Január 1.

„Gyorsan folyó időmet”

Dr. Gyimesy Károly [lelkész]

Milyen gyorsan elszállt ez az év. Úgy folyik az idő, mint a folyam. Állj meg egy folyó partjánál, és figyeld – figyeld hömpölygését. Megy-megy folyvást. Ha mereven nézed, mintha gondolkodásodat és időérzékedet veszítenéd el, az az érzésed.

Ha már felocsúdtál, gondolkozzál, és gondold meg, mit is láttál, mert így vagyunk a folyó folyásával, mint az idővel, hogy ügyet sem vetünk reá, amikor telik, amikor folyik.

Gondold meg, hogy évezredeken át hová rohan a folyók áradata, és hogy honnan indult ki. Elnyeli a tenger, és szüli egy-egy, néha alig csörgedező forrás.

Ha valamit visz az ár, viszi és viszi. Az idő árja minket is sodor. Sodor engem is, téged is. De hát hová jutunk? Isten szemében, Isten kinyilatkoztatásában megnyeri emberi létünk örök értékét. A keresztény ember, aki ismeri Isten kinyilatkoztatását, tudja, mit tett Isten érte, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezért nem tekint felelőtlenül élete folyására és az időkre, mert tudja, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy „valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (Jn 3,16)

Ebben hisz, és ezért felelősen, jól használja fel „gyorsan folyó idejét”.

D. Dezséry László püspök [az Evangélikus Élet akkori főszerkesztője] igehirdetése a kétszázötven éves jubileumra [1959- ben lesz, de már most készülnek.] készülő cinkotai gyülekezetben [részlet]

Cinkota néhány éve Nagy-Budapesthez tartozik mint annak egyik kerülete. Volt idő azonban, mikor – legalábbis evangélikus szempontból – Pest tartozott Cinkotához. Amikor még a Deák téri gyülekezet és templom nem állott fenn, a cinkotai lelkész pásztorolta a Pesten lakó evangélikusokat.

Thököly Imre [1657—1705] újévnapi fohászai naplójában

Isten jóvoltábúl ez új esztendőt is elérheténk, melynek minden részeit tegye Ő Szent Felsége szerencséssé, egészségessé és boldoggá, s ingyen való kegyelmességibűl az következendőket is engedje édes hazánkban eltölteni, és minden akadályokat elhárítani méltóztassék Szent Fiáért. 1677

Január 8. 

Franklin Benjámin

Egy igaz ember élete

A Béke Világtanács felhívta a világ minden népének figyelmét az 1956-ban esedékes nagy évfordulókra. […] Ezek közül tüstént a legelső az amerikai Franklin Benjámin, aki tudvalevőleg 1706. január 17-én született, tehát az idén van ennek kétszázötven éve. Miért érdemes felidézni ezt a józan, okos, gyakorlati bölcset? Mert egész hosszú élete példamutató emberi élet, egy alkotó, tevékeny, jószívű s igaz ember élete. […] Franklin a protestáns ember jellemének megtestesítője. Kötelesség és lelkiismeret és szüntelen művelődés, keresztény erkölcs és emberi megértés: ezek az ő alapvonásai…

Január 22.

Niemöller Márton előadása az atomkorban élő keresztyén emberről [részlet]

[Karácsonyt megelőzően, egy nyugat-berlini nagygyűlésen beszélt, ezerötszáz lelkes hallgató előtt.] Niemöller [német] egyházi elnök a mai világ fő problémájának az ún. gazdaságilag elmaradott népek kérdését tekinti. Ez már 1953-ban az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának lucknow-i (India) tanácskozásán is nyilvánvalóvá vált. Indiában 400 millió ember lakik, mégsem számítják őket a világpolitikát meghatározó „nagyhatalmak” közé. Kínát a maga 600 millió emberével egyesek kérdésessé teszik a nagyhatalmak között. Nehru mondotta Lucknow-ban: „A világpolitikát úgy csinálják, mintha ez az egymilliárd ember nem is létezne…” Az államok kormányainak a fegyverkezési kiadásokat inkább elmaradott országok megsegítésére kellene fordítani…

Február 19.

