– A mostani válság messze túlmegy a genfi konvencióban is nevesített menekültügyi problémákon. Jelenleg népvándorlással állunk szemben, és ezt a kérdést nem szabad csupán érzelmi alapon megközelíteni. Max Weber érzelmi és értelmi etikáról beszél. Azt gondolom, hogy nekünk a menekültválságot az értelmi etika oldaláról kell kezelni. Nagyon sok olyan országban dolgoztunk már, ahonnan most áradnak Európa felé a menekültek. Pontosan tudjuk, hogy milyenek ott a feltételek, és azt is tudjuk, hogy nem az üldöztetés a problémájuk. Nincs mindenhol üldöztetés. Viszont rengetegen élnek iszonyatos szegénységben.

– A szegénység és a nyomor is eredményez bizonyos üldözöttséget.

– Csakhogy Európa nincs abban a helyzetben, hogy a világ összes szegényét befogadja. Ha megteszi, akkor Európa is le fog süllyedni. Arra sem lesz majd ereje, hogy támogassa azokat a térségeket, ahonnan most az emberek jönnek. Pedig erre volna szükség.

– Ön szerint mi lenne a legfontosabb lépés?

– Ezt a mai folyamatot meg kell fordítani. Elsősorban a saját országaikban kellene segíteni a menekülteket. Nincs az rendben, hogy politikai és gazdasági katasztrófákat gerjesztünk, és utána feltesszük a kezünket, mondván, „a menekülteket majd befogadjuk”. Kellő bölcsességgel kell eljárni, és nem szabad azt mondani, hogy mivel valaki menekültnek mondja magát, mindent meg kell tennünk, amit kér. A segítséget természetesen meg kell adni azoknak, akiknek erre szükségük van. Megadjuk mi is, amikor illegálisan jönnek be, és ellátási nehézségeik vannak, de tudatában vagyunk annak, hogy ez a folyamat ilyen formában nem tartható fenn.

A témáról bővebben olvashatnak az Evangélikus Élet 2016. június 26-án megjelenő számában.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.