Amikor a lelkésznőt a szlovéniai evangélikusság rövid jellemzésére kérjük, így fogalmaz: „A tradicionalizmus nagyon erős, a lelkészeknek komoly megbecsültségük van.” A hívek több mint kilencven százaléka fizeti az egyházfenntartói járulékot, negyven eurót évenként. Már a megkeresztelt gyermek után is fizetik a szülők, hiszen a keresztséggel ő is az egyház tagja lett. Leginkább az egyházfenntartói járulékból él az egyház – mondja AndrejekGyörfi Judit.

Délnyugati szomszédunknál az állam és az egyház olyannyira különválik, hogy az iskolákban nincsenek hittanórák, és a lelkészek még egy plakátot sem tehetnek ki, hogy az iskolán kívüli hittanra hívogassák a gyerekeket. Nincsenek egyházi iskolák sem. Ennek fényében érdekes, hogy a lelkészeket támogatja az állam egyfajta bérkiegészítéssel.

„A tradicionalizmus betonjába kell egy kis evangéliumot fúrnunk, mert az él a hívekben, hogy ha befizetik az egyházfenntartói járulékot, akkor Isten szereti őket, azonban a megújulás, a megtérés, Jézus szeretete eléggé távol áll még tőlük” – körvonalazza a lelkészi feladatot Judit.

Andrejek Mitja és felesége nemrég nagy lehetőséget kapott, és igyekeznek is élni vele: változást szeretnének előidézni az említett helyzetben. Mitja jelenleg Tótkeresztúr (mai hivatalos nevén Križevci) és Domonkosfa (Domanjševci), valamint Pártosfalva (Prosenjakovci) lelkésze, míg Judit Lendván (Lendava) és Muraszombatban (Murska Sobota) szolgál.

A lelkész házaspár három gyermekével Tótkeresztúron él, legfőbb feladatuknak a közösségépítést tartják. Ám ehhez fontos az is, hogy ne csak a prédikációk legyenek rendben, hanem az ő életük is példamutató legyen, mert mint Judit mondja: csak tíz százalék a prédikáció hatása, de kilencvenet jelent az, hogyan élnek a településen, miként viszonyulnak a többi családhoz, miben vesznek részt lelkészként, hogyan viselkednek a gyerekeik, vagy éppen az, hogyan öltözködnek.

Mitja önkéntes tűzoltó, vadász is a településen, nemrég pedig hegymászó közösséget is szerveztek. A lelkésznő kiemeli, hogy a szlovének kifejezetten sokat adnak a megjelenésre is, így az sem utolsó szempont, hogy mennyire ápolt egy-egy lelkipásztor. Szlovénia kis ország, de a lelkészeket feltétel nélküli tisztelet övezi, éppen ezért talán még jobban odafigyelnek rájuk, vezetőnek számítanak.

A kétnyelvűség érték

Újabb érdekesség, más szomszédos országoktól eltérően, hogy a kétnyelvűség Szlovéniában nem hátrány, sőt semmilyen ellenszenv nem érződik a magyarokkal szemben. Találkozhatunk magyarul is beszélő szlovénekkel, közéjük tartozik például a szlovéniai evangélikus püspök, Leon Novak is [vele készült interjúnk az előző oldalon – a szerk.]. Mint Judit mondja, a Szlovén Köztársaságban az olasz és a magyar nemzetiség is komoly megbecsültségnek örvend. Mostanság a magyarországi kormány is több támogatást nyújtott a kétnyelvű területeknek, és ez itt is érződik.

Amikor nyár elején a lelkész házaspár átvette a domonkosfai szolgálatot, a szertartások kétnyelvűek lettek, és ezt – hogy minél többeket elérjenek – rögtön hirdették is a helyi újságban. „Fontos, hogy az ember meg tudja élni a hitét a saját anyanyelvén – fogalmaz Judit. – Régóta megvolt már az igény erre Domonkosfán, hiszen ez az egyik legnagyobb kétnyelvű gyülekezet. Itt szinte mindenki evangélikus, többségük tud is magyarul, vagy magyar az anyanyelve.” Ezért aztán bevezették a havi két magyar nyelvű istentiszteletet. Van, amikor magyarul liturgizálnak és szlovénul prédikálnak, és van olyan, amikor pont fordítva, így minden istentiszteleten szerepet kap mindkét nyelv valamilyen formában.

A kezdetekről Andrejek Mitja elárulja: nem ment minden gördülékenyen. „Amikor idejöttünk, kevesen jártak istentiszteletre. Valahogy elszoktak tőle. Majdnem fél év kellett, hogy az emberek elkezdjenek újra templomba járni, visszaforduljanak az egyház felé, és elkezdjék keresni Istent. Az a feladatunk tehát, hogy visszatereljük a nyájat. Nem csábítani kívánjuk az embereket, hanem hívni” – fogalmaz a fiatal lelkész.