Párizsban Spanyolország evangélikus kereszténysége címmel könyv jelent meg Jacques Delpech tollából, aki a spanyolországi viszonyokat igen jól ismeri. A könyv tárgyilagosan ír az ottani protestánsüldözésről. A könyv német fordításának előszavában Heinrich Bornkamm professzor Európa története sötét fejezetének nevezi a spanyolországi protestáns kisebbséggel való bánásmódot.

Február 26.

Berzsenyi Dániel [1776—1836] élő emlékének [részlet]

Szalatnai Rezső: „A magyar evangélikusságnak Berzsenyi Dániel egyik legnagyobb erőforrása, amelyet oktalanul elhanyagoltunk a múltban. Nekünk is kötelességünk a Berzsenyi-kultusz. Ami tüzet gyújtott a fiatal Berzsenyiben: a reformáció, a családi kör puritán vallásossága, a soproni líceum levegője, azt a költő százszoros erővel és lánggal adta vissza. Berzsenyi is példája annak, hogy a reformáció egyházában mennyi jó hagyomány van, s nem vész el a lélek, ha odafülel a lényegre.” [A költőtől három verset közöl a lap: A magyarokhoz, a Levéltöredék barátnémhoz és a Vandal bölcseség címűt.]

Március 18.

A Deák téri gyülekezet emléktáblát állít Kossuth Lajosnak

A Pesti Egyházközségben nagy hagyománya van a szabadságharcnak. A Deák téren járt iskolába Petőfi Sándor, és ott is konfirmált. Kossuth Lajos az egyházközség tagja volt, és a Deák téri templomban keresztelték két gyermekét: Ferencet 1841. november 30-án és Lajos Tódort 1844. május 27-én. Kossuth Lajos halálának évfordulójáról [1894] hosszú idő óta istentisztelet keretében emlékeznek meg a Deák téren. Ez a Kossuthra emlékező istentisztelet sokszor igen nevezetes volt. Ilyen volt például az 1944. március 20-i, mert előtte való napon szállták meg a németek hazánkat. Az istentisztelet azonban nem maradt el. […] Mesterházy László dr., az egyházközség másodfelügyelője visszaemlékezett az egyházközség 48-as szent hagyományaira, és javasolta, hogy az egyházközség állítson Kossuth Lajosnak, az egyházközség volt tagjának is emléktáblát. Az egyházközség tanácsa lelkesen fogadta a javaslatot, és elhatározta, hogy elkészítteti az emléktáblát, és elhelyezi a Petőfi-emléktábla mellé.

Zichy Mihály [1827—1906]

Ötven évvel ezelőtt, 1906-ban halt meg Zichy Mihály, a 19. század egyik legnagyobb magyar festő- és grafikusművésze. […] A katolikus Zichy Mihálynak protestáns szempontból különös jelentősége van. A többi között két, Magyarországra került nagy méretű kompozíciója foglalkozik a protestantizmus történetéből vett, illetve a protestantizmus diadalát jelképező jelenetekkel. Az egyik Luthert ábrázolja Wartburgban, amikor a sátán megkísérti. A kísértő a pápa képében jelenik meg. […] A másik kompozíció két tábor között állva Jézust ábrázolja. Az egyik a pápa körül tömörül, aki kétségbeesetten kap tiarája után, míg csatlósai mentik a menthetőt. Krisztus elutasító mozdulata idézi elő a tragédiát. […] Zichy kiállításra küldte ezt a két kompozíciót hazánkba, de a bírálóbizottság, amelynek római katolikus püspök állt az élén, mindkettőt elvetette. Erre Zichy az előbbit egyházunknak, az utóbbit a debreceni református kollégiumnak ajándékozta. Zichy hatalmas alkotása egyházunk féltve őrzött kincse. A Zichy-évfordulón nekünk, evangélikusoknak ezt is tudnunk kell. [Földi Eszter írja a Zichy Mihály Alapítvány 2001-es albumában: „Zichy újból a katolikus egyház bűneit jelenítette meg Luther Wartburgban című képén, amelyet… 1871-ben, németországi utazása után festett. Ekkor valószínűleg ellátogatott Wartburg várába, ahol Luther egy évig élt. Képének témája egy innen származó legenda: Luthernek egy éjjel megjelent a kísértő ördög, akihez ő jobb híján tintatartóját vágta oda, hogy elkergesse. Zichy művén Luther éppen felemeli tintatartóját, az ördögöt azonban a IX. Pius vonásait viselő pápa és egy párnán bíbornoki kalapot kínáló barát testesítik meg. A pápa lábánál a katolikus egyház bűneit szimbolizáló alakok láthatók: vigyorgó szerzetes, egyik kezében oklevéllel, másik markában pénzzel, csábító asszony, gyermekét megfojtó apáca és halott férfi, szívében tőrrel.”]

