– Püspök úr lelkészcsaládból származik, édesapja a hodosi, majd az itteni, muraszombati gyülekezetben szolgált. Ön közel egy éve tölti be a Szlovéniai Evangélikus Egyház lelkészi vezetői tisztét. A muraszombati közösség életében mekkora változást hozott, hogy a lelkészüket püspökké választották?

– Nem olyan nagyot, mert én korábban is csapatmunkában gondolkodtam. Jelenleg hatfős munkatársi gárdával dolgozom – közöttük több lelkész is van –, így jól meg tudjuk osztani a feladatokat. A gyülekezet kétezer fős, alapvetően szlovén anyanyelvű tagokból áll.

– Ön mégis kiválóan beszél magyarul.

– Édesapám is tudott magyarul, én pedig annak idején az óvodában, illetve az első négy osztályban tanultam ezt a nyelvet. Györfi Judit lelkésznő idekerülésével újra sokat beszélek magyarul.

– Hány gyülekezetből áll a Szlovéniai Evangélikus Egyház?

– Tizennégyből. Ebből tizenegy ezen a környéken, azaz a Muravidéken található, tőlünk távolabb pedig Apače, Maribor és Ljubljana evangélikus közösségei vannak. A lendvai, a hodosi és a domokosfai gyülekezet magyar, a többi szlovén.

– Gondolom, püspökként az ön mögött álló hónapok elegendők voltak ahhoz, hogy közelebbről megismerje az egyházközségek örömeit-bánatait. Egyházának lelki vezetőjeként milyen elérendő célt tűzött maga elé ebben a hatéves ciklusban?

– A családokra és az ifjúságra irányuló evangelizációt tartom legfontosabbnak, mert családok és fiatalok nélkül az evangélikus egyháznak nincs jövője. Szlovéniában is erős a szekularizáció, ezért minél több hitébresztő programot kell szerveznünk. A saját gyülekezetemben kísérleti jelleggel elkezdtünk két sorozatot, amelyet a jövőben a többi gyülekezetre is ki szeretnék terjeszteni. Minden hónap második vasárnapján családi istentiszteletet szervezünk sok zenével, a hónapok utolsó vasárnapjain pedig tematikus istentiszteletre várjuk az érdeklődőket. Erre az alkalomra különleges vendégeket hívunk – júniusban például a muraszombati futballcsapat jött közénk, ugyanis ők nyerték meg a szlovéniai bajnokságot. Az istentisztelet után kerekasztal-beszélgetést tartottunk arról, hogy mi a kapcsolat, illetve hasonlóság egy futballcsapat és egy gyülekezet között. Mindkettőben van például edzés, de míg a sportban ez elsősorban fizikai mozgást jelent, egy gyülekezetben a bibliaórák és az istentiszteletek tartják lelki „kondícióban” a tagokat. Júliusban orvosokat és ápolókat várunk – a velük tervezett beszélgetésnek elsősorban a koronavírus-járvány adja az aktualitását, de szeretnénk arról is szót ejteni, hogy nekünk, keresztényeknek ki az Orvosunk. [Interjúnk július első napjaiban készült. – A szerk.]

– Ha már az evangelizációról beszélgetünk, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a szlovéniai egyeurós pénzérmén Primož Trubar reformátor arcképe látható.

– A 16. században élt lelkész hamar a lutheri tanok követőjévé vált, az Újszövetség lefordításával pedig megteremtette a szlovén irodalmi nyelvet. Reformátori hatásának köszönhetően a városok lakói nyolcvan százalékban evangélikusok lettek. Emellett identitástudatot is adott a szlovén népnek, előtte ugyanis csak a régiók elnevezései szerint azonosították be magukat az emberek. Amikor 1991- ben Szlovénia független állammá vált, a reformáció napja állami ünnep lett annak ellenére, hogy a lakosságnak körülbelül csak egy százaléka evangélikus.

– Beszélgetésünk végén ne hagyjuk ki püspök úr nagy szenvedélyét, a motorozást sem, amelyben ön szintén lát missziós lehetőséget. Miről is van szó pontosan?

– Valóban szeretem két keréken járni a vidéket és a környező országokat. A magyarországi evangélikus motorosokkal is van kapcsolatom. Muraszombatban minden tavasszal tartunk egy évadnyitó motoros alkalmat, amelynek elején megáldom a résztvevőket, Isten óvó tekintetét kérve rájuk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.