatban kétely, de az idő engem igazolt. Az évek során sokan éltek a lehetőséggel, hogy egyházi kérdésekben, nyugodt körülmények között beszélgetve segítséget vagy tanácsot kérjenek vagy elmondhassák a véleményüket. Így még szélesebb körű rálátásom volt az egyházi ügyeket illetően. A mögöttem álló időszakban a különböző fórumokon néhányszor valóban átélhettem az egyházhoz méltatlan helyzeteket is – ezekre mindig igyekeztem felhívni a figyelmet. Az előbb említett beszélgetések azonban megerősítettek abban, hogy néhány, általam helytelennek ítélt döntést ne szavazzak meg. Tettem ezt akkor is, ha egyedül maradtam a szavazatommal. Tudtam ugyanis, hogy egyháztagjaink közül sokan úgy gondolkodnak, ahogy én. A szavazások során az egyházvezetői körökben sokszor nem voltam népszerű, de én nem is a népszerűségre törekedtem, mert nem az egyházi karrier miatt vállaltam a nagyon megtisztelő kerületi felügyelői feladatot, hanem azért, hogy Isten ügyét szolgáljam. Hogy ez hogyan sikerült, azt majd az fogja megítélni, akinek a szolgálatában álltam.

– Hat évvel ezelőtt, másodszori újraválasztásakor is beszélgettünk. Az akkor megjelent interjúnak Következetesség, felelősség, takarékosság lett a címe, mert beszélgetésünkkor ezek a hívószavak jelentős hangsúlyt kaptak. Egyházvezetőként most is ezeket az irányelveket tűzné ki?

– Én úgy gondolom, hogy a mindenkori egyházvezetés számára ezeknek – időtől, személytől és konkrét esetektől függetlenül – örök érvényű, kiemelt céloknak kell lenniük.

– Az Evangélikus Élet megjelenése idején, szeptember 22-én iktatják be kerületi felügyelői tisztségébe az ön utódját, Font Sándort a kiskőrösi evangélikus templomban. Önök régóta jól ismerik egymást, regionális felügyelői konferenciára is meghívta őt előadónak. Ha be kellene neki mutatnia a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületét, milyen szavakkal tenné?

– Kerületünk nemcsak földrajzi értelemben változatos, hiszen az Alföldtől kezdve a Mecsek hegyvidékéig találhatók gyülekezetek, de nemzetiségeiben, tradícióiban, szokásaiban is nagyon színes közösségről van szó. A magyar, a sváb és a tót kegyességi irányzatok jól megférnek benne. Egy élő, működő egyházkerület a déli, a még megmaradt híveink nagyon szeretik az egyházukat, sokat is tesznek érte. Sajnos azt is meg kell őszintén vallanunk, hogy az egyháztagok számának folyamatos csökkenése ebben a kerületben is tapasztalható. A statisztikai kimutatások szerint csak az elmúlt öt évben ötezerrel kevesebb evangélikus van.

– Vajon mi lehet az oka ennek?

– Természetesen nem tudhatjuk mindenkiről, miért döntött úgy, hogy nem kíván többé az evangélikus közösség tagja leni. Néhány konkrét eset alapján azonban elmondható, hogy az okok között szerepel a lelkésszel vagy a vezetőséggel való összeférhetetlenség, a gyülekezeten belüli konfliktusok. Az egyházi életünknek az egyik gyenge pontja az, hogy sok helyen nincs a gyülekezetben családlátogatás, nincsenek megvalósítandó tervek, identitáserősítő közös programok. De visszatérve a pozitívumokra, a Déli Egyházkerület oktatási intézményeiben csodálatos munka folyik, sok inspiratív kezdeményezés van zenei vagy egyéb kulturális téren. Elég csak kinyitni az öt évvel ezelőtt megjelent Vetés – érés – aratás délen című kerületi kiadványt, amely mindezeket sorra veszi.

– A stafétaátadáskor mit tanácsolna az utódjának?

– Semmit.

– Semmit?!

– Semmit. Más emberek vagyunk, és neki kell a saját útját kitaposnia, az előtte álló időszakban Kondor Péter püspök úrral egyetértésben a feladatait megtalálnia.

– Radosné Lengyel Anna ettől kezdve teljesen szögre akasztja az egyházszolgálati kabátot?

– Én mindig is oszlopos tagja voltam a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, ezután is az leszek, csak most már nem kerületi felügyelői minőségemben. Ahova hívnak, ezentúl is örömmel megyek.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2018. szeptember 23-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.