Április 8.

Az Egyesült Államok New York államának St. Albans helységében az evangélikus gyülekezetben egy fehér és egy néger lelkész szolgál. Ezzel a kezdeményezett lépéssel a gyülekezet a faji kérdés megoldásához akar hozzájárulni.

Április 29.

Émile Verhaeren [1855—1916] A munka [Részlet. A lap első oldalán olvasható a vers. Rónay György fordítása.]

„Munkások, ti, akik lázasan, lihegőn Magasodtok föl, úgy húztok át az időn, S a hasznos győzelem álma borít be fénybe…” A belgák legelső nemzeti költőjüket szeretik Verhaerenben. Költészete a reménynek, az élet szeretetének áradásában fogant.

Június 3.

Ismeretlen Petőfi-verseket fedeztek fel a pécsi egyetemi könyvtárban. Hernády Ferenc könyvtáros a régi almanach szerkesztőinek iratai közt három, eddig ismeretlen Petőfi-versre bukkant. A Petőfi-verseket a költő selmecbányai és pozsonyi barátja, Szeberényi Lajos másolta le, s valószínű, hogy két vers az 1838–39-es évekből való, tehát Petőfi zsengéi, míg a harmadik valamivel későbbi. Mindhárom vers bővíteni fogja ismereteinket a költő indulási korszakáról.

Június 10.

Thomas Mann Luther-regénye. A tavaly elhunyt nagy német író befejezetlen Luther-regényt hagyott hátra. Thomas Mann hagyatékában megtalálták a Luther életére vonatkozó tanulmányjegyzeteit is.

Június 24.

A kolumbiai protestánsok üldözése most új formát öltött. A kolumbiai kormány ugyanis elrendelte, hogy az evangélikusoknak „megfelelő tisztelettel kell viselkedniük a római katolikus egyház iránt”. Ez az ártatlan felszólítás azonban tág teret nyitott az evangélikusok legkörmönfontabb üldözésére.

Július 15.

Imádságok az egyház egységéért

Isten, aki az eltévedtet visszatereled, az elszéledtet összegyűjtöd, az összegyűltet megőrzöd, kérünk, áraszd ki kegyesen egységed kegyelmét a keresztyén népre, hogy elvetvén a meghasonlást, egyesüljünk egyházad igazi pásztorával, Jézussal, és méltóképp szolgálhassunk téged. Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. (Középkori imádság)

Július 22.

Ötven amerikai közéleti személyiség, közöttük számos ismert lelkipásztor üzenetet intézett Eisenhower elnökhöz: „Haladéktalanul arra kérjük önt, hogy tárgyalások útján érjen el megegyezést minden nemzettel a hidrogénbomba-kísérletek beszüntetésére nézve.” Az üzenetet, amely keresztyén szempontból megengedhetetlennek minősíti az atomfegyver alkalmazását, és ezért a velük folytatott kísérletezést is elítéli, az amerikai sajtó egyes orgánumai, így a The New York Times is csak fizetett hirdetési formában volt hajlandó leközölni.

Július 29.

