FELVIDÉK – A MEGMARADÁSBAN BÍZVA
A közel félmilliós felvidéki magyarság elenyésző részét alkotják az evangélikusok, legfeljebb tízezer lélek, Nagytárkánytól egészen Pozsonyig. Halmozottan kisebbségi létben, elhanyagolt régiókban, szolgálattevők és hitüket gyakorlók hiányában, egyházpolitikai ellenszélben mégis ott él a remény a szívekben, hogy sorsunk jobbra fordul.

A határhoz közeli aprófalvakban, de Révkomáromban is Magyarországról átjáró lelkészek szolgálnak odaadással. Százdon, Ipolyszakálloson ugyanolyan hálásak ezért a hívők, mint Nagytárkányban vagy Farnadon. Néhány éve gömöri lelki ébredés tanúi lehetünk. A hosszúszói és sajógömöri parókiák kicsiny lelki központokká nőtték ki magukat a teológiát most végző Lóczy Tibor, illetve Ferenczy Erzsébet és Bálintné Varsányi Vilma lelkészek vezetésével. Státusz és infrastruktúra nélkül hirdettetik az evangélium.

Alsószeli a Magyarországon működő országos szlovák lelkészi szolgálathoz hasonlóan az országos magyar nyelvű szolgálat központjává kíván válni. Azzal a szándékkal, hogy többek között segítse mindazon magyarul tudó lelkészek szolgálatát, akik a gazdagabb és vallásosabb északi gyülekezetek helyett délen két nyelven is gondozzák a lelkeket. Eközben valami készül. Az újonnan hivatalba lépett szlovák püspököknek – a határon túli szlovákok lelkigondozását célul kitűzve – szándékukban áll a határon túli magyarokat évek óta segítő magyar püspöki karral egyeztetni. Mi pedig reménykedéssel tekintünk a tárgyalások elé.

Van minek örülni, van miben reménykedni. Adja Isten, hogy Palócföldön és az Alföldön is mindenki anyanyelvén hallgathassa Isten igéjét, és őrizze továbbra is evangélikus hitét.
Nagy Olivér lelkész (Alszószeli)

SZLOVÉNIA – HOGY TERMÉSZETES LEGYEN A MAGYAR SZÓ

Az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy Istenhez tartozom, ő számontart engem, és egy közösséghez is tartozom, ahol szintén számontartanak. Másrészt feladatot is jelent, hiszen az a szolgálatom, hogy pásztoroljam a rám bízottakat. Ilyenformán kapcsolódik össze az evangélikusság és a magyarság az én életemben.

Egy kis kétnyelvű gyülekezetet vezetek Szlovéniában. Miért fontos, hogy legyenek kétnyelvű közösségek? Mert a reformáció egyik célja az volt, hogy az emberek anyanyelvükön hallgathassák az evangéliumot, hogy a Szentíráson keresztül megérthessük, mi Isten akarata az életünkben. Együtt éljük meg a hitünket, a magyarságunkat és a kultúránkat. Számontartjuk egymást. A lelkészség mellett magyar éneket tanítok a kétnyelvű óvodákban a Muravidéken. Kulcsfontosságú, hogy már egészen korán megszerettessük a gyerekekkel a zenét és a magyar nyelvet, hogy természetes legyen számukra a magyar szó.

A diaszpóraközösségek egyik jelszava a megmaradás. Én mégis azt gondolom, hogy ennél sokkal fontosabb missziói cél a növekedés. Tovább kell adni az örömhírt azok számára, akik még nem tapasztalták meg a személyes kapcsolatot Istennel. Tovább kell adni anyanyelvünk kincseit, hogy a gyerekeink is ebben növekedjenek fel. Számontartjuk egymást, erősítjük egymást, együtt növekedünk hitben, közösségben.
Andrejek Judit lelkész (Muraszombat)

VARIÁCIÓK A SZÓRVÁNYRA – TEMPLOMMAL ÉS TEMPLOM NÉLKÜL

Nagyszülők, nagycsalád, ünnep, úrvacsora, oltár, liturgia, gyertya illata, kis fehér evangélikus templom a nagy templomok árnyékában (református, római katolikus, ortodox), hegykoszorúba zárt bányaváros – Nagybánya. Ha arra gondolok, mit jelentett gyermekkoromban evangélikusnak lenni, ezek a képek elevenednek meg emlékezetemben. És ezek máig meghatározzák lelkiségemet.

