Kőszeghy Miklós

1. A háború mint konfliktus az Ószövetség világában: 2018. február 27.

A háború az emberi történelem elkerülhetetlen velejárója. Az Ószövetséget gyakorta éri a vád, hogy kegyetlenségeket ábrázoló szövegeket tartalmaz, ám ezzel csak az emberi lét mindennapjait írja le. A korabeli emberek viszonyulását a háborúhoz csak azért tudjuk vizsgálni, mert az Ószövetség és számos más, ókori keleti szöveges és képi forrás foglalkozik a témával. Az előadás során egyfelől a háború mindennapjait, a harci cselekmények mikéntjét, a társadalom mindennapjaira gyakorolt hatását, a fegyvereket és használatuk módját ismertetjük. Másfelől megpróbáljuk vázolni, miként vélekedett a háborúról egy adott korszak (Kr. e. I. évezred első fele) és egy adott térség (Mezopotámia és Palesztina) elitje.

2. Az éhínség mint konfliktus az Ószövetség világában: 2018. március 6.

A mai, folyvást fogyókúrákkal bajlódó nyugati világból nézve nehéz megérteni egy olyan kort, ahol nem az élelem túlzott bősége, hanem a mindennapi betevő falat megszerzése okozott igazán gondot. Az Ószövetség korának társadalma napi harcot folytatott az élelem megszerzéséért, s e harc nyomait számos bibliai szöveg mellett a legújabb régészeti leletek is elénk tárják. Az előadás során ellátogatunk egy faluba, amely Jeruzsálemtől délnyugatra terült el, s amelynek tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy reális képet kapjunk azokról az időszakokról, amikor a választott nép fiainak elegendő élelmük volt. A szövegek és néhány képi forrás segítségével azonban egy szomorú helyzet, az éhínség problematikáját is áttekintjük.

3. Nagy Heródes, aki maga volt a konfliktus: 2018. március 13.

A történelem arra tanít bennünket, hogy ha egy adott helyen és korban éppen nincs konfliktus, akkor a politikai elit gondoskodik arról, hogy legyen. E tétel igazolására keresve sem találhatnánk jobb személyt, mint Nagy Heródest (Kr. e. 37–4), a zsidóság egyik legellentmondásosabb uralkodóját. Személyében szemlélhetjük a családi konfliktusokat éppen úgy, mint az identitások torlódásából fakadó nehézségeket. De háborús, politikai és vallási okokra visszavezethető konfliktusból is volt épp elég a király életében. Az előadás során megpróbálunk összefüggő és használható portrét adni arról a királyról, aki nélkül a mai Izrael turisztikai látnivalóinak a kilencven százaléka nem létezne.

Varga Gyöngyi

4. Testvér-rivalizálás, testvérgyűlölet: 2018. március 20.

Az Ószövetség elbeszélő hagyományában feltűnően gyakran olvashatunk testvérek (féltestvérek, ikertestvérek) közötti konfliktusokról. Mózes első könyvében igazi tárházát találjuk a testvérek közötti különféle vitáknak, versengéseknek, vérre menő küzdelmeknek. Miért foglalkoznak a szentírók ilyen sokszor ezzel a problémakörrel? Vajon a bibliai Izraelben „divat” volt a testvérek közötti rivalizálás? Milyen konfliktusmegoldó stratégiákkal igyekeztek elsimítani a vitákat, szétválasztani az ellenfeleket? Mi történt akkor, ha végképp elszabadultak az indulatok? Milyen teológiai következtetéseket vontak le a Biblia írói a konfliktusszituációk elbeszélései nyomán? Az előadás keretén belül ezekre és hasonló kérdésekre keressük a választ.

5. Okos enged? – Konfliktuskezelés az ószövetségi bölcsességirodalomban: 2018. április 10.

A bölcsek, istenfélők, kegyesek tényleg a béke emberei? A konfliktust jobb elkerülni, vagy bele kell menni? Mit kezdjünk a haragunkkal? És a haragosainkkal? Ezek és hasonló kérdések már a bibliai idők embereit is foglalkoztatták. Izrael közösségében gyakorlati útmutatást, életvezetési tanácsadást vártak a bölcsektől, tekintélyes vezetőktől, tanítóktól. E tanácsok egy része, hála Istennek, fennmaradt az idő rostáján, és a javaslatokat, megszívlelendő gondolatokat megőrizte az emlékezet. Az előadás keretében sorra veszünk jó néhány olyan szöveget, amelyben konfliktuskezelési tanácsokat, valamint az embertársakkal való jó viszony megőrzését és a normális kommunikációt segítő útmutatásokat olvashatunk. Talán nekünk is jól jöhetnek…

6. Jézus konfliktusai és konfliktusmegoldásai: 2018. április 17.

Az evangéliumok tanúságtételeiben a názáreti Jézus nyilvános működését folyamatosan a hatalommal való különböző konfliktusok kísérik. Miért irritálták annyira Jézus megnyilvánulásai (tanítása, csodatételei) az uralkodói elit tagjait? Mi volt Jézus válasza a hatalmasok oldaláról érkező támadásokra, a verbális és tettlegességig fajuló erőszakra? Hogyan világított rá Jézus – gyakran humorral – az emberek közötti beteges rivalizálás ártalmas és értelmetlen voltára? Meggyőződésem, hogy a jézusi út ma is, számunkra is eligazítást, követendő mintát nyújthat a magunk konfliktushelyzeteiben.

Korányi András

7. A türelemről: 2018. április 24.

Quintus Septimus Florens Tertullianus (Kr. u. 160–220) annak az észak-afrikai kereszténységnek a képviselője, amely – amellett, hogy megteremtette a latin nyelvű teologizálás hagyományát az egyházban – a legérzékenyebben reagált arra a konfliktusra is, hogy az egyháznak be kell illeszkednie e világ körülményei, struktúrái, adottságai közé. Így végül a türelmetlenségéről ismert montanista szekta tagjaként áldozta életét Krisztusért. A türelemről (De patientia) című munkájában egyaránt írja önmagáról és nyugtalan koráról: úgy dicséri a türelem erényét, ahogyan a beteg dicséri az egészséget…

8. Bibliai víziók vagy túlfűtött látomások?: 2018. május 8.

A középkor egyik legkülönösebb alakja a német bencés apátnő, Hildegard von Bingen (1098–1179) nemcsak a manapság igen népszerű gyógyfüves könyvéről volt ismert a kortársak előtt, hanem a világ és az egyház közötti gigantikus konfliktusokat megjelenítő, mai ízléssel ítélve meglehetősen bizarr látomásairól is. Személyében a női lelkiség és az egyház hivatalosainak a viszonyai éppúgy feltárulnak, mint a középkor térről, időről, lelkiségről alkotott elképzelései.

9. Sola Scriptura vagy szól a teológia?: 2018. május 15.

A reformátori nemzedék halála után erős megrázkódtatások érték a protestantizmust nemcsak az egymást követő politikai és katonai konfliktusok, hanem a belső viták, kemény teológiai összetűzések miatt is. Nem kell sokat keresgélni olyan jelentős személyiségek, mint Mattias Flacius (1520–1575) vagy August Hermann Francke (1663–1727), az ortodoxia és a pietizmus képviselői után, akik küzdelmes életükkel, társadalmi, teológiai és lelkiségi konfliktusok össztüzében próbálták megtalálni az evangélikusság továbbvezető útjait.

Záró alkalom: 2018. május 22.

Jelentkezési határidő: 2018. február 21.