A Deák téri templom

A Deák téri templom, az „ország temploma” ezúttal világraszóló jelentőségű esemény: ökumenikus istentisztelet színhelye lesz. Pesten már a reformáció kora óta éltek elszórtan lutheránusok. A mostani egyházközség mint Pesti Evangélikus Egyház 1787-ben alakult. A templom építését 1791-ben határozták el. 1792-ben gyűjteni kezdtek a templom építéséhez szükséges összeg előteremtésére. Szinte az egész ország segítségére sietett a pesti gyülekezetnek. Az alapkövet 1799. október 31-én tették le. Kilencévi építkezés után készült el a templom. A templom ma műemlék. […] A Deák téri templomban mindig kiváló lelkészek szolgáltak. Molnár János templomépítő lelkész, Székács József, „az ország papja”, Győry Vilmos, a világhírű műfordító nevét ma is szeretettel emlegeti a gyülekezet, és emléktáblával örökíti meg. […] A Deák téri templom felszentelésének 145 éves évfordulóját ünnepelte ez idén pünkösdkor.”

Augusztus 12.

Az egyház akkor teljesíti feladatát, ha Isten igéjét világosan és tisztán hirdeti – mondotta Lilje püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke vecsési prédikációjában. […] „Az üdvösség igéje értünk van – mondta. – Isten igéje mind nagyobb erőt ad nekünk, amíg erre az erőre szükségünk van. Jézus Krisztus azt mondta, ha te velem maradsz, én is veled tartok. Isten áldjon meg titeket, és bizonyítsa meg ennek az igének az igazságát mindnyájatok életében, hogy sokat megtapasztalhassunk az ő dicsőségéből” – fejezte be igehirdetését Lilje püspök.

Augusztus 19.

Augusztus huszadika megünneplésére készülünk. Valaha ezen a napon egy emberre emlékeztünk, Istvánra, aki a keresztyénséget és a rendezett állami életet hozta el Magyarországnak. Történelmi szerepe ma is megkapja az őt megillető megbecsülést. Az ünnep azonban sokat bővült azóta: egy ember ünnepéből a magyar nép ünnepévé fejlődött. Augusztus huszadika új alkotmányunk ünnepe, azé az alaptörvényé, amely történelmünkben először mondja ki, hogy a mi hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. Országunk így válik valóban a magyar nép országává. […] Ezen az ünnepen Istennek adunk hálát azért, hogy népünk az elmúlt években nagy eredményeket érhetett el, és újabb eredmények felé haladhat tovább. Istennek adunk hálát, hogy egyházunk is szabadon élhet népünk új országában. Neki köszönjük mindennapi kenyerünket s azokat, akik kenyerünkért fáradoznak: szeretett magyar népünket.

Október 14.

Az állami és az egyházi bíróság rehabilitálta D. Ordass Lajos püspököt

Az országos esperesi értekezletet Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő nyitotta meg. […] „A tanács [Egyházegyetem Tanácsa] ítéletet hirdetett – mondta beszédében –, megsemmisítette azt a különbírósági ítéletet, amely D. Ordass Lajost 1950-ben elítélte, őt teljes mértékben rehabilitálta, és kimondotta, hogy egyházi törvénykezési szempontból úgy kell tekinteni, mint aki ellen nem is volt folyamatban egyházi fegyelmi eljárás. Minden joghátrány alól mentesítette. Az ítéletet lapjainkban nyilvánosságra hozzuk. Lényege az, hogy […] azt az állami büntetőbírósági ítéletet, amely annak idején a bűnösséget megállapította, újabb állami büntetőbírósági ítélet hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy Ordass Lajos nem követett el bűncselekményt az állammal szemben.” […] D. Ordass Lajost 1948. október 1-jén ítélte el az Uzsorabíróság kétesztendei börtönbüntetésre valutabűnügy címén. D. Ordass Lajos huszonegy hónapot töltött börtönben, majd szabadlábra került. Az egyház külön fegyelmi bírósága 1950. április 1-jén az állami ítélet alapján őt hivatalából elmozdította…  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 37. számában jelent meg, 2016. szeptember 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.