De ez a hívás sem egyik napról a másikra történik. Január 15. óta tartanak Andrejekék istentiszteleteket Domonkosfán, aztán júniusban vette át Mitja az egyházközséget a pártosfalvival együtt. De, mint mondja, a legfontosabb, az első lépés, hogy meg kellett ismerni a gyülekezetet, és alkalmazkodni kellett a közösséghez, hiszen mindenütt mások a szokások, a hagyományok, a viselkedés, más az emberek életvitele, a napi gondjaik.

A fiatal lelkipásztor hozzáteszi: „Már a legelejétől fogva minden vasárnap megtartottam az istentiszteletet, vagy amikor én nem tudtam, akkor Judit. Volt, amikor csak tíz perc volt, mert nem voltak hívők, csak a harangozó és a kántor volt velünk a templomban. De akkor is volt igeolvasás, hitvallás, imádság, illetve egy éneket elénekeltünk. Most pedig már ott tartunk, hogy harmincan is vagyunk egy-egy istentiszteleten, illetve már bevezettük a születésnaposok köszöntését is a hónap első vasárnapján.”

Visszaszerezni a bizalmat

Judit úgy fogalmaz: bizalmukat vesztették az emberek az egyház iránt, de rögtön hozzáteszi: „Úgy álltunk hozzá, hogy ha Isten áldása van a munkánkon, akkor előbb-utóbb változni fognak a dolgok.” Nem a számok bűvöletében él a fiatal lelkész házaspár: örülnek a harminc hívőnek is, mert számukra a közösség fokozatos építése és a befektetett munkának a lassú, de folyamatos beérése a fontos.

Arról, hogy mit próbáltak tenni a helyi gyülekezeti élet felpezsdítéséért, a bizalom visszaszerzésért, Judit így vall: „A helyiek már korábban megismerhettek minket, hiszen sokszor megfordultunk a faluban, négy éve élünk a környéken, ide járnak a gyerekeink óvodába, ez lehetett az alap. Emellett a megbízhatóság is nagyon fontos, az, hogy mindig itt vagyunk, és nincs olyan, hogy ne jönnénk.”

Aztán érkeztek a közösségépítő ötletek, mint a családi istentisztelet, a gyermektábor, a gyülekezeti piknik, a bibliaórák. Ez utóbbiak alkalmazkodnak a mezőgazdasági munkák időbeosztásához, hiszen a környéken sokan élnek a földből, de idesorolhatjuk a születésnaposok már említett köszöntését is; az ünnepeltek ilyenkor személyes áldást kapnak. De a közösségépítést szolgálják például a tematikus istentiszteletek is Muraszombatban – nemrég a lezárult focibajnokság okán a labdarúgás volt a téma. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ezek az alkalmak mind a templomhoz, az istentisztelethez kötöttek, mert a gyülekezeti közösség építése a cél, nem pusztán egy újabb fakultatív program megrendezése.

A közösség pedig örömmel vesz részt ezeken az alkalmakon. „Sokszor azt gondolhatnánk, hogy az embereket manapság nem érdekli a hit, de ez nem így van. Mindenkinek kell kapaszkodó az életben, és az emberek folyamatosan keresik ezeket a kapaszkodókat. Ehhez kell segítő kezet nyújtanunk. Ezért kell megismerni a híveinket, hogy lássuk, hogyan munkálkodik bennük Isten” – állapítja meg Andrejek Mitja.

Építenek, terveznek

A kezdeti lelkesedésnek azonban nem szabad átváltania elbizakodottságba, ezt mindketten vallják. A személyes kapcsolattartásnak hála egyre többen keresik meg a lelkész házaspárt kérdéseikkel vagy akár csak beszélgetni. Az ilyen alkalmakkor derül ki az is, hogy kinek mire van szüksége, ez pedig a lelkészeknek fontos információ a jövőre nézve.

„Nyilván nem ránk, lelkészekre épül az egyház, hanem Isten szeretetére és Jézusra, és ezt jó lenne, ha megtapasztalhatnák az emberek. Mindannyian gyarlók vagyunk, mindenkinek vannak hibái, nekünk, lelkészeknek is, tehát nem tőlünk függ az egyház, hanem attól a közösségtől, amit fel tudunk építeni egymás között” – jelenti ki határozottan Andrejek-Györfi Judit.

A jövőt illető terveikről elmondják: szeptembertől szeretnék elkezdeni a hitoktatást is Domonkosfán, mivel van elég gyermek a faluban, akiket a szülők elhoznak a templomba, ám a konfirmáció utáni generációt is szeretnék újra megszólítani, bekapcsolni a gyülekezetbe.

Mivel Muravidék nem egyetemi központ, a felsőoktatásban részt vevők megszólítása is komoly kihívás. Továbbá szeretnék, ha helyi szinten megújulna majd a domonkosfai gyülekezet vezetősége is, hogy olyan presbiterekből álljon, akiknek fontos az elvégzendő munka, a hitoktatás. De a többi gyülekezetben is szükség van olyanokra, akikkel karöltve lépésről lépésre lehet építkezni. Judit és Mitja mindemellett továbbra is fontosnak tartja, hogy ne csak lelkészként legyenek aktív tagjai a helyi közösségnek.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.