Szüleimmel Máramarosszigeten laktunk, ahol az 1980-as években tizenegyen voltunk evangélikusok, és mindig meg kellett magyarázzuk az osztálytársaknak, barátoknak, mit jelent az, hogy „evangélikus”, milyen lehet egy olyan felekezet, amelynek a kisvárosban temploma sincs. Ilyenkor Nagybányáról meséltem. Az ottani gyülekezet is szórványgyülekezet, kétszáznál több tagja talán sosem volt, a szigetihez képest mégis erős és jelentős közösségnek éreztem: van temploma, a városban tudnak róla, ismerik történelmét, tisztelik a lelkipásztorát. Magyarként és evangélikusként is szórványsorsban éltünk.

Később a marosvásárhelyi gyülekezetbe kerülve találtam lelki otthonra, ami már a szórványlét enyhébb változatát jelentette számomra: nagy magyar közösségben kis evangélikus gyülekezet, kedves kis templommal. Majd az egyetemi évek óta a szórványlét újabb fokozatát is megélhetem a kolozsvári evangélikus gyülekezet pompás templomában.

Az erdélyi evangélikusokról a legtöbbeknek Brassó, a barcasági csángók jutnak eszébe. De a szórványsors variációi az erdélyi evangélikusok között is változatosak. Mindebben meghatározó, hogy fokozottabban értékes számunkra minden, ami hagyományosan evangélikus. Ugyanakkor fokozottan erős az a kötelék is, amely összeköt minket a más felekezetű és más nemzetiségű testvéreinkkel.
Benkő Tímea lelkész, teológiai intézeti oktató (Kolozsvár)

NÉMETORSZÁG – ÚTON EGYMÁS FELÉ A DIASZPÓRÁBAN IS 

„Jó volt végre magyar szót hallani!” – mondta valaki az első lipcsei istentisztelet után, decemberben. Kevés istentiszteleti alkalom után hangozhat el ez a mondat. Mi már megszokhattuk, hogy részt tudunk venni magyar nyelvű istentiszteleten, és van magyar gyülekezetünk. Talán olyannyira természetesnek veszszük, hogy nem is érezzük már ennek értékét. A külföldre került magyar testvérek azonban keresik a magyar alkalmak lehetőségeit, a helyet, ahol szót értenek velük. Ezért nagyszerű, amikor Krisztus által épülhet egy magyar közösség akár külföldön is.

Az evangélikusság számomra a Krisztusra bízott életet jelenti. Vele pedig még nehézségek között is öröm vár ránk. Krisztussal a kevesebb is lehet elég, és benne megtalálhatjuk az utat egymáshoz is. Hiszen olykor ma Magyarországon sem könnyű evangélikusnak lenni. Vannak nálunk népesebb egyházak is hazánkban, s gyakran érezhetjük úgy, hogy kisebbségbe kerültünk. Az országhatárt átlépve azonban már egészen más arányokat láthatunk: Németországban éppen az evangélikusok vannak a legtöbben. A magyar diaszpórában élve viszont ismét egy kisebbség részévé válunk külföldön.

Tehát magyar evangélikusnak lenni valahol mindig a megoldások keresése: a közösség megtartása ott is, ahol éppen kisebbségben vagyunk. Krisztusban bízva ott is, ahol nem könnyű az egymásra találás. Rácsodálkozni arra, hogy a lehetetlen is valósággá válhat, mivel Krisztus teszi élővé közösségeinket mindenkor.

Így lehetünk közösségben Krisztus által: Erdélyből, Kárpátaljáról és máshonnan érkezettek. Énekeljük az evangélikus korálokat és a székely vagy a magyar himnuszt. Hallgatjuk Isten igéjét, és együtt imádkozunk. Mert külföldön különösen is jó magyar szót hallani, jó magyarul hallgatni Isten igéjét!
Szabó Lilla (Berlin)

A 16 oldalas, ingyenes „Mi, evangélikusok” című kiadvány célja az evangélikus sajtót kevésbé követő egyháztagoknak, oktatási intézmények érintettjeinek és további érdeklődőknek a megszólítása és elérése. A lap még a járványügyi helyzet előtt készült. Reménység szerint a veszélyhelyzetet követően egyházi eseményeken és gyülekezeti alkalmakon, oktatási és diakóniai intézményekben ingyenesen, nyomtatott formában mindenki megkaphatja a lapot.
A kiadványt az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai szerkesztették az 1%-os kampány keretén belül. Támogatta a Magyarországi Evangélikus Egyház.